El kell kezdeni a nehezen megszerzett tanulságokat beépíteni a járványvédekezésbe - vallja Oroszi Beatrix epidemiológus.
A Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központ igazgatója szerint azzal is kiemelten foglalkoznia kell a járványügynek, hogy miért volt ekkora elutasítottsága a Covid ellen hatásos vakcináknak Magyarországon. Ennek érdekében vissza kellene nyerni az emberek bizalmát. A szakemberrel a Portfolio beszélgetett az őszi járványszezon hátteréről, az egyéni védekezés lehetőségeiről és fontosságáról, a változó járványügyi adatgyűjtésről, és a vakcinák mellékhatásairól is.
Elmondása szerint a legrosszabb, amit egy ország most tehet, hogy hátradől, és úgy tesz, mintha a COVID-19 elvonult volna, a fenyegetés ugyanis nem múlt el. Már csak azért sem árt az óvatosság, mert meglátása szerint nem tudjuk, hogy ez az átmeneti idő, amiben most vagyunk, a járványügyi helyzet stabilizálódása felé vezető út, vagy jöhet még olyan új variáns, amelyik súlyosabb megbetegedést okoz. Éppen ezért is annak a reményének adott hangot, hogy az őszi szezonra Magyarországnak is lesz új oltási ajánlása, jelenleg ugyanis nincs ilyen.
Ha kutatóként tanulságokat kellene levonnia a Covid-járványból, illetve annak nemzetközi és hazai kezeléséből, mik lennének ezek? Egyáltalán tanultunk-e a globális pandémiából?
Kutatóként főleg a tudományos munkával járultunk hozzá a pandémiás helyzet kezeléséhez és a felkészüléshez. Egyrészt elemeztük, modelleztük és értékeltük a járvány terjedését, másrészt a nemzetközi szakirodalom eredményeit dolgoztuk fel. Nemzetközi szinten is az a következtetés, hogy a tudományos kutatások széttöredezettek voltak a járvány kitörése előtt is és alatt is, sokszor egyéni kezdeményezések révén valósultak meg, és nem mindig tudták megfelelően szolgálni a politikai döntéshozatalt. Ezért is jött létre uniós finanszírozással a „Be-Ready” projekt, amelyet egy nemzetközi konzorcium valósít meg 15 európai ország összesen 24 partnerintézménye részvételével. Magyarországról Röst Gergely szegedi matematikussal ketten veszünk részt ebben.
Milyen gyakorlati munkát végeznek egy ilyen nemzetközi együttműködésben a szereplők?
Az a feladat, hogy egy kutatási tervet, ún. roadmapet hozzunk létre, prioritásokat fogalmazzunk meg, hogy mire kell erőforrásokat fókuszálni, mik azok a kérdések, amelyek a pandémiás védekezés során adott időben kritikus fontosságúak. Egyfelől a tudományos kutatók is a saját házuk táján igyekeznek tanulságot levonni úgy, hogy abból egyfajta cselekvési terv születhessen. Az is nagyon fontos tanulság, hogy a döntéshozók és a kutatók beszéljenek egymással. Ebben a közösségben ez megvalósul, folyamatos az egyeztetés a döntéshozókkal EU-s szinten, hogy mikor milyen információkra van szükségük. A COVID-19 még inkább rávilágított a tervezés, valamint a kutatásba és az innovációba történő befektetés fontosságára, aminek az egészségügyi válsághelyzet bekövetkezése előtt kell megtörténnie. Ennek eredményeként jött létre például Magyarországon az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00006) egyetemek, kutatócsoportok részvételével, amelynek a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központ is tagja.
A másik fontos tanulság, hogy attól, hogy vannak tudományos eredmények, az emberek még nem tudják, hogy egy adott pillanatban mit kell csinálni.
Vagyis itt megint a kommunikáció fontossága kerül elő.
Így van, legyen az egy intézményvezető, cégvezető, munkavállaló vagy egy család.
A tudományos eredményeket használható információkká kell konvertálni,
ebben is fejlődni kell, fejlődünk is. Például az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium keretében pandémiás eszköztárat fejlesztünk, amellyel gyakorlatban is hasznosítható tudást, információt adunk a gazdálkodó szervezetek, cégvezetők, intézményvezetők kezébe. Abban segítjük őket, hogy legyen egy kidolgozott menetrendjük. Olyan utat mutatunk, ami megvalósítható, és arról szól, hogy egy adott járványügyi veszélyhelyzet során adott időben mit lehet tenni. A pandémiás eszköztár egyes elemei szezonális légúti járványos időszakokban is jól használhatók lesznek.
Ez hasonló ahhoz a kezdeményezéshez, amit a Fehér Könyv is megtestesített a járvány kezdeti szakaszában?
Ilyen volt a vállalati Fehér Könyv, de a mostani eszközök tágabb értelemben is hasznosak lehetnek. Például a Szegedi Tudományegyetem járványmatematikusaival együtt dolgozunk különböző pandémiás forgatókönyvek modellezésén alapuló gyakorlatokon, amelyek segíthetnek abban, hogy nem éles helyzetben meg lehessen nézni azt, mik lehetnek egy-egy döntés következményei.
Sokan úgy gondolják, hogy ez a pandémia a kompetencia válsága is volt. Rendelkezésre állt a tudomány, az erőforrások, csak az emberek az adott pillanatban nem feltétlenül tudták, hogy mit kellene csinálni.
Kompetenciákat kell fejleszteni, és azt kell elérni, hogy akiknek ez a dolguk, képesek legyenek egy adott helyzetben, egy adott pozícióban gyorsan megalapozott döntést hozni. Azt tapasztaljuk, hogy most egy olyan időszakban vagyunk, amikor a legtöbben nem szívesen foglalkoznak már a járvány kérdéseivel. Ennek is vége lesz azonban, és
el kell kezdeni a nehezen megszerzett tanulságokat beépíteni a járványvédekezésbe.
További tanulság, hogy hiába van modern beavatkozási eszközünk, hiába vannak meg a rendszereink - például viszonylag gyorsan lett védőoltás, volt tömeges vakcinációs programunk, elegendő maszkunk - mégis voltak olyanok, nem is kevesen, akik nem fogadták el a felajánlott megelőzési módszereket, oltásokat. Magyarországon soha nem oltottak még be több mint 6 millió embert ilyen rövid idő alatt, ami hatalmas eredmény. Minden harmadik magyar azonban elbizonytalanodott a COVID-19 elleni védőoltásokban, ezért nem oltatta be magát. Az emberek jó része nem ismeri a saját egészségkockázatait, mert nem jár háziorvoshoz és szűrésre, így az egészségesek csoportjába sorolja magát, holott már régen nem az. Az egészség, mint érték mindenkinek fontos, de ezért folyamatosan tenni is kell.
A Covid-19 ellen kifejlesztett vakcinák elutasítása ilyen magas számban úgy valósult meg, hogy közben Magyarországon hagyományosan nagy a védőoltások elfogadottsága. Mi lehet e mögött?
Hiába vannak jó rendszereink, ha az emberek elvesztik a hitüket abban, hogy a tanácsok az ő javukat szolgálják, akkor komoly bajba kerülünk. Magyarországon a vakcinák társadalmi elfogadottsága, főleg a gyermekkori oltásoké, valóban igen magas, ezért is különösen fájdalmas az, hogy az emberek harmada nem választotta ezt a védekezési módszert, így
a COVID-19 elleni átoltottságunk több mint 10%-kal marad el az EU-s átlagtól.
Influenza ellen pedig csak minden ötödik 65 éven felüli ember olttatta magát 2021-ben Magyarországon, miközben a WHO célkitűzése legalább 75%. Arra lenne szükség, hogy visszanyerjük az emberek bizalmát. Bármiféle népegészségügyi intézkedést hozhatunk, ezzel fogunk szembesülni. Nem véletlen, hogy az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Járványmatematikai divíziójában a közös kutatásaink egy része is erre irányul: a védőoltásokban elbizonytalanodók okait, indítékait vizsgáljuk szociológusokkal közösen annak érdekében, hogy erre vonatkozóan is tudjunk ajánlásokat, illetve eszközrendszert kifejleszteni. Már a pandémia során is sokan kerestek meg engem olyan kérdésekkel, hogy segítsek eloszlatni a félelmeket, és nagyon sok helyen személyesen válaszoltam is például a védőoltásokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Fontos ezzel még foglalkozni, mert a pandémia alatt erre nem volt elég idő. Növelni kell a lakosság egészségértését, és fenn kell tartani a járványügyi intézkedések elfogadottságát, mert egy következő pandémia alatt ezekre ismét szükség lehet.
Említette, hogy az egyik fontos feladat, hogy fejleszteni kell a kompetenciát. Ennek az egyik produktuma a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központ, valamint az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium? Vannak már olyan kutatások, amelyek kommunikálhatóak a szélesebb nyilvánosság felé?
Nemzetközi tudományos együttműködés keretében kutatási hálózatok létrehozásán és működtetésén dolgozunk a légúti kórokozók epidemiológiai vizsgálatára, ennek eredményein alapulnak az oltóanyag összetételére és az oltási célcsoportokra vonatkozó ajánlások. A WHO feladata, hogy minden évben kiadja a következő légúti szezonra gyártott oltóanyagok összetételére vonatkozó ajánlásait. Kutatásaink pl. a WHO munkáját segítik annak eldöntésében, hogy adott szezonban változtak-e a légúti megbetegedéseket okozó vírustípusok, variánsok az előző szezon óta, és kell-e változtatni az oltóanyagok összetételén ahhoz, hogy a lehető legerősebb védelmet nyújthassák a beoltottak számára. A WHO legutóbbi ajánlása szerint például a COVID-19 vakcinák összetételét frissíteni kell, és a következő szezonban az úgynevezett indexvírus (az első oltóanyagokban található eredeti vírustörzs) tartalmú vakcináktól el kell mozdulni olyan vakcinák irányába, amelyek a jelenleg domináns omikron alvariánsok ellen jobban védenek. Ennek legfőbb oka, hogy az indexvírus és az antigén szempontjából közeli rokonságban álló változatok már nem keringenek nagy számban az emberek között.
A vakcina antigén összetételének frissítései tehát fokozhatják a vakcina által kiváltott immunválaszt a cirkuláló SARS-CoV-2 variánsokkal szemben. Nagyon fontos, hogy azokból a kutatási eredményekből, amik megszületnek, bárki számára használható eszköztárakat készítsünk. A szélesebb nyilvánosság számára készült védőoltási ajánlások is ezeken a kutatási eredményeken alapulnak.
Tehát itt akár kisebb közösségek, családok is kaphatnak olyan kapaszkodót, amelyek hasznosak lehetnek akár csak egy influenzajárvány idején?
Igen, az ország járványügyi felkészültségének alapja az, hogy mennyire ellenállók a családok, a kisebb közösségek a járványokkal szemben. Emellett főleg vállalkozásokat, intézményeket, iskolákat célzunk meg, és ennek nemcsak pandémia során van jelentősége, mert
egy normál légúti vírusszezon is próbára teszi a szülők, iskolák és munkahelyek tűrőképességét.
Olyan kidolgozott menetrendekre van szükség, amelyek mögött tudományos eredmény van, és segítenek abban, hogy egy adott pillanatban el lehessen dönteni, hogy mit tegyenek és mit ne. Mikor kell dönteni, kiket kell fokozottan védeni, mik azok az opciók, amik működhetnek, és persze ezeket illeszteni kell az adott működési környezethez. Fontos kérdés az is, hogy ezeket az intézkedéseket hogyan lehet az emberekkel elfogadtatni.
Térjünk vissza a legsúlyosabb járványidőszakra. Mennyire voltak jók és használhatóak az adatok nemzetközileg és idehaza? Tanultunk-e ebből?
A nemzetközi tudományos közvélemény többször is megállapította, hogy ez volt minden idők legjobban dokumentált, adatokkal jól leírt világjárványa. Bármelyik pillanatban meg tudtam nézni, hogy például Indiában hogy áll a járvány. Az adatok áramlása, minősége megváltozott, és ezzel az emberek elvárásai is megváltoztak.
A hazai járványügyi rendszerek hagyományosan inkább elzárkózók, a tudást a szakemberek számára fenntartó attitűddel rendelkeznek,
és egy ilyen szervezeti kultúrát nagyon nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni. Az adat nagyon fontos, mert abból tudjuk, hogyan kell beavatkozni, abból tudunk tanulni. Az a fajta vita, ami az elmúlt időszakban kialakult az adatokról, a transzparenciáról, nem igazán érte el a hatását. Pont az ellenkezőjét okozta, még jobban elzárkóztak, még kevésbé nyitottak a kommunikációra. Összességében azt gondolom, hogy itt is bizalomépítésre van szükség és arra, hogy mindenki belássa, senki nem akar rosszat, senki nem a hibákat keresi, hanem igyekszünk a jobb adatok révén jobb felkészültséget elérni. A kutatók nem rossz célokra használnák ezeket az adatokat. Másrészt azt is látni kell, főleg egy olyan surveillance rendszerben, ami a nyugat-európai országokra volt jellemző, hogy nem ilyen mértékű pandémiás helyzetre tervezték ezeket. Kapacitási és méretezési problémák voltak, egyik napról a másikra irtózatos mennyiségű adatot kellett feldolgozni. Közben pedig azoknak az embereknek, akik napi szinten előállították ezeket az adatokat, senki nem köszönte meg a munkájukat, viszont kaptak hideget, meleget. Ez sem építi a bizalmat. Nagyon nehéz napok voltak, amikor azzal az infrastruktúrával és eszközrendszerrel, amivel a szakemberek rendelkeztek, elő kellett állítani az adatokat. Tanulság, hogy egységesíteni és automatizálni kell az adatgyűjtést a folyamatosan fejlesztendő informatikai rendszerek összekapcsolásával. Persze a világjárvány tapasztalataiból sokmindent meg kell tanulni. Éppen ezért adott az EU új felhatalmazást az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak (ECDC), hogy kezdjenek el uniós szinten új kutatási platformokat felállítani. Felismerték azt, hogy azok a surveillance rendszerek, amik eddig voltak, nem mindig tudtak pontos információt szolgáltatni, valósághűen megmutatni a járványügyi helyzetet. Teljes körű bejelentési rendszerek működtek szinte mindenhol, holott a mai világban ahhoz, hogy a járványügyi trendeket megbízhatóan követni tudjuk, nem feltétlenül kell minden esetet bejelenteni, hanem megoldható ez egy jó mintavétellel, fejlettebb statisztikai és epidemiológiai módszerekkel is. Az új, európai szintűkutatási platformok felállításában és működtetésében az általam vezetett központ a Semmelweis Egyetem több szervezeti egységével együtt részt vesz, amelyekkel célunk annak elősegítése, hogy a jövőben az adatgyűjtések professzionálisabb módon működjenek.
Mit jelent ez a gyakorlatban, milyen változásokat hozhat például az adatgyűjtésben?
Például kevesebb, de jobb minőségű adatot gyűjtünk, ún. őrszem háziorvosokkal, kórházakkal. Velük lehet úgy dolgozni, hogy a járványügyi trendeket jól kövesse az adatgyűjtésük. Ezek
az új rendszerek már nemcsak a megbetegedések előfordulását tudják követni, monitorozni, hanem a vírusvariánsokat is.
A vírusok genetikai szerkezetének a meghatározása nagyon fontos ahhoz, hogy észleljük, hogyan változnak, s így pontosan célozzunk rájuk. Az új kutatási hálózatok fontos feladata az is, hogy nyomon kövessük azt, hogy a védőoltások mennyire védik ki a folyamatosan megjelenő új vírustörzsek okozta megbetegedéseket.
Tehát jól értem, hogy a jelenleg működő légúti figyelőszolgálat, amely egy-egy járványos szezonban jelent, egészül ki egy új réteggel?
Igen, zajlik egy ilyen célú fejlesztés. Most vagyunk túl a platform kifejlesztésének első évén, már vannak adataink. Az ilyen rendszereké a jövő. Átfogóak, mert például
a védőoltások eredményei, a variánsok monitorozása és a megbetegedések előfordulásának a követése együttesen valósul meg
oly módon, hogy ne terheljük túl az ellátórendszert, hiszen nem kell mindenkinek jelenteni. Nagyon fontos, hogy egységes protokollt használunk ebben a már említett 15 országban. Az összehangolt tevékenység és egységes módszertan nyomán EU-s szinten is tudunk megbízható adatokat előállítani. A megfigyelési mintaszám olyan nagy, hogy abból pontos eredmények becsülhetők. A világjárvány egyik hozadéka, hogy új alapokra igyekszünk helyezni ezeket a rendszereket, amelyek fenntarthatók, és megbízható adatokat képesek szolgáltatni akár egy pandémia során, de két pandémia között is.
Ha vannak ebből az új rendszerből adataik, akkor ezek mit mutatnak a 2022-2023-as felsőlégúti járványszezonról?
Az történt, amire számítottunk. A pandémia idején számos légúti kórokozó kevésbé tudott terjedni egyrészt a központi korlátozások, másrészt az emberek egyéni védekezése miatt, mert például maszkot hordtak. Emiatt sokan fogékonyak maradtak légúti megbetegedésekre, például a kisgyerekek egyáltalán nem találkoztak az influenzával a járvány idején látott lezárások miatt. Majd ahogy ők bekerültek a közösségbe, elkezdtek egymással újra találkozni, a vírusok pedig köztük terjedni, és helyi járványokat okozni. Mind az influenza, mind a többi légúti vírus nagyon sok megbetegedést okozott ebben a szezonban és ne felejtsük el: erre jött rá a COVID-19, ami egy plusz légúti megbetegedés és az összes többivel párhuzamosan terjed. Ezért érzékelték az elmúlt szezonban azt sokan, hogy a családon belül valaki többször is megbetegedhetett néhány hónapon belül. Ráadásul
a SARS-CoV-2 egyelőre nem vette fel az influenzához hasonló szezonalitást, ami évente egy kisebb, 3-5 évente pedig egy nagyobb járványban mutatkozik meg.
Ez mit jelent?
A SARS-CoV-2 mutációs rátája legalább kétszerese az influenzáénak. Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratóriumban lehetőségünk van arra, hogy vizsgáljuk a variánsok előfordulását. Az elmúlt időszakban molekuláris vizsgálatra (szekvenálásra) küldtük a légúti mintákból izolált vírusokat, és ebből azt láttuk, hogy
az elmúlt szezonban legalább négyszer volt a SARS CoV-2 esetében domináns alvariáns-váltás.
2022 nyár végén még az omikron BA.1/BA.2 alvariáns volt a domináns, majd a szezon folytatódott a BA.5-tel, 2022. 50-51. hetében átvette a dominanciát a BQ.1, és január elején egyre gyakrabban volt kimutatható az XBB.1 alvariáns.
Mindez sok kicsi járványhullámot okozott. Úgy is mondhatnám, hogy a jövőben is könyörtelenül jönni fog az egyik hullám a másik után.
Az új domináns alvariánsok az előzőhöz képest egy kicsit gyorsabban terjednek, vagy jobb az immunelkerülő képességük, vagy mindkettő. Ezért előfordulhat, hogy néhány hónap különbséggel valaki kétszer is megbetegszik.
Mennyiben volt ebben kirívó a magyarországi járványhelyzet nemzetközi összevetésben?
Mindenhol hasonló trendeket láttunk, nem volt különleges a magyarországi járványhelyzet ebben a szezonban. Létre is jött ennek nyomán egy újfajta fogalom: ez a „variánslevesnek” nevezett jelenség. Ahogy jön egy új alvariáns, dominánssá válik, és új járványhullámot képes előidézni, amelyeket többnyire az enyhe fertőzések viszonylag magas szintje jellemez, legalábbis amíg az omikron alvariánsai keringenek.
Ezek a járványhullámok nem okoznak jelentős számú súlyos megbetegedést, de idősek, valamint krónikus alapbetegséggel rendelkezők esetében azért nem elhanyagolható a kockázat.
Az új variánsok szüntelen felbukkanása miatt egymás után érkező kisebb járványhullámok alapvetően a munkából való kiesésben, iskolai hiányzásban, valamint az orvosi alapellátásnál csapódnak le. Nemzetgazdasági jelentősége abban áll, hogy a munkából való sorozatos kiesések termelékenységcsökkenést idézhetnek elő. Úgy néz ki, hogy ez egy darabig így is marad, és akár az őszi-téli szezonon kívül is számítani kell ilyen újabb hullámokra.
Tegyük fel tehát, hogy akkor hozzá kell szoknunk ehhez a variánsleveshez. Milyen eszközeink vannak egy ilyen helyzetben?
Két szintje van a beavatkozásnak: a védőoltási programok folytatása és az általános felkészültség javítása. Az utóbbival kapcsolatos, amit az Egészségügyi Világszervezet is bejelentett, hogy bár a nemzetközi horderejű egészségügyi válsághelyzetnek vége, azonban a koronavírus pandémia továbbra is globális fenyegetést jelent. Már nem gondoljuk ugyanakkor, hogy meg tudjuk előzni a határokon átnyúló terjedést, és ezért megszűntek a nemzetközi koordinációs mechanizmusok. A felkészülésről, járványügyi védekezésről az országok maguk döntenek.
A legrosszabb, amit egy ország tehet, hogy hátradől, és úgy tesz, mintha a COVID-19 elvonult volna.
Csak háttérbe szorult?
A COVID-19 itt van és itt is marad velünk, ezért minden országnak védekeznie kell ellene a rendelkezésre álló eszközökkel.
A koronavírus okozta fenyegetés nem múlt el.
A SARS-CoV-2 még mindig új vírusnak számít, ráadásul nagyon változékony. A kérdés, hogy képesek vagyunk-e időben észlelni azt, ha a járványügyi helyzet megváltozik, amit a vírus változása idézhet elő. Résen kell lenni, mert még
nem tudjuk, hogy ez az átmeneti idő, amiben most vagyunk, a járványügyi helyzet stabilizálódása felé vezető út, vagy jöhet még olyan új variáns, amelyik súlyosabb megbetegedést okoz.
Ezért fent kell tartani a járványügyi rendszereink éberségét, a gyors reagálóképességét, és az ezzel kapcsolatos tájékoztatást is.
Egyéni szinten jelen pillanatban a legjobb, amit valaki tehet, ha rendszeresen frissíti a védettségét emlékeztető oltásokkal.
Járványos időszakban pedig vannak olyan, nem védőoltáshoz kapcsolódó intézkedések is, amiket érdemes megfontolni. Aki légúti tünetekkel beteg, az ne menjen közösségbe, vagy ha egy közösségben terjed az influenza vagy a COVID-19, az értekezleteket ne személyes részvétellel tartsuk meg, de fel lehet venni maszkot is arra a néhány hétre, amikor sok a megbetegedés az adott közösségben. Azokat a módszereket, amiket már megtanultunk, vissza lehet hozni arra a rövid időre, amíg koncentráltan jelentkezik a járványos időszak. Sokan vannak azon a véleményen, hogy törvényszerűen előbb-utóbb úgyis elkapjuk a SARS-CoV-2-őt vagy az influenzát, de ez nem így van. Mind a kettő megelőzhető, abban az esetben, ha védőoltásban részesültünk és néhány egyéb védekezési módszert a légúti fertőzések megelőzésére egyszerre végzünk.
A COVID-19 még mindig nem olyan enyhe, mint amilyennek az influenzát tartják.
Összességében egyiket sem jó elkapni, mert a betegség átvészelésének lehetnek kockázatai. Nem tudjuk például a COVID-19-ről, hogy ha valaki többször elkapja, annak milyen hosszú távú következményei lesznek. Azt viszont tudjuk, hogy
ha valaki kórházba kerül COVID-19 miatt, akkor 2-3-szor nagyobb a halálos kimenetel esélye, mint influenza esetén.
Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratóriumon belül feladatunk a magyar népesség egészségi állapotának monitorozása is, beleértve azt is, hogy milyen hatása lehet a COVID-19-nek hosszú távon az emberek egészségére.
Tavaly ősszel még a szokásosnál magasabb volt a halálozás, de tavaszra ez visszasimult a korábbi évek trendjébe. Ennek mi lehet az oka?
Egyrészt szerencsére már nem ott tartunk, mint 2020-ban, jelentős immunitás halmozódott fel a lakosságban egyrészt a védőoltások, másrészt az átvészeltség miatt. Ez ugyan arra nem elég, hogy teljesen felszámoljuk a Covidot, de arra igen, hogy legalább a súlyos lefolyású megbetegedések előfordulása alacsony szinten maradjon. Másrészt az omikron többnyire enyhe lefolyású megbetegedéseket okoz.
Ha most jönne egy olyan variáns, amelyik az alfához vagy a deltához hasonlít, nem biztos, hogy ennyire jól megúsznánk ezeket a járványhullámokat.
A harmadik ok az lehet, hogy sok olyan hullámon vagyunk túl, ami jelentős többlethalálozást okozott, és akik a legsérülékenyebbek voltak, azok körében előfordult, hogy a COVID-19 előre hozta a haláluk idejét. Ez lehet, hogy csak egy átmeneti állapot, ezért óvatosnak kell lenni, mert a későbbiekben visszatérhetnek többlethalálozást mutató időszakok. Tudjuk, hogy akár egy influenzajárvány is okozhat jelentős többlethalálozást.
Említette, hogy a világ bármely tájáról rendelkezhetünk valós időben járványügyi adatokkal. Vannak-e most olyan eseménysorozatok, amelyekre a távoli országok felhívják a figyelmet, hogy például megjelent egy olyan variáns, ami szokatlan?
Arra nincs semmiféle bizonyíték, hogy az omikron alvariánsok maradnak dominánsak. Ugyanúgy lehetséges, hogy egy másik variáns fog visszatérni. Egy modellezési eredmény szerint körülbelül 20 százalék annak a valószínűsége, hogy egy nem omikron típusú variáns 1,5 éven belül megjelenjen. Lehet, hogy akkora immunitás alakul ki az omikronnal szemben, hogy nem tud már úgy változni, hogy elkerülje az immunvédettséget. Ebben az esetben lehetséges, hogy egy másik variáns veszi át a helyét. Ezért fontos, hogy az átmeneti időszakban a variánsokat monitorozzuk, és ha azt látjuk, hogy kialakul egy aggodalomra okot adó új variáns, akkor megfelelően reagáljunk rá. Ha az oltóanyaggyártók időben megkapják a szükséges információt, képesek lesznek a vakcina összetételét úgy változtatni, hogy védettséget nyújtson az új variáns ellen, illetve lehet figyelmeztetni a lakosságot arra, hogy fokozza a védekezést, mert egy új variáns jelenik meg.
Mindez akkor lehetséges, ha variánsmonitorozással kiegészített megfelelő járványügyi surveillance működik, erre épül a megfelelő felkészültség.
A jelenleg rendelkezésre álló vakcinák képesek lekövetni a variánsok változását?
A kutatások folytatódnak, ugyanis kénytelenek leszünk jobb vakcinát biztosítani. Jelenleg a vakcina összetételének megváltoztatása a kulcs annak érdekében, hogy a megbetegedéseket okozó új variánsok ellen megvédjen.
Ha valaki rendszeresen kap emlékeztető oltást, az védeni fogja a súlyos lefolyású megbetegedés ellen. Ez a legfontosabb, amit egy védőoltástól várunk.
Saját kutatásaink is alátámasztják, hogy jelenlegi vakcinák az enyhe lefolyású fertőzés ellen 3-6 hónapig megvédenek, amivel az őszi-téli időszak nehezét át lehet vészelni, de ez a védettség idővel lecsökken. Az omikron azért is gond, mert nagyon változékony, ezért ezzel szemben a vakcina nyújtotta védettség is gyorsabban csökken. Az alfa vagy a delta variánsok ellen például 10 hónap alatt feleződött meg a védettség szintje, az omikron esetében ez 3 hónap.
Ezért fontos az emlékeztető oltás, és hogy a védőoltási ajánlások az aktuális járványügyi folyamatokat kövessék.
A WHO és az ECDC már kiadta az ajánlásait, és
remélem, hogy az őszi szezonra Magyarországnak is lesz COVID-19 védőoltási ajánlása, hogy milyen időközönként javasolt az újraoltás, és kik az elsődleges célcsoportok.
Az oltási célcsoportok mérlegelése attól is függ, hogy mennyi oltóanyag áll az ország rendelkezésre. Közösségi szinten az a legfontosabb, hogy az időseket és a krónikus betegeket védjük a súlyos lefolyás ellen, utána jönnek az egészségügyi dolgozók, a szociális ellátásban dolgozók, és ha sok vakcina áll rendelkezésre, akkor az általános népességnek is juthat belőle.
Ezek az mRNS alapú vakcinák?
Alapvetően az mRNS technológia az, ami nagyon rövid időn belül tud reagálni egy új variánsra. Az elvárás az, hogy ha van egy új veszélyes variáns, akkor akár 100 napon belül legyen új vakcina. A tudomány már képes erre, és ehhez kell a szükséges erőforrásokat hozzárendelni.
Visszatérve az egyéni védekezés lehetőségeire. Jól értem tehát, hogy amikor várható egy járványos felfutás, akkor előtte érdemes felvenni mindig egy újabb koronavírus elleni oltást?
Ahogy említettem,
Magyarországnak még nincs 2023-ra COVID-19 elleni védőoltási ajánlása, de nagyon várjuk, hogy legyen.
Ha például az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium kapna információt, hogy mennyi oltóanyag lesz elérhető az országban ősszel, akkor járványmodellezéssel, illetve előrejelzéssel meg tudnánk nézni, ezt hogyan kellene optimálisan elosztani annak érdekében, hogy a védőoltásra épülő védekezés a legeredményesebb legyen. Ilyen típusú kutatások az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központban is folynak.
Az eredményeik azt mutatják, hogy a 80 éven felülieket célzó sikeres tavaszi, majd a 60 éven felülieket célzó szintén sikeres őszi kampány volna a leghatékonyabb stratégia,
mellyel a következő légúti szezon folyamán a súlyos akut légzőszervi tünetekkel kórházba kerülők számát 36-44%-kal lehetne csökkenteni. Természetesen a stratégia országonként kissé különbözhet, mert mindenütt más a kiindulási átoltottság, valamint a rendelkezésre álló oltóanyag-mennyiség. Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratóriumban a modellezési kapacitás megvan, így ha kapunk ilyen kérést, akkor tanácsot tudunk adni.
Beszéltünk a vakcinák szükségességéről egy új járványszezonban, de mi a helyzet a védőoltások mellékhatásaival, hosszú távú következményeivel? Ezzel kapcsolatban vannak adataink?
Az a szabály, hogy minden olyan oltást követő nem várt eseményt, amely 30 napon belül következik be, függetlenül attól, hogy köze van-e a védőoltáshoz, be kell jelenteni és minden esetbe alaposan ki kell vizsgálni. Magyarországon az OGYÉI-nek kell jelenteni, illetve a területileg illetékes járási kormányhivatalnak, ők jelentik tovább a Nemzeti Népegészségügyi Központnak az adatokat. Az Európai Gyógyszerügynökség felé is bejelentési kötelezettség áll fenn. Én nem láttam magyarországi adatfeldolgozást. Az Európai Gyógyszerügynökségét igen, a honlapjukon például a pandémia intenzív védőoltási kampány-időszakában legalább 50 jelentést tettek közzé. Az EU-ban több mint egymilliárd COVID-19 elleni vakcinát adtak be. Nagyon sok adat áll rendelkezésre, és ez alapján egyértelmű, hogy az oltást követő nem várt események alapvetően enyhék, mint pl. fájdalom az oltás helyén. Nyilván vannak egyéni különbségek, de ezek a tünetek 1-2 napon belül maguktól elmúlnak. Rövid távú súlyos mellékhatás az anafilaxia (azonnali allergiás reakció), egymillió beadott dózis beadására számolva átlagosan 5-10 ilyen reakció fordul elő, ami megfelelő orvosi ellátással gyógyítható. Ezért amikor valaki megkapja az oltást, 15-30 percig az oltóponton kell maradnia, mert ha ilyen reakció jelentkezik, az jellemzően az oltás után rövid időn belül történik meg. Bizonyos oltóanyagokkal történő oltást követően igen ritkán fokozott érrögképződést, szívburok, vagy szívizomgyulladást is leírtak, ami jellemzően az oltást követő hat héten belül alakulhat ki, és megfelelő kezeléssel gyógyítható. Ezek a megbetegedések védőoltás nélkül is jelentkezhetnek, ezért nehéz megmondani, hogy a védőoltással való egybeesés csak a véletlen műve-e. Annyi biztos, hogy
ha összehasonlítjuk a COVID-19 kockázatával, ami szintén okozhat ilyen tüneteket, a védőoltás okozta kockázat sokkal kisebb.
Világszerte a lakosság körülbelül kétharmada, az EU-ban a lakosság háromnegyede be van oltva,
ha egyéb súlyos mellékhatás lenne, arról bizonyára tudnánk, mert az elmúlt időszakban fokozott figyelem irányult erre a kérdésre.
A rendelkezésre álló rengeteg adat alapján kijelenthető, hogy a COVID-19 elleni vakcinák nagyon biztonságosak. (Portfolio)
