Egy hátborzongatóan csendes hegyi faluban egy férfi videóra veszi magát, miközben elhagyatott házak és kihalt utcák között sétál. A csendben szinte visszhangzanak a szavai: „Úgy érzem, én vagyok az utolsó ember a világon.”
Ez a dermesztő pillanat egy, Guizhou tartományából származó és gyorsan terjedő videóban jelent meg, amely felvetette a nyugtalanító kérdést: hová lettek az emberek ebben a híresen népes országban?
Erről a China Observer készített egy videót – ennek tartalmát lentebb foglaljuk össze:
A kis vidéki falvaktól a hatalmas metropoliszokig, például Pekingből és Sanghajból, egyre több beszámoló lát napvilágot üres bevásárlóközpontokról, kongó metrókról és elnéptelenedett utcákról. Ez a baljós csend sokakat arra késztetett, hogy kétségbe vonják Kína hivatalos népesedési adatait, és mélyebben megvizsgálják az országot sújtó, egyre súlyosbodó demográfiai válságot.
A legkézenfekvőbb magyarázat az üres falvakra a vidéki elvándorlás. Az olyan helyeken, mint a Shuiming-hegyi falu, ahol egykor több százan éltek, ma már egyetlen lakos sem maradt. Az elmúlt években tömegek költöztek a városokba a jobb megélhetés reményében. Mégis, mint arról fentebb szó esett: mostanra a városokban is hasonló elnéptelenedés tapasztalható. Még a Kínai Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint is aggodalomra ad okot a helyzet: az ország lakossága 2024-ben 1,39 millió fővel csökkent – ez már a harmadik egymást követő év, amikor fogyás tapasztalható. Ennél is riasztóbb azonban, hogy a vidéki lakosság egyetlen év alatt 12,2 millió fővel apadt. 2010 óta a vidéken élők száma összességében 78,3%-kal csökkent, és egyes falvakban ma már kevesebb mint 200 ember él.
A hivatalos adatok szerint azonban Kína messze nem üres: az ország lakossága eléri az 1,4 milliárdot – ám ebben a számban sokan kételkednek. Egyre több videó és lakossági beszámoló mutatja be az egykor nyüzsgő közterek elnéptelenedését. Olyan ikonikus helyszínek, mint a pekingi World Trade Center vagy a sanghaji Pudong repülőtér, még csúcsidőben is kihaltnak tűnnek.
Egyes elemzések szerint a valóságban a lakosság jóval alacsonyabb lehet a hivatalos adatoknál. Egy YouTuber a kínai közbiztonsági minisztérium adataira hivatkozva állítja: mindössze 776 millió ember rendelkezik érvényes személyi igazolvánnyal – ezek a dokumentumok kötelezőek a 16 éven felüliek számára. Ha ehhez hozzáadjuk a kiskorúakat, az ország tényleges népessége legfeljebb 1 milliárd fő körül lehet. A gyanút tovább erősíti az az eredtileg japán módszer, amely a sófogyasztási adatok alapján becsüli meg a népesség számát, és eszerint Kína lakossága mindössze 800–900 millió főre tehető – ez drámai eltérés a hivatalos statisztikához képest. Fontos azonban megemlíteni, hogy a sófogyasztásra épülő becslést közlő cikk az Aboluowangon, egy kínai nyelvű hírportálon lett közzéteve, amelyet az Egyesült Államokban működtetnek, és főként a Kínai Kommunista Párttal szembeni kritikus tartalmakat közöl. Bár technikailag megbízhatónak tűnik, erősen ellenzéki nézőpontot képvisel.
Sokan úgy vélik, a COVID–19 világjárvány alatt Kínában a hivatalosan közöltnél jóval több haláleset történt, ám ezeket nem jelentették. A kormány ugyan alacsony halálozási számokat közölt, de más adatok – például az élelmiszer-fogyasztás csökkenése, az iskolai beiratkozások visszaesése vagy a túlterhelt krematóriumok – más képet festenek.
Egy civil elemző, aki Elon Musk Grok 3 AI-modelljét használta, arra a következtetésre jutott, hogy 2020 és 2023 között akár 150–200 millió ember is meghalhatott. 2022-ben egy jelentős adatvesztés során több mint egymilliárd állampolgár személyes adatai kerültek nyilvánosságra, köztük járványhoz köthető feljegyzések is – ez csak tovább növelte a kormányzat titkolózásával kapcsolatos aggodalmakat.
A hamvasztási statisztikák jelenleg államtitoknak számítanak, amit olyan komolyan vesznek, hogy előfordult, hogy alkalmazottakat bocsátottak el vagy helyeztek át, ha adatokat szivárogtattak ki. Az viszont biztos, hogy egyes tartományokban a temetkezési szolgáltatók nem tudják tartani a lépést a kereslettel – sok család kénytelen heteket várni a hamvasztásra.
A bajt mutatja, hogy a népesség csökkenése drasztikus irányváltásra késztette a Kínai Kommunista Pártot is. Míg alig egy évtizede még súlyos pénzbüntetést szabtak ki azokra a családokra – köztük a híres filmrendezőre, Zhang Yimoura –, akik kettőnél több gyermeket vállaltak, ma már pénzbeli jutalmak járnak ugyanazért.
Egyes városok meglepően nagyvonalú támogatásokat kínálnak:
- 10 000 jüan az első gyermek után
- 50 000 jüan a második után
- 100 000 jüan a harmadik után (éves részletekben kifizetve)
A legmagasabb támogatást jelenleg a Belső-Mongóliában található Hohhot városa nyújtja, ami jól jelzi a kormányzat kétségbeesett igyekezetét. Emellett enyhítették az egyedülálló anyákra vonatkozó korlátozásokat, és támogatják a mesterséges megtermékenyítést is.
A közvélemény válasza azonban visszafogott. Sokan úgy érzik, hogy ezek az ösztönzők nem fedezik a gyermeknevelés tényleges költségeit – az oktatástól kezdve a lakhatásig. Mások sérelmezik, hogy a múltban büntették őket a többgyermekes családmodell miatt, és azt kérdezik: vajon visszakapják-e a korábban kiszabott bírságokat?
Mindez miért fontos? Mert Kína demográfiai válsága nem pusztán egy érdekes statisztikai kérdés – mély gazdasági és geopolitikai hatásai vannak. A csökkenő munkaerő és az idősödő társadalom komoly veszélyt jelent az ország hosszú távú növekedésére. A kereslet visszaesik, a vállalkozások sorra zárnak be, a nemzetközi befektetők pedig egyre óvatosabbak Kína jövőjével kapcsolatban. Ahogy Ding Gang, a korábbi televíziós újságíró figyelmeztet:
A helyzet súlyosabb lehet, mint azt bárki elképzelné.
Miközben más országok már túlléptek a COVID okozta sokkon, Kína gazdasága mintha megrekedt volna – részben épp a titkolt, de hatalmas méretű népességfogyás miatt.
A sanghaji néma utcáktól a kiürült Guizhou-i falvakig Kína olyan átalakuláson megy keresztül, amelyre kevesen számítottak. A gondolat, hogy a világ legnépesebb országa kiürülhet, ma már nem tűnik annyira elképzelhetetlennek. Tegyük viszont hozzá, hogy tehát komoly ellentét található a hivatalos állami narratíva és az ezzel kritikus ellenzéki adatok között. Amíg viszont az adatok hivatalos kozmetikázása nehezen megkérdőjelezhető, addig a Kommunista Párt ellenzéke is inkább indirekt adatokból próbál messzemenő következtetéseket levonni. (Rakéta)
