Lelkileg tönkremehetnek benne a mozdonyvezetők
A szakemberek hangsúlyozzák, a mozdonyvezetők a legtöbb esetben vétlenek és tehetetlenek is a balesetekben.
Idén augusztusig a MÁV vonalain 47 baleset történt vasúti átjáróban, ez 14-gyel több, mint a tavalyi év megegyező időszakában. A balesetekben tízen meghaltak, heten súlyos, 18-an könnyebb sérüléseket szenvedtek - ezen adatokat a vasúttársaság közölte még a hónap első harmadában, hozzátéve, mindemellett egyre többen választják öngyilkosságuk helyszínéül a vasutat. A mozdonyvezetők súlyos traumát élnek át a balesetek során, miközben szinte minden esetben vétlenek azokban, és tehetetlenek is, azon túl, hogy kürtölnek és gyorsfékeznek a közelgő balesetet látva.
A Vasútegészségügyi Nonprofit Közhasznú Kft. vezető pszichológusa, Zerkovitz Dávid a Telexnek azt mondta, tekintet nélkül a mozdonyvezetők lelki alkatára, mindannyian súlyos stresszről számoltak be a történtek miatt. Ezen az sem változtat, hogy a magyar vasutasok is pontos szakmai képzést kapnak a kritikus helyzetekről, ráadásul az előzetes pszichológiai kiválasztásukban is fő szempont, hogy ezekben a helyzetekben is képesek legyenek kontrollálni magukat, maradjanak összeszedettek, legyen erős az önuralmuk. A szakember a lapnak úgy fogalmazott: „A mozdonyvezetők nagyon sokat tesznek azért, hogy a vasúti közlekedés biztonságosan üzemeljen: komoly képzéseken esnek át, jelentős integrált tudást szereznek, később is rendszeresen vizsgáznak, és rengeteg túlórát vállalnak. Ehhez mérten igyekeznek mindent megtenni egy baleseti helyzetben is, hogy elkerüljék vagy tompítsák azt. Mikor az mégis elkerülhetetlen és tragédiával végződik, sokaknál felmerül az önvád is, hogy mégsem sikerült megmenteni az emberi életet. Emiatt a gyászhoz nagyon hasonló folyamaton mennek keresztül.”
Barsi Balázs, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének elnöke hangsúlyozta, bár vannak, akik egyszerűbben megküzdenek egy-egy ilyen traumával, vannak, akiknek több hónapos rehabilitációs időszakon kell átesnie, hogy fel tudják dolgozni a történteket. A szakember ugyancsak felhívta a figyelmet arra, hogy az esetek legtöbbjében a mozdonyvezető hiába észleli a közelgő veszélyt, gyakorlatilag esélytelen, hogy időben meg tudjon állni. „Amikor egy szerelvény maximális, 100-120 kilométer per órás sebességgel halad, akár több száz méter is lehet a fékútja, ezért ha egy potenciális veszélyt észlelve a mozdonyvezetőnek tökéletesek is a reflexei, azon túl, hogy rögtön kürtöl és gyorsfékez, valójában nem nagyon tud mit tenni. Ha egy nagyobb, rakománnyal megpakolt jármű hajt a sínre, a mozdonyvezető még annyit tehet, hogy a géptér hátuljába ugrik, ami valamennyi védelmet jelent számára, aztán várja a becsapódást. Ebben az esetben már nekik is kevesebb esélyük van arra, hogy megvédjék a testi épségüket.”
A traumák feldolgozására a vasutasok megkaphatják a megfelelő segítséget, probléma viszont, hogy nem mindenki él ezekkel. Zerkovitz Dávid szerint ebben az is szerepet játszik, hogy a mozdonyvezetésnek alapvetően van egy maszkulin kultúrája, él a „vissza a nyeregbe és menni tovább” eszménye. „Tudok egy esetről, amikor a gázolás helyszínelése után a vezető rögtön visszaült a mozdonyba, majd nem sokkal ezután egy kutya szalad fel a vonat előtt a sínre, amitől a férfi totális sokkhatás alá került: gyorsféket rántott, és csak az volt a szerencse, hogy a fülkében ült mellette egy másik kolléga is. Így végül a baleset után kilométerekkel mégis le kellett váltani őt” - mesélte. A szakember emiatt a nemzetközi protokollhoz és a szakirodalomhoz hasonlóan minden esetben azt javasolja, hogy a baleset után a mozdonyvezető kérjen maga helyett egy leváltót.
A legtöbben, ha üggyel-bajjal is, de megbirkóznak az átélt traumával, Barsi Balázs viszont olyan példát is tudott, aki elhagyta a pályát a gázolások, balesetek miatt. A pszichológus ezzel kapcsolatban elmondta: „Amikor 2003-ban a siófoki vasúti átjárónál egy gyorsvonat belerohant egy turistákat szállító autóbuszba, és 33-an életüket vesztették, a nyugdíj előtt álló mozdonyvezető hosszas betegállományba vonult, és már nem is tért vissza dolgozni. De ismerek egy olyan mozdonyvezetőt is, aki azt mondta, eddig tizenkilenc gázolása volt, ha eléri a huszadikat, soha többé nem ül mozdonyra” - közölte, hozzátéve, ha gyereket, vagy tinédzsert gázol el a vonat, az a vonatvezető számára sokszorosára növeli a sokkhatást, márpedig erre is bőven akadt példa a közelmúltban is. (Népszava)
