Az Országgyűlés múlt héten fogadta el azt a törvénycsomagot, amely 2025. január 1-jétől új alapokra helyezi a hazai igazságügyi szakértést.
A szakértői hiányt úgy pótolják, hogy a kirendelhető szakértők körét kibővítik a kutatóintézetekkel, míg az eseti szakértőkét az egyetemekkel és doktori iskolákkal. Nehéz helyzetbe kerül viszont a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara, mivel a legfőbb bevételi forrása, a kamarai költségátalány megszűnik. Az átalányt felváltó képzési hozzájárulás a névjegyzéket vezető hatósághoz kerül, miután a szakértők szakmai továbbképzését a kamara helyett ezentúl az igazságügyi tárca végzi.
Az igazságügyi szakértésnek ma ismert formája másfél évszázaddal ezelőtt, valamikor a XIX. század második felében alakult ki. Az intézmény létrejöttét többek közt elősegítette:
- a természettudományok fejlődése és a tudományágak differenciálódása, illetve
- a szabad bizonyítási rendszer uralkodóvá válása az eljárási jogszabályokban.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában, majd a két világháború között az úgynevezett hozzáértő tanúkat törvényszéki hites szakértőknek nevezték. A második világháború végétől az 1990-es évekig az igazságügyi szakértők intézeti, állami keretek között, illetőleg kijelölt szakértőként másod- vagy mellékállásban tevékenykedtek.
Csaknem háromszáz szakterület
Az 1980-as évek végétől erősödött az igazságügyi szakértők érdekvédelmi tevékenysége. Előbb hét területi szakértői egyesület alakult, majd az egyesületek 1990-ben létrehozták a Magyar Igazságügyi Szakértői Egyesületek Szövetségét. Ez a szövetség kereste meg az igazságügyi minisztert, hogy minden olyan szakterületen, ahol a tevékenység nem intézményhez kötött, a szakértői munka privatizálására tegyen javaslatot. Törekvéseik 1995-ben hoztak eredményt, amikor is az Országgyűlés elfogadta az igazságügyi szakértői kamaráról szóló törvényt, amely kimondta, hogy a szakértők érdekeit új köztestület, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (MISZK) képviseli. A törvény alapján a MISZK mellett nyolc területi kamara is létrejött. Ezek a területi kamarák aztán két évtizedig működtek, mígnem 2016. augusztus 15-én – az új szakértői törvény nyomán – a MISZK-be való beolvadással megszűntek.
A szakértők hozzávetőlegesen háromszáz szakterületbe sorolva segítik a jogalkalmazókat és az igazságszolgáltatást.
A feladatuk nem a jogszabályok értelmezése vagy alkalmazása, hanem egy adott szakterületen egy tárgy vagy egy helyzet szakértelmet kívánó megvizsgálása. A bíróságnak, az ügyészségnek, a rendőrségnek és más hatóságnak kirendelés útján, míg az állampolgároknak, szervezeteknek megbízás alapján készítenek szakvéleményt, hogy speciális szakértelmükkel hozzájáruljanak az ügyek felderítéséhez, a tényállások tisztázásához, illetve egy szakkérdés eldöntéséhez.
A kamarában szinte minden hivatás képviselője megtalálható, hiszen vannak köztük orvosok, jogászok, mérnökök, közgazdászok, informatikusok, de nyomszakértők, művészettörténészek, numizmatikusok és becsüsök is. A szakértők évente több tízezer szakvéleményt készítenek.
Duplájára nőtt az óradíj
A MISZK már régóta kérte a jogalkotót a hivatalból kirendelt igazságügyi szakértők 2008 óta változatlan, négyezer forintos óradíjának emelésére. Érvelésük szerint ha az igazságszolgáltatás valóban a szakmai elitet akarja szakértőként igénybe venni, számolni kell azzal, hogy ezek a szakemberek mérnökként, informatikusként háromszor-négyszer nagyobb óradíjjal dolgoznak.
A minisztérium két éve bólintott rá a kamara aktuális javaslatára, aminek eredményeként az óradíj előbb hatezer, majd 2023. január 1-jén nyolcezer forintra emelkedett.
Valamelyest az is javított a helyzeten, hogy ugyan változatlan maradt a szakértői költségátalány mértéke (35 százalék), de az elszámolható összeg felső határát százezerről kétszázezer forintra emelték.
Tíz év alatt ezerrel kevesebb szakértő
A piac ezzel együtt sem kímélte az igazságügyi szakértői rendszert, amelyen az elöregedés jegyei is mutatkozni kezdtek, miután a fiatal szakemberek közül egyre kevesebben választották ezt a pályát. Az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartása szerint a kamarának napjainkban 2650 tagja van. Az elmúlt évtizedben mintegy ezren tűntek el a rendszerből, aminek következtében szakértői hiány lépett fel.
Az igazságügyi kormányzat idén ősszel döntő lépésre szánta el magát. Az Országgyűlés múlt héten fogadta el azt a törvénycsomagot, amely 2025-től új alapokra helyezi a hazai igazságügyi szakértést.
Az összesen kilenc jogszabályt módosító törvény preambuluma szerint a szabályozás célja a polgári és büntetőperes eljárások során az igazságügyi szakértők számának csökkenése miatt a jogi környezet módosítása és egyszerűsítése, amivel vonzóbbá teszik a szakértői pályát, és a megfelelő szaktudással rendelkező személyeket az igazságügyi szakértői névjegyzék irányába terelik.
A 2016-os szakértői törvény módosításával azokat a személyeket, akik az egyes ágazati szakértői jegyzékbe szakértőként be vannak jegyezve, kérelemre – a képesítési feltételek névjegyzéket vezető hatóság általi vizsgálata nélkül – az igazságügyi szakértői névjegyzékbe is bejegyzik, jelentősen egyszerűsítve az eddigi szabályozáson.
A kirendelhető szakértők körét kibővítik
- a költségvetési szervként működő kutatóintézetekkel,
- a hazánkban államilag elfogadott képesítést adó egyetemekkel, doktori iskolákkal mint eseti szakértőkkel.
A szakértői tevékenységgel kapcsolatosan számos adminisztratív korlátozást egyszerűsítenek:
- eltörlik a szakértőjelölti időt,
- két évre csökkentik a kötelező gyakorlati időt,
- negyedéves helyett éves adatszolgáltatást vezetnek be, valamint
- kötelezővé teszik a szakértők esetében is az elektronikus kapcsolattartást.
Átalány helyett hozzájárulás
Az új törvény a szakértői hiány felszámolása és az adminisztratív terhek csökkentése mellett jelentősen érinti a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara működését is:
- egyrészt csökkenti a kamara feladatkörét,
- másrészt elvonja az eddigi legfőbb bevételi forrását.
Ami a feladatkör csökkenését illeti, a törvénymódosítás alapján a szakértők jogi oktatása után a szakmai továbbképzésük is átkerül az Igazságügyi Minisztérium által felügyelt Igazságügyi Szolgálatok Jogakadémiájához. Ezt az intézkedést Répássy Róbert igazságügyi államtitkár az Országgyűlés Törvényalkotási Bizottságának október 22-i ülésén a szakértői tevékenységbe vetett bizalom fokozásával és a szakértői munka megbízhatóságának növelésével indokolta. Ennek kapcsán azért felmerül a kérdés, vajon a mintegy háromszáz szakterületen tevékenykedő szakértők szakmai továbbképzését hogyan oldja meg az Igazságügyi Szolgálatok Jogakadémiája. Hacsak úgy nem, hogy azok az előadók, akik már hosszú évek óta végzik ezt a tevékenységet, ezután nem kamarai, hanem jogakadémiai díszletek között folytatják a továbbképzést.
Ennél is súlyosabb az intézkedés anyagi vonzata.
Eddig ugyanis a kamara a saját tevékenységét alapvetően két bevételi forrásból finanszírozta: a tagdíjból és a kamarai költségátalányból. Ez utóbbi volt a legfőbb bevételi forrása. 2016 óta ugyanis a kirendelő hatóság díjjegyzékenként ezer forint költségátalányt volt köteles megfizetni a szakértőnek, aki az így összegyűlt összeget negyedévente átutalta a kamarának.
Nos, a szakmai továbbképzés áthelyezésével egyidejűleg január 1-jétől megszűnik a kamarai költségátalány is, mert helyette képzési hozzájárulást vezetnek be. A törvény indoklása szerint a képzési hozzájárulást nem a szakértőnek kell megfizetni, hanem a kirendelő szerv közvetlenül utalja majd el az összeget, ezzel is csökkentve az igazságügyi szakértők adminisztratív terheit és költségeit. Csakhogy a címzett már nem a kamara, hanem az Igazságügyi Minisztérium lesz, mondván, „a kamarai költségátalányt felváltó képzési hozzájárulás a névjegyzéket vezető hatóság bevételét képezi, figyelemmel arra, hogy a szakértők szakmai továbbképzését a jövőben az igazságügyi tárca végzi”. (Index)
