François Bayrou francia miniszterelnök legutóbbi beszéde sokakat meglepett, amikor Kínát a globális gazdaság uralmával vádolta.
Bayrou azt a hírt kommentálta, amely szerint Kína kereskedelmi többlete az Európai Unióval szemben tavaly elérte az 1 billió dollárt. A kormányfő szerint ez nem csupán gazdasági siker Peking számára, hanem egy tudatos, tíz éve tervezett stratégia eredménye, amely Európa iparának kiszorítását célozza.
Adatok forrása: Financial Times
Ez a vád súlyos, de nem előzmények nélküli. Az utóbbi években valóban egyre többször találkoztunk azzal, hogy Kína gazdasági befolyása minden téren növekszik, legyen szó technológiáról, diplomáciáról vagy katonai jelenlétről. Bayrou szavai mögött azonban nemcsak gazdasági aggodalom, hanem egyfajta geopolitikai félelem is érezhető:
Kína nem csupán partner, hanem vetélytárs, amely Európa és az Egyesült Államok gazdasági helyzetét is fenyegeti.
Véleményem szerint Kína stratégiája több szempontból is aggasztó lehet sokak számára. Az export-import arányok alakulása azt mutatja, hogy az európai gazdaság bizonyos ágazatai, különösen a gyártás és technológia terén, egyre nagyobb nyomás alatt vannak. Az európai uniós (elsődlegesen franciaországi) konyakgyártók ellen hozott ideiglenes vámok pedig jól példázzák, hogy Kína képes gyors és határozott válaszokat adni, ha érdekei sérülnek.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a globalizáció világában a gazdasági kapcsolatok elkerülhetetlenek, és ezek nem mindig a verseny szellemében zajlanak. Fontos lenne, hogy az EU és Franciaország is olyan stratégiát dolgozzon ki, amely nemcsak védi az európai ipart, hanem képes a Kínával való hatékony együttműködésre is. Bayrou megjegyzései rávilágítanak arra, hogy ideje újragondolni az európai kereskedelmi politikát, és nagyobb hangsúlyt fektetni az önállóságra és innovációra.
Bayrou beszéde figyelmeztetésként szolgálhat arra, hogy a globális gazdaságban a verseny élesedik, és Európának készen kell állnia arra, hogy megvédje érdekeit, miközben nem zárkózik el a nemzetközi együttműködés lehetőségeitől.
A jelenlegi helyzet tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy Európának nemcsak védekező, hanem támadó stratégiára is szüksége van. Olyan innovációkat és technológiai fejlesztéseket kell előtérbe helyezni, amelyek versenyképes alternatívát nyújtanak Kína dominanciájával szemben. Az európai gazdaság megerősítése érdekében fontos lenne, hogy az EU tagállamai szorosabban együttműködjenek, és közös erőfeszítésekkel támogassák a helyi ipart és vállalkozásokat.
Összefoglalva, én úgy gondolom, hogy a globális gazdaságban való boldogulás kulcsa az egyensúly megtalálása. Bár Kína gazdasági befolyása vitathatatlan, Európának képesnek kell lennie arra, hogy saját érdekeit is hatékonyan képviselje.
Ehhez szükség van egy hosszú távú, fenntartható stratégiára, amely nemcsak megvédi Európát a külső nyomástól, hanem elősegíti a globális együttműködést és a gazdasági növekedést is. (Danube Institute Blog)
