Nagyobb a gond, mint hitték.
Bár meglepően hangzhat, európai vizekben is találni korallokat, sőt a melegvízi korallok ezen fajtája csakis kizárólag a Földközi-tengerben található meg. Éppen ezért állnak a tudósok döbbenten legfrissebb felfedezésük előtt: egy elvileg érintetlen, távoli spanyol szigetcsoport korallzátonyai a Földközi-tenger egyik legszennyezettebb pontjává váltak. Az adatok ráadásul nyomatékosítják azt a feltételezést is, miszerint a műanyagszennyezés elől már a legvédettebb ökoszisztémák sem menekülhetnek.
Bár meglepően hangozhat, Európában is találkozni korallzátonyokkal, de fontos különbséget tenni a közismert trópusi, melegvízi zátonyok és az európai vizekben található képződmények között. A kontinensen elsősorban két fő típust különböztethetünk meg: a hidegvízi korallzátonyokat és a Földközi-tengerben található melegvízi korallokat.
Előbbiek a mély és hideg vizekben, jellemzően 200 és 1000 méter közötti mélységben élnek, ahová a napfény már nem, vagy csak alig jut le. Különlegességük, hogy nincs szükségük a trópusi koralloknál megszokott szimbióta algákra (zooxanthellák) a túléléshez – helyettük a vízből kiszűrt tápanyagokkal táplálkoznak. A legnagyobb európai hidegvízi zátonyok Norvégia és Svédország partjainál, valamint Írországtól és Skóciától nyugatra, az Atlanti-óceánban találhatók. Ezeket leggyakrabban a Desmophyllum pertusum (korábbi nevén Lophelia pertusa) nevű kőkorall építi fel, és hatalmas, akár több kilométer hosszú és több ezer éves struktúrákat hozhatnak létre, amelyek rendkívül gazdag élővilágnak adnak otthont, hívja fel a figyelmet az IFL Science.
Velük szemben a melegvízi korallok a melegebb éghajlatok vízeiben találhatók meg. Bár a Földközi-tenger nem rendelkezik a Vörös-tengerhez vagy a Nagy-korallzátonyhoz hasonló, hatalmas kiterjedésű zátonyrendszerekkel, itt is található egy egyedülálló, zátonyépítő korallfaj: a Cladocora caespitosa. A Cladocora caespitosa, vagy közismert nevén a párnakorall, a Földközi-tenger legjelentősebb és egyetlen valódi zátonyépítő kőkorallja.
Endemikus faj, ami azt jelenti, hogy a világon sehol máshol nem fordul elő.
Jellegzetes, párna vagy gömb alakú telepeket (kolóniákat) alkot, amelyek akár fél méter átmérőjűre is megnőhetnek. Ezek a telepek több száz vagy ezer apró, polipcsápra emlékeztető egységből állnak, amelyek kalcium-karbonát vázat választanak ki maguk köré. A trópusi korallokhoz hasonlóan szimbiózisban él a szöveteiben található, fotoszintetizáló algákkal (zooxanthellákkal). Ez a kapcsolat adja a korall jellegzetes, barnás-krémszínű árnyalatát, és biztosítja a számára szükséges energia jelentős részét. Emiatt a napfényes, sekélyebb (maximum 50-60 méteres mélységű) vizeket kedveli. A columbretes-szigeteki kolóniájukat azonban most egy minden korábbinál nagyobb veszély fenyegeti.

Fotó: Esculapio / Wikipedia
Mikroműanyag, a csendes gyilkos
A Spanyolország partjaitól mindössze 50 kilométerre fekvő Columbretes-szigetek tengeri rezervátumában, az Illa Grossa öbölben drámai felfedezést tettek a kutatók: sokkolóan magas a terület mikroműanyag általi szennyezettsége. A Marine Pollution Bulletin című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány alapján a kutatók öt különböző területről vettek üledékmintákat, az eredmények pedig minden képzeletet felülmúltak. A legszennyezettebb mintákban kilogrammonként több mint 6000 mikroműanyag-részecskét azonosítottak.
Ezek az értékek messze meghaladják mindazt, amit eddig a Földközi-tenger nyugati részén tapasztaltunk
– hangsúlyozta dr. Diego Kersting, a tanulmány társszerzője.
A szennyezés fő forrásai senki számára nem lehetnek ismeretlenek, azok legnagyobb részét a mindennapi életből származó műanyagok adják. Az elemzések alapján a részecskék 28 százaléka polietilén volt, ami a műanyagzacskókból származik, míg az üdítős palackokból kioldódó polietilén-tereftalát 25 százalékra rúgott. Ugyancsak jelentős, 19 százalékos arányban volt jelen a legfőképp ételcsomagolásokból és elviteles dobozokból kiváló polisztirol, ahogy a mikrogumi is, ami elsősorban az autógumik kopásából származik – utóbbi körülbelül 16 százalékát tette ki a részecskéknek. De hogyan jutott ez a rengeteg mikroműanyag egy távoli, védett szigetre?
A fő felelős az Északi-áramlat, amely egyfajta tengeri szállítószalagként működve Spanyolország, Franciaország és Olaszország sűrűn lakott partvidékeiről egyenesen a Columbretes-szigetek felé tereli a hulladékot. Az Illa Grossa félhold alakú öble pedig tökéletes csapdaként működik, ahol a szemét rendkívül könnyen felhalmozódhat.
A legaggasztóbb tény azonban a részecskék mérete. A mikroműanyagok több mint 90 százaléka kisebb 250 mikrométernél, ami elég apró ahhoz, hogy a zátonyépítő korallok egyszerűen lenyeljék őket. Mivel ezek a korallok az ökoszisztéma kulcsfajai, károsodásuk vagy pusztulásuk az egész élővilág összeomlásával járhat. A kutatók külön kiemelték a poliuretánok veszélyét, amelyek kémiai tulajdonságaik miatt különösen mérgezőek lehetnek a tengeri élőlényekre.
„Azonnali cselekvésre lenne szükség”
„Eredményeink egészen egyértelműen rávilágítottak arra, hogy a globális műanyagszennyezés már a legérzékenyebb, elvileg védett területeket is súlyosan veszélyezteti. Megmentésük érdekében azonnali cselekvésre lenne szükség” – összegzett Lars Reuning, a kutatás vezetője. A felfedezés emellett szerinte egyértelmű üzenet: a probléma globális, és a megoldáshoz is globális szintű, sürgős beavatkozásra lenne szükség a műanyag-kibocsátás drasztikus csökkentése érdekében.
A problémát két oldalról lehet megközelíteni: mi magunk is tehetünk a szennyezés csökkentése érdekében, látható változást viszont csak a globális összefogás és a nagyobb vállalatok környezetre gyakorolt hatásának csökkentése hozhat.
Sok kicsi ugyanakkor sokra megy. Érdemes kerülni például az egyszer használatos műanyagokat (zacskók, palackok, evőeszközök, szívószálak), helyettük pedig tartós, újratölthető alternatívákat (üvegkulacs, vászonszatyor, fémdoboz) választani. Elengedhetetlen továbbá a szelektív hulladékgyűjtés, de a mikroműanyag-mentes kozmetikumok választásával is tehetünk egy lépést a mikroműanyag-mentes jövő felé. De még a szintetikus ruhák alacsony hőfokon történő mosásával is tehet a folyamat ellen, azokból ugyanis mosáskor rengeteg mikroműanyag oldódik ki a szennyvízbe. Tagadhatatlan, hogy jelentős változást csak globális összefogás hozhat, de az is, hogy az egyének is tehetnek a zöldebb jövőért. (Index)