"A hónap végére már kenyérre sem futja" - debreceni éhes emberek segélykiáltása

A jogtalanság a szegénység perverz gyökere. A szegények kiáltása minden nappal erősödik, mégis minden nappal kevésbé hallatszik.

/Ferenc pápa/ 

A Petőfi tér aluljáró előtti területén már az ingyenes ételosztás előtt másfél órával gyülekeztek az emberek. Fél órával a kezdés előtt pedig mind a 150 sorszámot kiosztottuk. Sajnos a később érkezőknek - közel 50 főnek - már nem tudtunk ebédet adni. Felfoghatatlan, hogy egyre többen kerülnek Debrecenben is kilátástalan élethelyzetbe. 

Az egyesület civil szervezetként egy fillér állami, önkormányzati támogatás nélkül működik. A költségeket kiskeresetű, jószívű magyarok adományaiból, illetve az egyesület tagjai hozzájárulásából fedezzük. Sajnos a debreceni tehetős vállalkozók, jómódú polgárok közömbösek a társadalom peremén élők sorsa iránt. Higgyék el, szívbemarkoló érzés, hogy akár csak egyetlen embernek nem tudunk ételt adni. Valami nagyon elromlott ebben az országban, nincs rendben Debrecenben sem.  A gondoskodó város szlogentől még egyetlen éhes ember sem lakott jól. A város szociális hálója igencsak szakadozott, ha egy hétvégén közel kétszázan szeretnének ebédhez jutni.  Köztük, nagyon sok gyermek. És hányan lehetnek, akik szégyellnek kijönni, vagy nem is tudnak erről a lehetőségről. Vajon a város vezetői nyugodtan tudnak aludni, amikor debreceni gyermekek fekszenek le éhesen, korgó gyomorral? A kérdés persze költői, a válasz egyszerű: úgy gondoljuk, igen. 

Nagyon sokan vannak, akik úgy gondolják, a sorban állók egy része nem is rászoruló. Mondják ezt azok, akik a kényelmes foteljükből,a legnagyobb közösségi oldalon osztják az észt. Sokan "csóringereznek", sértegetik, "lustasággal" vádolják azokat, akik ételre várnak. Sajnos mi a magyar közgondolkodást nem tudjuk megváltoztatni. Tesszük, amit a magunk erejéből megtehetünk. Számunkra minden ember egyforma, nem teszünk különbséget, semmilyen formában. Nem kérdezzük senkitől miből és mennyiből él, mintahogyan arra sem vagyunk kíváncsiak, kire szavaztak. Nem a mi dolgunk. NIncs jobboldali, vagy baloldali éhező. Ételre, emberi szóra, megértésre vágyó magyar emberek vannak, akik segítő kézre várnak. Sajnos sokan hiába, mert a magyar társadalmat megmételyezte a gyűlölködés, kiveszőben az emberség, a szolidaritás. A "kaparj kurta" elve az élet minden területén jelen van. A szegények páriának érzik magukat saját hazájukban. Abban, a magát kereszténynek mondó országban, ahol elfogadottá vált, mindenki annyit ér, amennyije van. (Közbevetés: akkor Magyarország "legértékesebb" emberei közé Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és még folytathatnánk a sort, tartoznak.)

Szerencsére vannak jó emberek itt Debrecenben is. Hálás szívvel köszönjük a pizzát sütő családnak a rendszeres segítségét. Ismeretlenül is nagyon becsüljük őket, igaz emberek. Köszönjük a gyermekeknek rendszeresen hozott adományait Krisztának. Hálásak vagyunk a pékségnek a folyamatos támogatásért.