Moszkva egyre gyakrabban követ el szabotázsakciókat Nyugaton.
A víztisztító telepekre történő betörések a szürke zónás agresszió legjobb példái. A finnek talán soha nem tudják meg, hogy ki volt az elkövető, de ellen kell állniuk annak, hogy átadják magukat a félelemnek.
Idén nyáron rejtélyes behatolók törtek be finn víztornyokba és víztisztító telepekre. Nem loptak el semmit, ami nem meglepő, hiszen ezekről a helyekről nem sok mindent lehetne ellopni. De más okból is behatolhatnak a víztisztító telepekre: hogy felderítsék azokat a jövőbeni támadásokhoz – vagy hogy a lakosság aggódni kezdjen a csapvíz biztonságos volta miatt. A vízkezelés kikapcsolásával vagy szennyező anyag hozzáadásával egy behatoló az életet adó folyadékot járványok forrásává változtathatja.
A finn hatóságok eddig egyetlen gyanúsítottat sem fogtak el. A betörési akció azonban kiváló példája annak a nem katonai agressziónak, amelyet Oroszország az utóbbi években tökéletesített. Ebbe a sorozatba illik az az összehangolt szabotázs, amely éppen az olimpiai játékok kezdete előtt leállította a francia vasútvonalakat, mindössze néhány nappal azután, hogy a francia rendőrség letartóztatott egy orosz állampolgárt a játékok alatti „destabilizáció” gyanúja miatt – írja a Foreign Policy hasábjain Elisabeth Braw, az Atlantic Council tudományos főmunkatársa.
A finnországi behatolások a déli partvidéken fekvő Porvoo városában kezdődtek, ahol a hatóságok arról számoltak be, hogy valaki kétszer is megpróbálta feltörni a város víztornyát. Ezután a Helsinki közelében, szintén a finn déli partvidéken fekvő Sipoo jelentette, hogy a vízművét megpróbálták feltörni. Porvoóhoz hasonlóan a támadók két egymást követő éjszaka is célba vették a vízművet. Finnország déli partvidéke általában meglehetősen csendes, de a közvetlen szomszédja a Finn-öböl, a Szentpétervárra tartó és onnan induló hajók átjárója.
Július közepéig 11 betörési kísérlet történt finn víztornyokba és tisztítóművekbe. „Az eddig bejelentett betörések nem voltak súlyosak, és nem a legkritikusabb, erősebben őrzött helyszínek ellen irányultak, de az aggasztó, hogy a betörések száma éppen ebben a pillanatban nőtt meg” − mondta Arto Raty nyugalmazott altábornagy.
A behatolók nem jutottak el a vízművek és tornyok érzékeny részeihez. Mivel azonban néhány héten belül ilyen feltűnő támadássorozatra került sor, a finn hatóságoknak fel kell készülniük továbbiakra is. Több városi önkormányzat már elhatározta, hogy megerősíti a vízművek biztonságát.
Kinek az érdeke?
A hatóságok azt a kérdést is felteszik: kinek állhat érdekében betörni a finn vízművekbe? Eddig még nem fogtak el senkit, és nyilvánosan sem gyanúsítottak meg senkit. A betörők azonban valószínűleg nem közönséges bűnözők voltak. „Ezek nem olyan betörések, amelyeket bűnözők szoktak elkövetni” – mondta Pekka Toveri nyugalmazott vezérőrnagy, a finn katonai hírszerzés korábbi vezetője, aki jelenleg az Európai Parlament tagja.
A tolvajok ugyanis tudják, hogy a közműlétesítmények érzékeny részeihez nehéz hozzáférni, és mindenesetre az itt használt drága technológiai eszközöket máshol könnyebb lenne ellopni.
Lehetne gyanakodni környezetvédelmi szélsőségesekre – de ők nagy nyilvánosság előtt rendeznek tüntetéseket, nem pedig a sötétség leple alatt végeznek betöréseket, és még a legfanatikusabb környezetvédelmi szélsőséges sem tartaná jó ötletnek a vízközművek megtámadását. A terroristák is olyan támadásokat hajtanak végre, amelyek a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapják, és egyetlen ismert terrorista csoportnak sincs oka a kritikus nemzeti infrastruktúra finn üzemeltetőit támadni.
Egy szereplő azonban érdekelt a finnek megrémítésében: a Kreml. „A vízkezelő vállalatok azt mondták, hogy a betörések nem normálisak, és ez aggasztja az embereket” – mondta Toveri. „És Oroszország szürke zónás agressziójának egyik célja a félelemkeltés.” Raty hozzátette: „Nincs bizonyítékunk arra, hogy ki áll az akciók mögött, de természetesen a logika mutatja, kik lehettek.”
Oroszországnak egyértelmű érdeke, hogy a finn kritikus nemzeti infrastruktúrát károsítsa
– és azt sugallja a finn közvéleménynek, hogy az infrastruktúrája nem biztonságos. Mielőtt Finnország és Svédország csatlakozott a NATO-hoz, a Kreml minden NATO-csatlakozással kapcsolatos felvetésre pontosan meg nem határozott következményekkel fenyegetőzött. Amikor a két ország végül csatlakozott, az orosz fegyveres erők annyira el voltak foglalva Ukrajnában, hogy az úgynevezett következményekre nem került sor.
Oroszország gyakran követ el szabotázsokat
Ez nem jelenti azt, hogy Oroszország tétlenkedett volna. A Kreml már a két ország NATO-csatlakozása előtt is azzal volt elfoglalva, hogy nem katonai módon okozzon kárt nekik és más nyugati országoknak. A Kreml által irányított vagy elnézett kibertámadások gondokat okoztak az amerikai sofőröknek – emlékezzünk a Colonial Pipeline elleni támadásra –, brit kórházaknak és számtalan más országnak.
Tavaly ősszel Oroszország olyan sok illegális bevándorlót kezdett a finn határra szállítani – azzal a céllal, hogy túlterheljék a finn hatóságokat –, hogy Helsinkinek teljesen le kellett zárnia az átkelőket. Úgy tűnik, Oroszországnak köze volt két tenger alatti kábel és egy csővezeték elleni rejtélyes szabotázshoz svéd, finn és észt vizeken, szintén tavaly ősszel: a feltételezett elkövető, egy kínai konténerhajó, széleskörűen együttműködött az orosz hatóságokkal, és az incidensek előtt és után orosz balti-tengeri kikötőkbe és kikötőkből hajózott.
Oroszország folyamatosan új agressziós formákat talál ki a háború és a béke közötti szürke zónában, mert az ilyen agressziókért nem kell félnie a büntetéstől. A nyugati országok egyszerűen nem fognak szemtől szemben válaszolni.
Képzeljük el, milyen lenne, ha a liberális demokráciák kormányai menedékkérőket gyűjtenének össze és helyeznék el őket az orosz határon, vagy engednék, hogy nyugati székhelyű kibertámadók megbénítsák az orosz kórházakat.
Valójában Oroszország a szürke zónában folyamatosan használhat új módszereket, és nemcsak a kormány saját személyzetét, hanem szabadúszókat is felhasználhat. A francia nagysebességű vasútvonalak összehangolt szabotálása egy másik példa a szürke zónás agresszióra; a támadás kifinomultsága állami szereplőre utal, de talán soha nem tudjuk meg, ki volt a tettes.
A nyugati kormányok gyanakodhatnak a látszólag független elkövetők és a Kreml közötti kapcsolatra, de az ilyen kapcsolatok bizonyítása gyakorlatilag lehetetlen. „Oroszország lehet, hogy csak fizetett néhány bűnözőnek, hogy betörjenek a vízművekbe – egyszerűen nem tudjuk” – mondta Toveri. „De azt tudjuk, hogy a betörések lekötik a hatóságok erőforrásait, és félelmet keltenek az emberek körében.”
Nem Finnország az első
Nem Finnország az első ország, amelynek vízellátása célponttá válik. Idén májusban Janet McCabe, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének (EPA) helyettes vezetője arra figyelmeztetett, hogy Kína, Oroszország és Irán „aktívan törekszik arra, hogy képes legyen megzavarni az Egyesült Államok kritikus infrastruktúráját, beleértve a víz- és a szennyvízközműveket”. Tavaly például az iráni kötődésű Cyber Av3ngers hackercsoport átvette az irányítást a pennsylvaniai Aliquippa város egyes vízügyi funkciói felett, ami arra kényszerítette a vízügyi hatóságot, hogy kézi üzemeltetésre álljon át.
Idén egy orosz kötődésű, úgynevezett hacktivista próbált beavatkozni a vízügyi műveletekbe több texasi városban – számolt be a CBS News. A Volt Typhoon nevű, kínai államilag támogatott kibercsoport amerikai vízügyi létesítményeket és más kritikus szolgáltatásokat vett célba.
Az ivóvíz- és szennyvízrendszerek vonzó célpontjai a kibertámadásoknak, mivel létfontosságú infrastrukturális ágazatnak számítanak, de gyakran nincsenek meg az erőforrásaik és a technikai kapacitásuk a szigorú kiberbiztonsági gyakorlatok bevezetéséhez
– figyelmeztetett Michael Regan EPA-adminisztrátor és Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó egy márciusi levélben. Valóban, Aliquippa (amely egy 9000 lakosú város) vízügyi hatósága és az iráni kormány aligha egyenlő felek mérkőzése. Ahogy a finn Sipoo önkormányzata (22 500 lakos) sem a Kreml ellen.
Sok minden kell ahhoz, hogy félelmet keltsen a finnek körében, akik már sokat tapasztaltak az orosz nyílt és rejtett agresszióból. De az ivóvíz szennyezésének kilátása mindenképpen aggodalomra ad okot; végül is még egy invázió sem olyan veszélyes, mint az ivóvíz széles körű mérgezése. Függetlenül attól, hogy Oroszországnak köze van-e a finn vízművekbe történt betörésekhez, az ebből fakadó aggodalom minden bizonnyal tetszeni fog a Kremlnek. (Index)