Jelentős megszorítássokkal járt 2023, a többi között drasztikusan csökkent az oktatásra és az egészségügyre fordított kiadások reálértéke – derül ki a kabinet által az Országgyűlésnek benyújtott zárszámadási törvényből.
Ha figyelembe vesszük az inflációt, akkor az állami egészségügyi kiadások reálértéke 7,8 százalékkal csökkent egy év alatt, ami bőven kimeríti a drasztikus megszorítás fogalmát. Eközben a propagandára szánt kiadások nőttek.
Felborította az Orbán-kormány gazdaságpolitikai terveit a 2023-as inflációs válság és az ukrajnai háború: a felrobbant energiaárak, az államadósságot finanszírozó kamatkiadások és a rezsiharc mintegy 3000 milliárd forintos többletkiadással járt. Ennek fedezete részben a különadókból folyt be, ám mivel a plusz terhek csak a szükséges pénz felét tették ki, a kiadásokon is spórolni kellett. Azt eddig is tudtuk, hogy 2023 nem a gazdasági felemelkedés éve volt, de most, hogy a kormány benyújtatta az Országgyűlésnek a 2023-as költségvetés elszámolását, kiderült, hogy mindeközben jelentős megszorításokra került sor egyes ágazatokban. Ugyan az Orbán-kormány retorikailag törekszik arra, hogy a megszorítás szót eltolja magától, ám azokat a költségvetési intézkedéseket, amelyek közvetlenül érintik az embereket, a közgazdászok igenis megszorításnak nevezik.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint tavaly 17,6 százalékos volt a fogyasztói árak emelkedése, ehhez képest kormány beszámolója szerint tavaly az állam oktatásra fordított kiadásai 2901 milliárd forintra forintra rúgtak, ami nominálisan 12 százalékos emelkedés az előző évhez képest, ám a magas infláció miatt a ráfordítások reálértéke valójában egyetlen év alatt 5,6 százalékkal csökkent. Sokkal rosszabbul járt az egészségügy: 2022-ben az államháztartás összes egészségügyi kiadása 3236 milliárd forint volt, ami tavaly 3554 milliárd forintra emelkedett. Ez 9,8 százalékos növekedés a kormány számai szerint, ám ha figyelembe vesszük az inflációt, akkor az állami egészségügyi kiadások reálértéke 7,8 százalékkal csökkent egy év alatt, ami bőven kimeríti a drasztikus megszorítás fogalmát.
Kevesebb jutott a rendvédelmi kiadásokra is, a 3,2 százalékos elvonás reálértelemben, az inflációval korrigálva 21 százalékos csökkenést jelent egy év alatt. Az elmúlt két évben a rendőrség drasztikusan alulfinanszírozottá vált, ezt mutatja az is, hogy nyár végére közel 30 milliárd forintos lejárt tartozást halmozott fel a beszállítói felé, ami miatt a kormánynak rendkívüli konszolidációban kellett részesítenie a rendvédelmi szerveket – csakúgy mint az kórházakat. Ez rámutat arra, hogy a kiadások fűnyírószerű csökkentése csak ideig-óráig oldja meg a büdzsé hiányával kapcsolatos problémákat, a költségvetési intézményeknél felhalmozódó tartozásokat később rendezni kell. Ez pedig mindig többe kerül, mint a fegyelmezett költségvetési tervezés és gazdálkodás.
Ugyanakkor nem lehet az mondani, hogy a kormány a megszorításokat kizárólag a lakosságra tolta: az egyházi támogatások – nominálisan – egyetlen év alatt 19 százalékkal csökkentek, míg az ennél jóval nagyobb súlyt képviselő „általános közösségi szolgáltatások” vagyis a szélesebb értelemben vett állami bürokrácia működtetése 3465 milliárdot vitt el 2023-ben, ez nominálisan 6,4, reálértéken 24 százalékos csökkenés, amit szintén lehet drasztikusnak nevezni – igaz ezt nem a lakosság szenvedte el, hanem az államigazgatás.
Összességében a magyar állam működtetésére 2023-ban, ide értve a rend-, és honvédelmet valamint az önkormányzati alrendszert is - összesen 6119 milliárd forintot költött el a kormány, ami a tavalyi bruttó hazai termék (GDP) 8,1 százaléka. Ezzel a GDP-arányos kiadással magyar az Európai Unió legdrágábban működő állama. A költségvetéshez csatolt 2022-2019-es átlagolt adatok alapján az uniós kormányok átlagosan a GDP 5,9 százalékát költötték az állami feladatokra. Magyarországhoz hasonló bőkezű államot működtetett Finnország (8,1 százalék) és Olaszország (8 százalék). A régióban kiemelkedőek a magyar állam működésének a költségei, hisz Szlovákiában a GDP 5,3 százaléka ment hasonló kiadásokra – ezzel a régió dobogó második helyét szerezték meg északi szomszédjaink. Még két terület van, ahol a magyar állam kiemelkedően költ az uniós átlaghoz képest: a cégeknek nyújtott gazdasági támogatások, illetve a szabadidős, kulturális és hitéleti támogatások terén is a legbőkezűbb – ez utóbbi főleg közismerten magas sport és egyházi támogatásokkal magyarázható.
Ezzel szemben az egészségügyre tavaly a GDP 4,7 százaléka ment, ami uniós összehasonlításban az utolsó helyre elegendő a rendelkezésre álló 2022-es adatok alapján. Az uniós országok átlagosan a GDP-jük 7,7 százalékát költik egészségügyre, vagyis 3 százalékponttal többet. Ha a magyar kormány le akarná dolgozni ezt, amire semmi jel nem mutatott az elmúlt 15 évben, ahhoz tavalyi GDP-vel számolva 2250 milliárd forinttal kellett volna többet költenie erre a célra. Ez ma még képtelenségnek tűnik, ám ha sikerülne rendbe tenni az államháztartási gazdálkodást és csökkennének a kamatkiadások, abból érdemben növelni lehetne az egészségügyre, oktatásra fordított GDP-arányos kiadásokat.
Az oktatás a másik alrendszer, amit az Orbán-kormány gyakorlatilag másfél évtizede elhanyagol és leépít. Saját bevallása szerint tavaly a GDP 3,9 százalékát fordította közoktatásra a bölcsődétől az egyetemekig – ezzel szemben az uniós országok átlagosan 4,9 százalékot költöttek – vagyis ezen a téren tavaly mintegy 750 milliárd forint hiányzott az oktatási költségvetésből , ahhoz, hogy hozzuk az uniós átlagot.
(Ez az egész amúgy a propagandára szánt kiadásokat nem érintette, a zárszámadási törvény tervezete szerint ugyanis 2023-ban az eredeti előirányzatnál kormányzati kommunikációval és konzultációval kapcsolatos feladatokra 18,1 milliárd, rendezvényekre pedig 35,5 milliárd forinttal költhetett többet a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda – a szerk.) (Népszava)
