George Friedman, a magyar származású neves geopolitikai elemző szerint Oroszország már elvesztette a háborút Ukrajnában.
Minden háborúnak van valamilyen célja – az orosz–ukrajnait Putyin stratégiai szükségletből indította: az orosz elnök számára kulcsfontosságú volt, hogy megakadályozzon egy Oroszország elleni esetleges NATO-támadást. Az orosz offenzíva kezdettől fogva egész Ukrajna ellen irányult, nem csak annak keleti része ellen, és az oroszok kudarcot vallottak. Moszkva nem tudta elfoglalni Kijevet, a keleti fronton Oroszország előrenyomulása megállt, és háromévnyi harc után az ukrán területnek csak mintegy 20 százalékát szerezték meg. Vagyis Putyin nem érte el a céljait, ráadásul a háború meggyengítette az ország geopolitikai pozícióját – Oroszország már csak papíron szuperhatalom, a valóságban viszont szégyen.
Azt, hogy Putyin megpróbálja majd átvenni az ellenőrzést Kelet-Ukrajna felett, és szárazföldi folyosót akar létrehozni a Krím felé, John McCain amerikai szenátor már 2014-ben megjósolta, közvetlenül a Krím orosz annektálása után. Szerinte Putyin soha nem tűrhetne el egy szabad, demokratikus és virágzó Ukrajnát, mert az orosz állampolgárok elkezdhetnék kérdezgetni, hogy miért nem követheti az ő országuk is ezt az utat.
Putyint leginkább ellenfele gyengesége bátorítja fel. Az Egyesült Államok a Krím elcsatolása után nem adott fegyvert, és nem osztott meg hírszerzési információkat Ukrajnával, mert attól tartott, hogy ezzel provokálja Moszkvát. Az eredmény ennek az ellenkezője lett – a Nyugat gyengeségét az oroszok további agresszióra való felhatalmazásként értelmezték.
Putyin ütközőzónát akart létrehozni Oroszország és a NATO között. Ez nem sikerült. Ellenkezőleg, az orosz agresszió arra ösztönözte Finnországot és Svédországot, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz.
Moszkvának nem sikerült meggyőznie a világot katonai erejéről, és Putyinnak van egy nagy problémája: Sztálinnal ellentétben, aki vasököllel kormányozta a Szovjetuniót, Putyin az oligarchák foglya. Azoknak a gazdag fickóknak a markában van, akiknek az 1990-es években állami vállalatokat ajándékozott, és milliárdosokat csinált belőlük, akik ezt hűséggel hálálták meg. Tiszta üzlet, ami működött – egészen addig, amíg a nyugati szankciók nem vágták el az oligarchákat a külföldi piacoktól, és birodalmaik fuldokolni kezdtek. Putyin visszaterelte őket Oroszországba, de néhányan inkább a menekülést választották. Azok, akik maradtak, már nem csodálják őt, és a háború befejezését követelik. Nem erkölcsi alapon – a pénzüket féltik.
Putyin zsákutcába került. Ha az oligarchák ellen fordul, akkor a gazdaságot fogja romba dönteni. Ha békén hagyja őket, akkor ők buktathatják meg. Eddig szüksége volt rájuk, de a kérdés most már az: nekik szükségük van-e még Putyinra?
Friedman szerint Donald Trump látja Putyin gyengeségét, amit ki is használ a maga javára. „Ebben a játékban az veszít, aki előbb pislog. És Trump nem tervezi, hogy ő lesz az első”. (Új szó)
