Egy-egy európai választás kapcsán sokszor elhangzik a sordöntő jelző. Ám a vasárnapi német voksolás valóban a legfontosabb Németország újraegyesítése óta.
Egy-egy európai választás kapcsán sokszor elhangzik a sordöntő jelző. Ám a vasárnapi német voksolás valóban a legfontosabb Németország újraegyesítése óta. S nem azért, mert bármi változás várható Berlin külpolitikájában, vagy a demokráciával kapcsolatos hozzáállásában. Nyilvánvaló, hogy a tűzfal marad a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párttal szemben. A németek jelentős része számára továbbra is elfogadhatatlan lenne az, hogy egy szélsőjobboldali, populista párt kerüljön kormányra, melynek egyes személyiségei náci retorikát alkalmaznak, s olyan nézetekkel kokettálnak, amely súlyos és máig tartó lelkiismereti válságba sodort egy egész nemzetet.
A választás azért sorsdöntő, mert egy változékony geopolitikai helyzetben születik. Egy olyan időszakban, amikor felbomlik az alapvető világrend: Donald Trump adminisztrációja ellenségnek tekinti a régi szövetségeseket és barátjának az autoriter hatalmakat. Az amerikai kormányzat egyes illusztris figurái, mint Elon Musk, aki Trump tanácsadójának szerepében tetszeleg, vagy J.D. Vance alelnök, nem is tagadják, hogy az AfD sikeréért szorítanak. Cenzúrával, a sajtószabadság megsértésével vádolják a német kormányt. Illetve nem is csak a szövetségi kabinetet, hanem a társadalom nagy részét, amely elutasítja az álhíreket, a gyűlöletpropagandát. Jellemző, hogy amikor Musk több mint hetven perces interjút készített Alice Weidellel, az AfD társelnök- kancellárjelöltjével, egy sor fake news-t állítottak be valóságként, itt hangzott el az a döbbenetes mondat, hogy Hitler valójában kommunista volt.
Az amerikai kormány olyan mértékben avatkozott be a német választásba a szélsőjobb mellett, amire nemhogy sosem volt példa, hanem már-már azon tűnődünk: vajon egy rémálomba cseppentünk? Ugye ez nem a valóság? Az Egyesült Államok nem akar autoriter állammá válni? Ezért reméljük, hogy a voksolás egyfajta üzenet is lesz az amerikai adminisztrációnak arra: ne akarják visszafordítani az idő kerekét Németországban.
Kétségtelen, hogy Berlin viharos politikai időszakon van túl. Olaf Scholz három párti kormányának együttműködése nem úgy alakult, ahogyan remélték, amiben nagy szerepe volt az Ukrajna elleni orosz agresszió energiapolitikai következményeinek, illetve a kínai autóipar megerősödésének. Az ország gazdasága recesszióba került, s a külső körülmények miatt nem lesz könnyű visszakerülni a növekedési pályára. Ugyanakkor a nehézségek ellenére erőt kell mutatnia a következő kormánynak, nem szabad megengedni még egyszer azt, hogy a kabinetet alkotó pártok vitáikat folyamatosan a nyilvánosság előtt folytassák. Németországnak ugyanis egész Európa számára példát kell mutatnia.
Szinte biztos, hogy a keresztény uniópártok listavezetője, Friedrich Merz lesz a következő kancellár, és valószínűsíthető, hogy a szociáldemokrata SPD-vel lép koalícióra, de nem mindegy, hogyan szerepel az AfD, s az sem, hány kisebb párt jut a Bundestagba. Bizonytalanság van tehát bőven, egyvalami azonban biztos: erős Európa nem képzelhető el egy erős Németország nélkül. Kivált a mostani geopolitikai helyzetben. (Népszava)
