Florida kezd lakhatatlanná válni
Florida évtizedeken át amerikaiak millióit vonzotta a természeti kincseivel, a gazdagságával és a szórakozási lehetőségeivel. Az álom azonban lassan kezd rémálommá válni: fokozódó hurrikánveszély, emelkedő tengerszint és az élővilág átalakulása fenyegeti a térséget, sőt, megfelelő intézkedések nélkül az állam jelentős – ma még sűrűn lakott – része rövid időn belül élhetetlen lesz.
Florida végtelen mocsárvidékével, partvidéki ökoszisztémáival, űrközpontjaival, golfpályáival, napsütötte strandjaival, vidámparkjaival és nagyvárosaival természetileg és kulturálisan egyaránt igen sokszínűnek számít, itt található többek között az Everglades Nemzeti Park, a Kennedy Űrközpont, a Walt Disney World és Miami. Az ország, sőt, a világ egyik leggazdagabb, legváltozatosabb régiójáról van szó, ám éppen adottságai miatt meglehetősen kiszolgáltatott is, az emberi tevékenység következtében pedig egyre romlik a helyzete.
A szennyezés, a környezet átformálása, a globális felmelegedés, a túlhalászat és az invazív fajok miatt a régió élővilága drasztikusan átalakul, miközben az átlaghőmérséklet emelkedése, a hurrikánveszély fokozódása, az erózió, a tengerszint emelkedése és a víz szennyezettsége az emberi közösségeket is veszélybe sodorja.
A probléma olyannyira súlyos, hogy egyes szakértők szerint az állam bizonyos, ma még sűrűn lakott területei a közeljövőben gyakorlatilag élhetetlenné válhatnak.
Hurrikán után hurrikán
A Helene 2024 szeptemberének végén, 4-es erősségű ciklonként érte el Floridát, ez volt a leghalálosabb atlanti hurrikán a 2017-es Maria után, egyben a legpusztítóbb, amely a 2005-ös Katrina óta elérte az Egyesült Államok szárazföldi részét. A trópusi ciklon legalább 230 áldozatot követelt, és otthonok ezreit árasztotta el.
Nem sokkal később egy újabb hurrikán bukkant fel: a Milton – a Mexikói-öböl nyugati részéből kelet felé tartó, 3-as erősségű rendszer – helyi idő szerint október 9-én este csapott le Florida sűrűn lakott nyugati részére – a hurrikán korábban, még az óceán felett elérte az 5-ös erősséget. A vihar Sarasota közelében ért partot, Tampától 110 kilométerre délre, érkezése előtt államszerte tornádók alakultak ki.
Ahogy a Helene esetében, úgy a Milton miatt is tömegeket kellett kitelepíteni, több tucat megyében hirdettek szükségállapotot, az autópályákat ellepték a menekülők.
Mivel a trópusi ciklon egy olyan térséget ért, ahol bő egy héttel korábban már átvonult egy kifejezetten heves hurrikán,
a vihar különösen súlyos hatásokkal fenyegetett.
Ron DeSantis kormányzó arra figyelmeztetett: a korábbi katasztrófa által hátrahagyott törmelékeket még az újabb hurrikán előtt el kell takarítani, mivel azok a nagy szélben különösen balesetveszélyesek lehetnek – így aztán versenyfutás kezdődött az idővel. A Miltonnal hatalmas mennyiségű csapadék érkezett, az extrém szél keltette hullámzás pedig elárasztotta a part menti területeket.
A Milton ugyan legyengülve érkezett, és 90 perccel Florida elérése után 2-es kategóriájúvá minősítették vissza, ennek ellenére komoly ciklonról van szó, az előzetes becslések alapján évekig tarthat a helyreállítás. A hurrikán következtében mintegy 2 millió ingatlan maradt áram nélkül.
Kaotikus helyzet
Az érintett térség igen sűrűn lakott, csak Tampában (az agglomerációval együtt) több mint 3,3 millióan élnek, Kerry Emanuel, a Massachusetts Institute of Technology meteorológusa szerint rendkívül kiszolgáltatott népességről van szó. „Mindig is úgy gondoltam, hogy Tampa az a város, amely miatt a leginkább aggódni kell” – mondta az AP-nek.
A védekezésben mintegy 7000 szövetségi alkalmazott vett részt, ez volt a történelem egyik legnagyobb szövetségi mozgósítása. 15 megyében emberek milliói számára rendeltek el kötelező kitelepítést, ez az állam történetének legnagyobb ilyen művelete.
A problémát tetézték a 2017-es Irma hurrikán tapasztalatai: akkor mintegy 7 millió embert szólítottak fel a lakhelyük elhagyására, ami az autópályákon és a benzinkutakon káoszhoz vezetett – emiatt sokan megfogadták, hogy többé nem evakuálnak. Ehhez igazodva többen ezúttal ennek megfelelően úgy döntöttek, inkább megpróbálják az otthonukban átvészelni a katasztrófát, bízva a falak erejében.
Ennek ellenére így is nagy tömegek indultak meg, melynek következtében Tampa környékén egyes benzinkutakról kifogyott az üzemanyag, a folyamatos járműáradat pedig számos útvonalon dugót okozott.
Többeknek a Helene utáni átmeneti lakhelyüket kellett hátrahagyniuk, az előző ciklonban megrongálódott házak pedig különösen sérülékennyé váltak az újabb viharkárokkal szemben.
Két évtizede nem fordult elő, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi nagy vihar érje el az államot. A Milton természetesen nem csupán Floridát sújtotta, a mexikói Yucatán-félsziget keleti részénél szintén komoly volt a készültség, az alacsonyan fekvő Holbox-sziget esetében kifejezetten nagy volt az árvízveszély.
Így vált különösen erőssé
A Milton az Atlanti-óceán medencéjében valaha feljegyzett ötödik legerősebb hurrikán, egyik különlegességeként a szélsebessége 24 óra alatt 148 kilométer/órával nőtt, ami szélsőséges erősödés – kész szerencse, hogy Floridához érve végül vesztett az erejéből. Phil Klotzbach, a Coloradói Állami Egyetem munkatársa szerint a jelenség hátterében részben a rendszer egyedi, apró szeme áll, ilyen struktúrában a szélnek kevesebb helye van mozgási energiája elvesztésére.
Fontos tényező volt továbbá a Mexikói-öböl szokatlanul magas tengerfelszíni hőmérséklete. A trópusi ciklonok az „üzemanyagukat” az óceánból nyerik, minél forróbb a felső, vékony réteg, annál jelentősebb a párolgás, ami elősegíti a felhőképződést, illetve energiát ad a viharnak.
A helyi hurrikánszezon hagyományosan június elejétől november végéig tart, a legerősebb viharok pedig általában augusztus és szeptember során jönnek létre, amikor a legmelegebb a tenger. Az éghajlati átalakulás ugyanakkor megzavarja a megszokott mintákat.
A Live Science felhívja a figyelmet: napjainkra a hurrikánszezonok jóval aktívabbá váltak az 1980-as évekhez képest. Az extrém erős hurrikánok egyre korábban, illetve később alakulnak ki, idén például a később Texasban pusztító Beryl írt történelmet azzal, hogy már júliusban 5-ös kategóriájúvá fejlődött.
2023 márciusa óta az óceánok átlagos felszíni hőmérséklete világszerte rekordmagas, ami ideális körülményeket teremt a trópusi ciklonok számára. Klotzbach szerint szeptember 26. és október 7. a Helene és a Kirk mellett a Milton már a harmadik, hurrikánná fejlődő atlanti vihar, ez pedig csúcsnak számít – a korábbi, 1893-ban, 1941-ben és 1959-ben is mért rekord kettő volt.
Megállíthatatlan a tenger
Florida számára a hurrikánok nem ismeretlenek, a helyzet viszont sokat súlyosbodott az utóbbi évtizedekben. A problémát tovább fokozza a populáció gyors növekedése, valamint egyéb környezeti faktorok, így például az erózió
Mint Robin Faith Bachin, a Miami Egyetem történésze a The Conversation felületén megjelent cikkében kiemelte: Floridában jelenleg több mint 22 millió ember él, ez 37 százalékos növekedést jelent a 2000-es népességhez képest. Az óceánhoz való közelség, a meleg klíma és a jólét miatt az állam igen népszerű az országban, sokan költöznek ide, a trend pedig egyelőre nem látszik megfordulni a nehézségek, a folytonos újjáépítések dacára sem.
Az egykor lakhatatlannak ítélt mocsárvidék lecsapolása már az 1880-as években megkezdődött, azóta sok helyen a tengerpartot is az infrastruktúrának megfelelő módon alakították át – a táj drasztikusan megváltozott. A régió természetes struktúrája alapvetően adott némi védelmet a hullámzással és a tengervíz beáramlásával szemben, ez a funkció mára lényegében elveszett.
A floridai környezetvédelmi hivatal szerint a Miamitól Cape Canaveralig tartó teljes partvonal kritikusan erodált, ennek hátterében a táj átalakulása, a magas árapályok, a rendszeres viharhullámok, valamint a globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés áll.
Ahogy a The Guardian írja: egyes becslések alapján 2060-ig – szélsőséges forgatókönyv esetén – akár 79 centiméterrel is nőhet a környéken a tengerszint. Noha az emelkedés mértékét a kutatók többsége ennél alacsonyabbra becsüli, a folyamat így is katasztrófával fenyeget.
Mitigáció és adaptáció
A térségben már most ingatlanok tízezreit fenyegeti az óceán szeszélyessége, a sós víz beszivárgása pedig az ivóvízkészleteket veszélyezteti, megfelelő intézkedések nélkül egész települések válhatnak lakhatatlanná. Közben gyakrabban és hevesebben csapnak le viharok, nő a hőségnapok száma, és egyre több szakember jut arra, hogy az állam bizonyos területeit már az évszázad végére el kell hagyniuk az embereknek.
A többtényezős krízis megoldására az évek során számos megoldási javaslat született, a hurrikánokat erősítő, az átlaghőmérsékletet növelő és a tengerszintet megemelő klímaváltozás ellen például mitigációs módszerekkel, vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével lehetne fellépni. Csakhogy ezen ügyben a lokális fellépés édeskevés, globálisan pedig egyelőre alig tesz bármit is az emberiség az éghajlati átalakulás megfékezéséért.
Ami az alkalmazkodást illeti: a viharkárokkal és áradásokkal szemben szigorúbb építési szabályzásokkal, valamint az infrastruktúra fejlesztésével – új gát-, csatorna- és szivattyúrendszerek kiépítésével, az utak megemelésével – lehetne küzdeni. Emellett a természetes rendszerek helyreállítása fokozhatná a védelmet, ez nemcsak az áradások, hullámzások okozta károkat enyhíthetné, hanem a vízkészleteket is megóvhatná.
Ahogy sejteni lehet, a lépéseket dollármilliárdokból lehetne megvalósítani – csak az Everglades rehabilitációs projektje 16,4 milliárd dollárba kerülne. Amennyiben a fejlesztések elmaradnak, hosszabb távon a térség átalakulásának hatásai még súlyosabb gazdasági és egészségügyi következményekkel járhatnak, és tömegek kerekedhetnek fel a barátságtalanná váló vidékről. (24.hu)
