A Miskolci Járásbíróság egyik bírójának több döntését jogsértőnek minősítette a másodfokon eljáró bíróság.
Egyre súlyosabb kérdéseket vet fel dr. Tóth Katalin, a Miskolci Járásbíróság bírájának működése, akinek több döntését jogsértőnek nyilvánította a másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék egy szülői felügyeleti jogot és kapcsolattartást érintő P.20.974./2023 számú per kapcsán. A bírónő olyan alapvető eljárásjogi hibákat követett el, amelyek nemcsak az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat ássák alá, hanem kifejezetten veszélyesek a jogállamiság szempontjából is.
Jogalap nélküli végzések – mégis korlátozták az apát
Az ügy középpontjában egy édesapa áll, aki – minden ellene szóló bírósági korlátozás ellenére – végül megszerezte gyermeke elviteles kapcsolattartási jogát. Ez önmagában is jelzi, hogy a dr. Tóth Katalin által korábban hozott, felügyelt kapcsolattartást elrendelő végzésnek semmi jogalapja nem volt, ahogy a másodfokon eljáró Törvényszék indoklásában is áll. Az eljárás abszurditását fokozza, hogy a bíró egy további végzésében jogtalanul megvonta a fellebbezés lehetőségét is az apától – ez a másodfok szerint durva törvénysértés.
A kérvények lesöprése: „nem volt új jogalap”
Miután az apa jogait visszanyerte, jogosan kérte a közös szülői felügyelet elrendelését, a kapcsolattartás bővítését, valamint az időszakos szabályozás meghatározását. Dr. Tóth Katalin azonban ezeket elutasította – mondvacsinált indokkal: szerinte nem történt „új jogalapra alapozott” változás. A másodfok azonban ezt a döntést is jogellenesnek nyilvánította.
A Miskolci Törvényszék világosan kimondta: sem a fellebbezési jog elvétele, sem az érdemi elutasítás nem volt törvényes. A bíróság ezért az ügyet visszaadta első fokra új eljárásra.
De a bírónő már rég lezárta az alapügyet – a Törvényszék előtt!
A történet legfelháborítóbb pontja azonban az időzítés. Miközben a Miskolci Törvényszék 2025. június 5-én hozta meg jogerős végzését, amely jogszabályellenesnek minősítette a bírónő döntését és új döntés meghozatalára kötelezte, addig dr. Tóth Katalin már 2025. május 8-án, azaz közel egy hónappal korábban lezárta az ügyet. Ez a lépés súlyos kérdéseket vet fel:
- Tudott előre a várható törvényszéki végzésről?
- El akarta kerülni az új eljárás lefolytatását?
- Egyéni felelősségre vonás elé akarta zárni az ajtót?
Bármi is a válasz, a gyorsított lezárás ténye és időpontja alapján jogosan merül fel a gyanú: a talaj már égett a bírónő lába alatt.
Meddig hagyja ezt a rendszer?
Az eset túlmutat egyetlen bíró hibáján. Arról van szó, hogy egy közhatalmi szereplő több egymás utáni jogsértő döntést hozott, korlátozott alapvető jogokat, és mindezt úgy, hogy senki nem állította meg időben. A másodfok ugyan kimondta a jogsértést, de a döntés már csak utólag érkezett – miközben a bíró lezárta a pert, mintha semmi sem történt volna.
A kérdés már nemcsak az, hogy ki védi meg a jogától megfosztott szülőket, hanem az is: ki védi meg a jogállamot azoktól a bíróktól, akik visszaélnek a hatalmukkal?
Az új eljárás most ismét dr. Tóth Katalinhoz került vissza – legalábbis formálisan. De a közvélemény és a jogi közösség is joggal várja el: egy bíró, aki ennyiszer és ilyen súlyosan hibázott, nem folytathatja következmények nélkül. Mert különben az igazságszolgáltatás maga válik igazságtalanná.
