A műszaki ellenőr közölte, hogy kell a védőrács, ám, mivel a szakhatóság nem írta elő, ezért nem csinálták meg.
Kedden az egyik társtulajdonos meghallgatásával folytatódott a Pesti Központi Kerületi Bíróságon annak a K. Alexandrának a büntetőpere, akinek a budapesti magánóvodájában áramütés ért egy 15 hónapos kislányt.
A vádirat szerint az óvodának a hagyományos falak helyett üvegfalai voltak, így a helyiségekben a hűtő-fűtő berendezéseket – a gyári kialakítással szemben nem a falon vagy az álmennyezeten, hanem – a fal előtt, a földön kellett elhelyezni, emiatt azok villamos csatlakozása nyitott és hozzáférhető volt. A 48 éves óvodavezetőnek jelezték a szakemberek, hogy a készülékeket burkolni kell, de ő figyelmen kívül hagyta az észrevételeiket.
A kivitelező még árajánlatot is adott a szükséges faburkolásra, de a nő ezt nem fogadta el, és mástól sem rendelt semmilyen biztonságos használatot szolgáló burkolást vagy védőrácsot. Annak ellenére, hogy az óvodai dolgozók dobozokkal, párnákkal és székekkel igyekeztek megakadályozni azt, hogy a gyermekek a nyitott villamos csatlakozású hűtő-fűtő gépek mögé kerülhessenek, ők – az óvónők figyelemfelhívása ellenére – időnként mégis bebújtak a készülékek mögé, vagy oda a játékaikat bedobálták.
Az óvónők többször is jelezték a veszélyes helyzetet K. Alexandrának, ám ő nem tett semmit annak érdekében, hogy a gyerekek ne mászhassanak be a hűtő-fűtő berendezések és az üvegfal közé, és annak nyitott, villamos vezetékekkel ellátott részét ne érinthessék meg. Ilyen előzmények után 2017 májusában egy 15 hónapos kislány bebújt az egyik hűtő-fűtő készülék mögé, ott hozzáért a burkolatlan csatlakozóhoz, aminek következtében megrázta az áram, és nyolc napon túl gyógyuló égési sérülést szenvedett a kezén.
Kedden egy Albániában ingatlanfejlesztőként dolgozó magyar férfit hallgattak ki tanúként. A férfi elmondta, úgy ismerte meg az óvodavezetőt, hogy annak idején az ő intézményébe íratta be a saját gyermekét. Később üzleti kapcsolatba kerültek a cégén keresztül, s most már ő is társtulajdonos a magánóvodában. Annak idején menedzseri szerződést kötött a cége az óvodával – az ő feladata volt többek közt az, hogy segítsen kialakítani a tervdokumentációt, és koordinálja, ellenőrizze, felügyelje a fővállalkozó által elvállalt feladatokat.
A minőségi és műszaki ellenőrök közül kettővel álltam kapcsolatban. Az egyiket már korábbról ismertem, ő ellenőrizte a megbízó oldaláról a műszaki tartalom megvalósulásának a megfelelőségét a tervdokumentációhoz képest. És volt egy műszaki ellenőr, akit a finanszírozó bank bízott meg, vele is tartottam a kapcsolatot. Utóbbinak az volt a főbb feladata, hogy a bank számára leadott költségvetéssel összhangban legyenek azok a számlák, amiket benyújtottunk nekik
– magyarázta a tanú.
Vízi Veronika bírónő megkérdezte a menedzselési feladatokat ellátó, de megfelelő szakmai képesítéssel nem rendelkező közgazdászt arról, hogy a műszaki ellenőrök észrevételeiről, jelzéseiről tájékoztatta-e K. Alexandrát. A férfi azt felelte, hogy igen, s arra kérte az ellenőröket, hogy mindent írásban közöljenek. Állítása szerint az elkészült észrevételekről, tanulmányról K. Alexandra és a többi társtulajdonos is tájékoztatva lett.
Mint mondta, az építész csapat tett javaslatot arra, hogy a készülékek és a mögöttük lévő üvegfal védelme érdekében legyen elhelyezve a teljes homlokzatot belülről védő takaróburkolat, de ez nem valósult meg. Elmondása szerint ennek az volt az oka, hogy a homlokzaton lévő tolóajtók és burkolat akadályozta volna a menekülést egy esetleges tűz esetén. „Később az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szakhatóságok nem kérik ennek a bútorzatnak az elhelyezését. Ennek a plusz költségét nem akarta viselni a megbízó, és ezzel én is egyetértettem.” Amikor a bírónő megkérdezte a tanút, hogy a szakemberek közül tájékoztatta-e őt bárki is arról, hogy miért szükséges lefedni ezeknek a fűtőberendezéseknek a hátsó, nyitott részét, akkor felettébb érdekes választ adott.
Arra emlékszem, hogy a lefedés indokaként az üvegfelületek védelme, illetve magának a készüléknek a fizikai védelme, valamint esztétikai ok volt megjelölve
– közölte. Később kérdésre elmondta, hogy az egyik műszaki ellenőr tett „észrevételeket” arra, hogy jobb lenne lefedni a fűtőberendezéseket, de arra már nem emlékezett, hogy ezt mivel indokolta. „Valószínűleg azért mondta, mert így biztonságosabbnak érezte a későbbi működésben.” A társtulajdonos azt sem tudta megmondani a bírónak, hogy ki hozta meg a végső döntést azzal kapcsolatban, hogy elhagyhatók a védőrácsok. Szerinte vagy K. Alexandra hozta meg ezt, vagy kollektív döntés volt.
Vízi Veronika bíró ezt követően igyekezett felfrissíteni a tanú emlékezetét. Felidézte azt az emailt, amiben az egyik műszaki ellenőre világosan közölte vele, hogy a bekötéseket szigetelni kell, s az asztalosipari takarásról is gondoskodni kell. Azaz nem javaslatot tett, hanem azt közölte, hogy mindenképpen szükséges.
„Mit beszéltek az ellenőrrel, miért kell ez a szigetelés?” – kérdezte a bíró.
Ez alapvetően nem kíván magyarázatot, hiszen egyértelműen kifejezte azt, hogy ezek a burkolatok szükségesek. Próbálom feleleveníteni, hogy mi volt az a döntő ok, hogy ez a döntés született
– mondta, hozzátéve, a műszaki ellenőrtől kapott levélről szóban vagy e-mailban tájékoztatta K. Alexandrát is, majd ismét arról beszélt, hogy a készülékek védelme és esztétikai szempontból kellett volna ez a takarás.
A bíró ezt követően ismertette azt a levelet, amit az asztalos írt K. Alexandrának. Ebben a férfi leírta, hogy a takaróknak nincs hátuljuk, és azokat nem lehet mozgatni, és fixen le kell rögzíteni, nehogy magukra rántsák a gyerekek.
Árajánlatot adott az asztalos, de nem részletes terveket készített, mint egy építész. Ha jól emlékszem, akkor azért nem került fel a burkolat végül, mert nem tudták ellátni azokat az alapvető igényeket, amik szükségesek lettek volna a működtetéshez. Egy másik indok az volt, hogy nem képezhettek akadályt a menekülésben. A harmadik pedig az, hogy – bár külön kiemelte a szakember, hogy erre szükség van – a szakhatóságtól nem kaptuk vissza előírásként, hogy mindenképp el kell végezni a burkolást, mielőtt engedélyezik az óvodának a működését
– magyarázta a társtulajdonos, aki az ügyész kérdésére azt mondta: egy-másfél millió forintba került volna annak idején a burkolat elkészítése.
Az óvodavezető azt mondta, ő úgy tudta, hogy esztétikai okokból van szükség a burkolatra, és nem emlékszik arra, hogy az asztalos vagy a műszaki ellenőr említette volna, hogy más oka is volna ennek.
Az ügyészség egy év felfüggesztett fogházbüntetést kért K. Alexandrára foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt. Az óvodavezető következetesen tagadja a bűnösségét.
A következő tárgyalás május közepén lesz. (24.hu)
