A jelenlegi árvízhelyzetben a Szcientológia Önkéntes Lelkészek ismét ott voltak, hogy segítsenek. Számukra hagyomány, hogy bármilyen katasztrófahelyzet esetén az elsők között sietnek a rászorulók megsegítésére – most sem volt ez másként.
A budapesti árvízi védekezés során minden nap reggeltől estig részt vettek a homokzsákok pakolásában és a gátfalak felépítésében, ahol csak szükség volt rájuk - ha kellett, éjszakába nyúlóan is. Emellett a gátakon dolgozók számára időről-időre biztosítottak ivóvizet, szendvicseket és snack kolbászt, hogy segítsék őket a megfeszített munkában. Miután elkészültek a védművek, részt vettek a gátak javításában és a víz szivattyúzásában is, hogy a károk a lehető legcsekélyebbek maradjanak.
Jópáran közülük gyermekeiket is kihozták az iskolai tanítás után, illetve hétvégén, hogy a következő generáció is részese lehessen ennek az összefogásnak.
Vojtilla Tímea, az Önkéntes Lelkészek jelenlegi vezetője, például már 2013-ban a kislányával együtt vett részt a védekezésben, aki akkor még csak 3 évesen, egy kis játéklapáttal lapátolta a homokot a zsákokba. Most 14 éves gimnazistaként már iskolatársait is elhozta magával, és tényleges, hatékony munkát tudtak végezni a homoklapátolással, vagy épp az ásványvíz kiosztással, szendvicsek elkészítésével.
Az Önkéntes Lelkészek számára nincs jelentősége a társadalmi, politikai vagy vallási hovatartozásnak, különösen akkor, amikor segítségre van szükség. Büszkén vettek részt ebben a példátlan összefogásban, ahol mindannyian, a különbözőségeik ellenére, egyetlen céllal dolgoztak: hogy közösen megóvják polgártársaik lakó- és munkahelyeit a természet erejével szemben.
Hiszen az árvízeknél dolgozó önkénteseknek, egyházközösségek képviselőinek, illetve a hivatalos szerveknek egymással összedolgozva több ezer ember értékeit, ingatlanjait, sok esetben egy egész élet munkáját sikerült megmenteni.
Az önkéntes lelkészek folytatják a segítséget az árvíz által okozott károk elhárításában is.
Rendkívül hasznos, hogy ennek az összefogásnak az ifjabb generációk is tanúi, sőt részesei lehettek, hiszen ők jelentik a jövőt, és nagyon nem mindegy, hogyan állnak majd embertársaikhoz, ha baj van.
Innen pedig már csak egyetlen lépés, hogy az árvíz elleni összefogás minden résztvevője alkalmazza az itt megtapasztaltakat, és a hétköznapokban is képesek legyünk az elfogadásra, összefogásra, és egymás támogatására.
