Elfogyott a levegő Orbán körül az EU-ban

Mindkét fél teljesen befeszült a magyar uniós forrásokról folyó tárgyalásokban, és a helyzet súlyosságát csak megmutatta, hogyan beszélt Orbán Viktorral a bizottság elnöke az Európai Parlamentben. A legtöbb ügyben lehetetlennek tűnik az előrelépés, miközben jelentős bírságot fizetünk és rengeteg pénzt veszíthetünk el. Az egyetlen előrelépés az egyetemek ügyében lehet, de ez is legkorábban az év végén.

Orbán Viktor miniszterelnök szerdán Strasbourgban, az Európai Parlamentben (EP) mutatta be a magyar soros elnökség programját. A bemutatót mindenki vitaként emlegette, ahol a kormányfő először került szembe Magyar Péterrel. Kettejük találkozójáról valóban születtek erős képek, de volt egy ennél fontosabb összecsapás is az EP-ben.

Az, hogy egy tagállam bemutatja a soros elnökségi programját, általában viszonylag unalmas attrakció. Ilyenkor a közös ügyek intézésének prioritásait sorolják fel, amelyekre az Európai Bizottság és a parlament képviselői sok dicsérettel és enyhe kritikákkal szoktak reagálni. Ebben a szituációban a soros elnökséget betöltő tagállam azt igyekszik megmutatni, hogy a közös érdeket szeretné képviselni, és képes is rá, mert kompetens és hatékony bürokráciája van.

Orbán is részben valami hasonlót szeretett volna bemutatni. Annak az európai államfőnek az imázsát vette fel, akit sokszor félreértenek, pedig régóta van a helyén, ezért pontosan látja azt, hogy milyen problémákkal küzd a kontinens. Például azzal, hogy csökken az unió versenyképessége. A két olasz európai államférfi, Mario Draghi és Enrico Letta jelentéseire hivatkozott, összekötve ezeket a saját, az unió működésével kapcsolatos kritikus véleményével.

De megérkezett a válasszal Ursula von der Leyen.

Azt láthatjuk, hogy az unió egyik kormánya az ellenkező irányba megy, egyre távolodva a közös piactól. (…) Hogy tud egy kormány több európai befektetést bevonzani, ha ezzel párhuzamosan diszkriminálja az európai cégeket és jobban adóztatja őket másoknál? Hogyan tud európai cégeket bevonzani, ha egyik napról a másikra exportkorlátozásokat vezet be? Hogyan bízhatnak az európai cégek egy kormányban, ha mondvacsinált indokokkal vizsgálja őket, visszavonja az engedélyeiket, ha a közbeszerzések nagy része egy kis csoporthoz megy? Ez bizonytalanságot teremt és aláássa a befektetők bizalmát. Eközben Magyarországot lehagyták a közép-európai szomszédai az egy főre jutó GDP-t tekintve. Magyarország az unió szívében fekszik, a gazdaságának is ott lenne a helye. A magyar embereknek élveznie kellene a közös piac előnyeit

– fogalmazott beszédében az Európai Bizottság újraválasztott elnöke. Az üzenet egyértelmű: el lehet játszani a tapasztalt államférfit, aki aggódik Európa gazdaságáért, de mindezt hiteltelenné teszi az, hogy az Európai Bizottságban is tudnak a Spar ügyéről, a külföldi kiskerekeskedelmi láncok extraadóztatásáról, Tiborcz Istvánról és Mészáros Lőrincről, az építőiparban alkalmazott exportkorlátozásokról, amelyek szintén nyugati érdekeltségeket érintenek (a cementgyárak felvásárlására az állam tett már kísérletet), és ők is látják, hogyan teljesít a magyar a lengyel, a román és a cseh gazdasághoz képest.

Ez a hangnem eddig ismeretlen volt az ilyen típusú meghallgatásokon. Raádásul Von der Leyen csak ezután hozta fel azt, hogy Magyarország továbbra is Oroszországtól veszi az energiát, és vonta kérdőre Orbánt amiatt, hogy a mögötte ülő politikai igazgatója, Orbán Balázs a megadásról értekezett egy esetleges orosz agresszió esetén.

Ehhez képest Manfred Weber kritikája nem tűnt annyira élesnek, pedig ebben is fontos mondatok hangzottak el. Az európai pártcsaládok általában igyekeznek direktben nem beleavatkozni a tagállamok politikájába,

az Európai Néppárt (EPP) vezetője viszont gyakorlatilag háborút hirdetett az Orbán-kormány ellen, és hitet tett Magyar Péter mellett.

Orbán a Webernek szánt válaszában elmondta, szerinte mi áll emögött: Weber sértettsége, amiért nem ő a bizottság elnöke. Orbán szerint ezt ő maga akadályozta meg öt éve, Weber ezért mérges rá.

Orbán valóban szerepet játszott abban, hogy ne Manfred Weber legyen a bizottság elnöke, de sokkal inkább köszönhető ez Emmanuel Macron francia elnöknek. És biztosan van személyes sértettség is abban, hogy a hatalmát időközben jelentősen megnövelő Weber le szeretné váltani a magyar kormányfőt, de ennél általánosabb okok is vannak mögötte.

Az a helyzet ugyanis, hogy abban a háborúban, amelyet az Orbán-kormány indított az Európai Unió ellen, a felek befeszültek.

A párbeszéd megállt, a változás lehetősége nagyrészt kizárva.

A soros elnökség programjának bemutatásakor is látszott, hogy A Néppárt már kizárólag Orbán leváltásával lát lehetőséget arra, hogy Magyarország viszonyát rendezzék az EU-val. Márpedig az Európai Néppárt a legfontosabb ereje az uniónak. A parlamentben

• növelték a képviselőik számát,
• ők adják a legtöbb biztost a bizottságba,
• övék a bizottság elnöki posztja,
• a parlament elnöki pozíciója,
• a legfontosabb portfoliók,

vagyis az EPP uralja a politikai látképet.

A befeszülés megértéséhez érdemes látni, hogy áll most a harcunk, és mit lehetne tenni a változásért.

A Brüsszel elleni háborúnak a legfontosabb része a pénz körül forog.

Itt pedig mostanra négy szinten vívunk harcot.

1. A feltételességi (jogállami) mechanizmussal a többi tagállam befagyasztotta a Magyarországnak járó források egy részét.
2. A bizottság nem engedi hozzáférni Magyarországot a maradék pénzek egy részéhez.
3. Szintén nem férhetünk hozzá a költségvetés mellett elfogadott forrásokhoz, mint amilyen a Helyreállítási alap.
4. Emellett az Európai Bíróság büntetést szabott ki Magyarországra, amit a be nem fagyasztott és hozzáférhető pénzekből is levonhatnak.

A feltételességi mechanizmussal a többi tagállam a bizottság javaslatára, azon valamennyit szigorítva 2022 végén döntött úgy, hogy a Magyarországnak járó kohéziós források egy részét, három operatív program 65 százalékát, összesen 6361 millió eurót fagyaszt be. Ezzel párhuzamosan azt is megtiltotta, hogy uniós forrásokhoz férhessenek hozzá olyan intézmények, amelyek a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi (kekva) formában működnek. Ez azért fontos, mert a 21 kekva közül 13 pályázik uniós pénzekre, és ezek mindegyike a diákok oktatását segítő Erasmus vagy a kutatási programokat finanszírozó Horizont programokból kapja a forrásokat.

A szerződéstilalommal tehát elvágták a magyar oktatási rendszer alapítványokhoz kötődő, nagyobbik részét az uniós forrásoktól.

A kohéziós forrásokból fennmaradó majdnem 15 milliárd euró nagy részéhez már hozzáférhetünk. A bizottság itt egy úgynevezett horizontális feljogosító feltételek nevű kitételt alkalmazott, mely az új hétéves költségvetésbe került be, és amellyel letilthatja a kifizetéseket olyan esetekben, amikor az unió alapértékeinek megsértése veszélyezteti egy vagy az összes program hatékony végrehajtását. Eredetileg az összes forrást blokkolták, mert a bizottság úgy látta, a magyar igazságügyi rendszer nem független a kormánytól. Ennek orvoslására fogadta el a kormány az igazságügyi reformot, majd tavaly év végén a bizottság feloldotta a kifizetések tiltását.

Ezután volt az ügyben egy másik előrelépés is, a bizottság a maradék három horizontális feltételből kettőt, az akadémiai szabadság és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ügyek miatt blokkolt körülbelül két és fél milliárd eurót, feloldotta. Mostanra egyedül a menekültügyi rendszer miatt blokkolt horizontális feltételek vannak érvényben, de ezek a többihez képest szinte jelentéktelen mennyiségű pénzt, 34 millió eurót érintenek. Emellett több tematikus feltétel is van, például a roma- és felzárkóztatási stratégia, valamint a bizottság kifogásai a vízügyi rendszerrel, amelyek jelentős pénzeket blokkolnak. A nem befagyasztott forrásokból körülbelül kétmilliárd euróhoz nem tudunk hozzáférni, mert itt különböző okok miatt nem fizetnék ki a leadott számlákat.

A Helyreállítási Alap forrásaiból csak az orosz gázfüggőség leváltására kitalált RePowerEU nevű csomag viszonylag jelentős előlegéhez tudunk hozzáférni. Ez a teljes csomag húsz százaléka, durván 800 millió euró. A többi pénzhez addig nem tudunk hozzányúlni, ameddig a bizottság és a többi tagország rá nem bólint erre. Ez az ügy sürgető lenne, mert itt 2026 közepéig mindent el kell költeni, és le kell papírozni. Ebből a forrásból a kormány akár pénzosztásba is kezdhetne a 2026-os választás előtt, ami az államkassza mostani helyzete alapján máshogy nem nagyon menne. Durván tízmilliárd eurónyi támogatásról és kedvezményes hitelről van szó. Még komolyabbá teszi a problémát, hogy ameddig korábban viszonylag sok támogatás jött a kohéziós forrásokból az egészségügyre, most szinte csak a Helyreállítási Alapon keresztül pályáztunk ilyen forrásokra.

Amíg nincs meg a Helyreállítási Alap, addig nincsenek jelentős egészségügyi fejlesztések sem.

Ezeket a kormány el sem tudta indítani előre, mert a költségvetés lehet, hogy nem bírná el.

Ehhez jön még hozzá egy újabb probléma. Az Európai Bíróság úgy látta, hogy Magyarország nem tartja be az EU közös menekültügyi szabályait, ezért 200 millió euró bírságot szabott ki Magyarországra. Ameddig nem változtatunk a magyar törvényeken, a bírság naponta további egymillió euróval nő. A mostanra majdnem 300 millió eurós összeg nagyon sok pénz, és ezeket olyan átutalásokból is le tudják vonni, amelyeket eddig nem érintettek a befagyasztások, mint mondjuk a közös agrárpolitikából érkező források.

Felszívás

A pénzek lehívásával egyébként jelenleg nem állunk rosszul. A mostani ciklusból 1,3 milliárd eurót hívtunk le, ennek egy része, 200 millió euró a technikai segítségnyújtási eszközből, a maradék pedig az időben kiírt GINOP+ és TOP+ programokból, jellemzően – papíron legalábbis – kisvállalkozásoknak ment, valamint 500 millió euró a tanárbérekre az EFOP+ programból. A lehívást segítette, hogy sok program időben kész volt, és a bizottság a háború kitörése után felgyorsította a pénzek kifizetését a STEP programmal. A TOP+ program felhívásai folyamatban vannak, az IKOP+ program egy része is elindult, a környezetvédelemre kitalált KEHOP+ program viszont nem tart sehol.

Hogyan lehetne ezeket a problémákat megoldani? A rövid válasz az, hogy a nagy részét nehezen. A Helyreállítási Alaphoz való hozzáférését cserébe az EU 27 reformot kér, amelyek átfedésben vannak a feltételességi mechanizmussal kapcsolatos elvárásokkal. Így nagyjából ugyanazt a reformcsomagot kellene végrehajtanunk, melynek egy részét már végre is hajtottuk. Itt szinte biztosan a politikai akarat dönt majd arról, hogy a maradékot is teljesítettük-e, hiszen a tagállamok szavaznak az eredményről, a bizottság ajánlása után. A bíróság által kiszabott menekültügyi bírság megoldása elvileg egyszerű, ott azokat a törvényeket kell módosítanunk, amelyeket a bíróság kritizál, és amennyiben elfogadják a módosításokat, már másnap leáll a végrehajtás – igaz, a kormány egyelőre inkább arról beszél, hogy majd Volán-buszokkal szállítja a migránsokat Brüsszelbe.

A többi reform végrehajtását sürgeti egyrészt az, hogy a Helyreállítási Alap forrásainak elköltésére nagyon kevés idő van. Valamennyi esélyt adhat még, hogy a többi ország is rosszul áll a költésekkel, így lehetséges, hogy a 2026 közepi határidőt kitolják. De az új költségvetés összerakására már ezt is érdemes lesz lezárni, ami 2027-ben lesz.

A másik sürgető ügy, hogy a feltételességi mechanizmusban van egy szabály, amely kimondja, hogy az élesítéstől számítva két év után időarányosan végleg elvesznek a források. Ez az idén decemberben történik meg először, akkor egymilliárd euró veszhet el, majd innentől kezdve évente további egymilliárd euró.

Megszűnt a hajlandóság a párbeszédre

Decemberig nagyon kevés esély van ezeknek a problémáknak a megoldására. A párbeszéd szándéka mintha mindkét oldalon megszűnt volna. A magyar oldalról még próbálkozás sem igazán van, a legtöbb forrás arról beszél, hogy a politikai elvárások proaktív teljesítése miatt még lassítják is az esetleges megoldásokat.

Egyetlen kivétel volt az utóbbi időszakban: az Erasmus és a Horizont programhoz való hozzáférés érdekében megjelent egy kormányzati előterjesztés. Egy informátorunk szerint ez is szinte a semmiből jött, az ügyért eddig felelős két politikus, Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter és Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter egymás mellett ült egy kormányülésen, amikor felmerült a lehetőség, hogy megpróbálják beindítani az ügy megoldását.

Még a nyáron kerültek elő olyan pletykák, amelyek szerint a kormány kétféle közalapítványi forma – a kekva és a felsőoktatási fekva – szétválasztásán gondolkodott, ám ezt elvetették. A mostani javaslat ezt egyébként a gyakorlatban meg is tenné, hiszen külön szabályokat foglaltak bele az uniós forrásokhoz jutó közalapítványokra, márpedig uniós forrásokhoz csak a felsőoktatási intézményeket fenntartó közalapítványok jutnának.

Arra is van esély, hogy ha a javaslatot elfogadják, akár történjen is valami az ügyben.

A legtöbb forrásunk arról beszélt, hogy a bizottság és a parlament nagy része ellenezné, hogy bármilyen engedményt tegyenek Magyarországnak – különösen Orbán szerdai alakítása után –, de az egyetemisták ez alól kivételek lehetnek.

Itt még a parlament is támogathatja a probléma megoldását, hiszen a leginkább Európa-párti társadalmi csoportról van szó, amelyet szinte teljesen elvágtak az uniós programoktól (az állami egyetemek hallgatóit kivéve).

Ráadásul könnyedén meg is lehet változtatni az ezzel kapcsolatos szabályozást. A feltételességi mechanizmusról a bizottság javaslatára a tagállamok szavaznak, de nemcsak befagyasztani és feloldani lehet, hanem módosítani is. Ha megvan a politikai szándék, átírhatják a szabályozás második pontját, megszüntetve a szerződéskötés tilalmát az egyetemekkel és a Tempus közalapítvánnyal szemben.

Ezt viszont a mostani bizottság biztosan nem fogja javasolni, az újat pedig csak decemberre hatalmazhatják fel. Odáig szinte biztos, hogy semmi nem történik majd. Az egyetemistákon túl pedig a többi ügyben kérdéses, hogy bármi előrelépés történhet-e.

Ráadásul a magyar kormánynak nincsenek szövetségesei.

• Hiába nyert Geert Wilders pártja Hollandiában, nem ő a miniszterelnök.
• Hiába része a kormányzó koalíciónak Matteo Salvini pártja Olaszországban, a döntéseket Giorgia Meloni hozza, és teljesen más politikát visz, mint Orbán.
• Hiába nyert Herbert Kickl pártja Ausztriában, egyelőre kérdéses, lehet-e miniszterelnök.
• És hiába nyerhet majd jövőre Andrej Babis pártja Csehországban, az Ano a Fidesszel való szövetség ellenére szintén teljesen más politikát vitt.
• Robert Fico Smer-je szavakban lelkes támogatója a magyar kormánynak, ám ha szavazni kell a tanácsban, könnyű bizonyos engedményekkel rávenni arra, hogy a fősodor mellett álljon. Ez történt az ukrán csatlakozás megindításakor is.

(24.hu)