A román társadalom jelentős része is azt gondolja, hogy a pedagógusok megérdemlik a jó fizetést és a munkájukért megbecsülés jár.
Fel sem merült, hogy ne csatlakozna szinte mindenki a sztrájkhoz a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, ahol tanítok, sőt, maga az iskola igazgatója is támogatta a tiltakozásunkat – nyilatkozta a hvg.hu-nak Lukács János gimnáziumi tanár, aki a lapnak adott interjújában rávilágított, hogy Romániában a pedagógusok három hét alatt miért érhették el azt, ami a magyarországi kollégáik másfél év alatt sem.
Míg a romániai pedagógusok példátlan összefogással nem csak a béremelést sikerült kiharcolniuk a bukaresti kormánynál, hanem még a társadalmat is maguk mellé állították, addig nálunk a tüntetések, a Fidesz által megalkotott jogszabályok miatt nem is valódi sztrájkok és az elbocsátásokkal, fizetésmegvonásokkal járó polgári engedetlenségi akciók mellett csak kevesen álltak ki, és maga a pedagógus-társadalom is megosztott maradt. A sokak által csak bosszútörvénynek hívott státusztörvény elfogadása ellen pedig szinte még kevesebben tiltakoztak, mint addig bármikor.
– A sztrájk idejére felfüggesztették a munkaszerződéseinket, tehát aki a tiltakozásnak ezt a formáját választotta, az a fizetéséről is lemondott erre az időszakra. Ugyan nálunk az iskolában a tanári közösségből viszonylag kevesen szakszervezeti tagok, de szinte minden kolléga csatlakozott hozzánk, attól függetlenül, hogy szakszervezeti tagok-e vagy sem. Olyasmi történt, ami a teljes pedagógustársadalmat megmozgatta – vázolta az alaphelyzetet a kolozsvári tanár.
Ebben a kérdésben Romániában nem volt olyan politikai megosztottság, mint Magyarországon. Mindenki egyetértett abban, hogy a béremelésre szükség van, inkább abból volt vita, hogy a béremelés mikor következzék be. Másrészt nagyon jó volt a sztrájk időzítése, hiszen a tanárok munkabeszüntetésének a tanév végén van igazi tétje, amikor érettségiztetni, vizsgáztatni kell
– szögezte le Lukács János.
Hozzátette, a bukaresti kormány részéről korábban elhangzott az az ígéret, hogy a kezdő tanárok fizetését az országos átlagbérhez igazítják, de később a törvényjavaslatból törölték ezt a passzust. Ez háborította fel a pedagógusokat, és a kolozsvári tanár szerint „ha nem teszik vonzóvá a fiatalok számára ezt a hivatást, akkor egész egyszerűen nem lesz tanár”.
Mindez azonban még nem minden – fogalmazott – az országos sztrájksorozat nem csupán a pénzről szólt, hanem arról, hogy legyen jelentősebb a tanárok társadalmi megbecsültsége. bár voltak kétkedők a szülők és a diákok többsége is a tanárok mellé állt, és ez bizonyította a több tízezres bukaresti felvonulás is. (Népszava)
