Németh Zsolt: Van kockázata annak, hogy a háborúból kimaradva is a vesztesek oldalán leszünk

Tusványos jelszava a béke, amit az első pillanattól kezdve a végtelenségig nyomatnak az előadók, nem meglepő, hogy a „Világrend és biztonság. A béke ideje?” című beszélgetés is arról szólt, hogy igen, ez a béke, a béke, a béke ideje.

Az asztalnál Németh Zsolt, Csoma Botond RMDSZ-es frakcióvezető, David Campanale Tusványos társalapítója, illetve az MCC-s vezető, Boris Kálnoky fejtette meg, hogy annyira békére van szükség, hogy nagyon.

„A békénél mindenki az orosz-ukrán háborúra gondol, de ne felejtsük el, hogy az egész világban számos háború van”, kezdte a beszélgetést moderáló Szilágyi Zsolt, a Pro Universitate Partium Alapítványa. Orosz-ukrán háború ide vagy oda, Szilágyi Zsolt szerint háború az is, hogy „a keresztényeket üldözik”, és a „genderlobbi miatt felforgatja világunkat ez az identitásháború”. Szilágyi szerint Erdély konfliktuszóna, majd a moderátor Kissinger gondolatain keresztül átevezett arra, hogy

tudomásul kell venni Oroszországnak a biztonsághoz való igényét. Hozzáteszem, ugyanígy szempont Ukrajna szuveneritásra való igénye

Miután Szilágyi a kínai filozófiától a jin-jangon keresztül elevezett Hamvas Béla gondolatain át az egyensúly gondolatának vizéig, a szót Boris Kálnoky kapta meg, aki szerint „egyedül a magyar kormány képviseli azt az álláspontot, hogy legyen tűzszünet” az orosz-ukrán háborúban. Kálnoky tűzszünetről beszélt, hogy annak a végén lehet, hogy hogy leülnének a felek „és rájönnének, hogy nincs értelme a háborúnak.”

Objektívan nincs értelme tovább csinálni a háborút. Ha tovább akarják csinálni, annak politikai okai vannak az oroszoknál és a másik oldalról Amerikánál

- mondta ki Kálnoky a Magyarországon már jelentősen elterjedt konteós elméletet, miszerint a szuverenitásáért küzdő Ukrajna valójában Amerika kedvéért harcol.

Orbán kijelentésével ellentétben Ukrajna mégis szuverén ország?

Csoma ehhez a gondolatmenethez hozzátette, a tűzszünet eredményeit nem lehet előre látni, de hozzátette, „az orosz agresszió közelebb tolta Ukrajnát a NATO-hoz”. Aztán Kálnokyra reagálva azt is mondta, hogy bár „Oroszországban mindig volt egy félelem a nyugati támadástól, hogy ez mennyire reális, azt nem lehet tudni. Oroszország sokszor ezzel magyarázta a lépéseit, pedig arra szerintem nem volt reális esély, hogy megtámadja a NATO Oroszországot. Ez inkább ürügynek tűnhet.”

Azt nem lehet kijelenteni, hogy Ukrajna nem egy szuverén ország. Igaz, hogy szüksége van fegyverekre a háborúhoz, és ezt NATO-tagállamok biztosítják, de a háborúhoz nem elég a fegyver, ehhez kell az ukránok eltökéltsége, hogy megvívják ezt a háborút, és ha ez nem lenne meg, akkor hiába küldene nekik bárki fegyvert

- mondta Csoma jelentősen szembemenve Orbán Viktor korábbi nyilatkozatával, amelyben Orbán úgy fogalmazott, Ukrajna nem szuverén ország, hiszen Nyugatról kap fegyvereket. Ezt a moderátor nem is hagyta annyiban, Szilágyi egy anekdotával utalt arra, hogy „béke Oroszország nélkül nem lehet”.

„Miután a francia fiatalok eldöntötték, hogy leválnak az orosz gázról és Citroennel és Renault-val fognak fűteni (…) nekünk is el kell döntenünk, hogy hogy tartható fent a tartós béke”, adta át Szilágyi ezzel a felütéssel a szót a konfliktust elkerülve Németh Zsoltnak, akiről felvezetőjében elmondta, hogy „jól informált és kiegyensúlyozott álláspontokat fogalmazott meg eddig is.”

Németh Zsolt atlantista vonalon ellépett a kormánytól

Németh egyből azzal kezdte, hogy Magyarország elítéli az orosz agressziót. A vilniusi „NATO-csúcs kőkemény volt ebben a tekintetben, hiszen ott kimondták, hogy Oroszország a fenyegetés”. Oroszország „felelősséggel tartozik a háború kirobbantásáért és viselnie kell ennek a következményeit” – mondta ki Németh, az egyértelmű nyilatkozattal némiképp eltérve a kormány nyilatkozatainak fő vonalától, amely szerint a Nyugat a fegyverszállítmányokkal csak elnyújtja a háborút és ezzel csak megnehezíti, hogy a felek – Ukrajna és Oroszország – tárgyalóasztalhoz üljenek.

„Magyarország számos határozatban elismerte Ukrajna jogát az önvédelemre” és segíti is a maga eszközeivel Ukrajnát. „Nem szállít fegyvert, de segít mondjuk az egészségügyi tiszteknek és orvosoknak a kiképzésében, NATO-misszió keretei között” – fogalmazott Németh.

Úgy vélte, fontos lenne tudatosítani egy Ukrajnával való párbeszédben, hogy Magyarország gázt és olajat is ad az országnak, amely mindenképpen a szomszédja marad. Szerinte egy ilyen párbeszéd a kárpátaljai magyarság szempontjából is fontos lenne.

Felhívta arra is a figyelmet, hogy Magyarország mind a tíz Oroszországgal szembeni, EU-s szankciót megszavazta, a számára szükséges módosításokkal, amit fantasztikus diplomáciai sikerként értékelt.

Németh arról a világrendről beszélt, amelynek az az alapvető kérdése, hogy „megbünteti a világ Oroszországot, de miként?”. Ez ugyanis szerinte hatással lesz a jelenlegi világrendre, amely az ENSZ alapokmányára épül és a szuverén országok egyenjogúságának elismerésén alapul.

Ennek a struktúrának a recsegése-ropogása hallható, Miért? Mert az ENSZ Biztonsági Tanácsának egy tagja, Oroszország, lábbal tiporja az ENSZ alapokmányában lévő elveket

– mondta a hagyományosan atlantistának tartott Németh, megint ellépve a kormány gyakran relativizáló, Oroszország felelősségét elkenő, a Nyugatot, az Egyesült Államokat is gyakran okoló nyilatkozataitól.

Az ENSZ dilemmája súlyos: „Ha megbünteti Oroszországot, akkor az ENSZ Biztonsági Tanácsa nincs többé, ha nem bünteti meg, akkor meg lábbal tiporja a saját elveit” – mondta.

Eközben a recsegés-ropogásra kihat a BRICS – Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika közösségének – várható csúcstalálkozója, amelyre hivatalos Egyiptom, Irán és Szaúd-Arábia is. A két utóbbit Kína ültette nagy diplomáciai erőfeszítésekkel tárgyalóasztalhoz, ami Peking súlyának növekedését jelzi. Németh szerint tehát van két pólus – kézenfekvően a Nyugat és a Kína jelentős súlyával formálódó „kelet”, ezek szerint benne a nyersanyagforrásai és atomarzenálja révén jelentős Oroszországgal – és ezek viszonya határozza meg a jövőt. Lehet diplomáciai versengés vagy párhuzamos működés, de ott van az összeütközés, a világháború kockázata is Németh szerint.

Ebben a helyzetben kell szerinte a magyar külpolitikának is megtalálnia az utat NATO- és EU-tagként. Jellemző, hogy Orbán Viktor 2010-es nyilatkozatát idézte fel, amely szerint „a világban keleti és déli szelek fújnak, de mi nyugati zászló alatt vitorlázunk”. Az elmúlt 13 év ismeretében, amióta Brüsszel kormányzati szitokszó lett, Orbán az EU-t elnyomó diktatúrákkal emlegeti egy mondatban, legnyugatibb keleti népként hivatkozik a magyarságra ez az idézet már-már Németh lázadásának tűnik.

„Érzékelnünk kell ezeket a szeleket, ugyanakkor evidencia, hogy mi ennek a nyugati szövetségnek vagyunk a tagjai. Rendkívül fontos, hogy milyen percepció alakul ki a magyarokról” – mondta vagy inkább figyelmeztetett Németh. Megjegyezte Ukrajnával kapcsolatban, hogy nem a NATO ad fegyvert, „a NATO megerősítette védelmi identitását és azt, hogy nem kíván részt venni ebben a háborúban. A G7 igen” – van ugyan átfedés a tagok között, de Németh szerint mégis fontos különbség, hogy a katonai szervezet hangsúlyozottan kimarad, és a konfrontatívabb nyilatkozatok inkább az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Olaszország, Franciaország, Egyesült Királyság és Japán informális klubját jelentő G7 felől hangzik el.

A NATO eszkalációval szembeni gesztusaként értékelte azt is, hogy a szervezet egyértelművé tette, hogy nem veszi fel Ukrajnát a háború lezárultáig – még ha ez Németh szerint indokolatlanul negatív visszhangot váltott is ki Ukrajnában. Elvégre Kijevet megnyugtathatná, hogy Vilniusban döntés született a NATO-Ukrajna tanács létrejöttéről –, bár Németh nem említette, hogy Magyarország korábban éveken át blokkolta a NATO-Ukrajna bizottság miniszteri szintű találkozóit.

Igaz, Ukrajnát is figyelmeztette, hogy a kárpátaljai magyarok vagy akár az OTP-t diszkrimináló lépéseit el kell utasítani, „a háború nem lehet ürügy a diszkriminációra”, erről „az ukránokat le kell szoktatni.”

Némethnek a magyar kormányt óvatosan figyelmeztető mondatait, az egykor német lapokat újságíróként tudósító, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és az Egyesült Államokban élt Boris Kalnoky árnyalta a panel végén: „fontos gondolat, hogy ne legyünk megint a vesztes oldalon. Ezzel csak egy baj van: ehhez tudni kellene, hogy ki fogja nyerni ezt a küzdelmet. Aztán el lehetne dönteni, hogy akkor hová kell állnunk. Aki ezt most tudja, annak elfogadom minden forgatókönyvét. Én nem tudom.”

Az MCC sajtóiskolájának 62 éves vezetője szerint a nyugat nem vevő arra a mérsékelt álláspontra, amelyet Németh képvisel. De szerinte a magyar kormánynak nem is kell ilyen álláspontot képviselnie: „a magyar politikai kommunikáció részben a konfliktusépítésre épül. Úgy tudunk keresztülvinni üzeneteket, ha konfliktusos törésvonalakat keresünk és ezt meglovagoljuk. Ez ma már nem ellentondásos” – mondta. (Transtelex)