Az ember okozta klímaváltozás olyan hatással van a Föld élővilágára, mint a régmúltban egy-egy szupervulkán kitörése vagy meteorbecsapódás: küszöbön a következő tömeges kihalás.
Elsőként egy floridai kaktuszfajtól búcsúztunk, de 2050-re a világ állat- és növényfajainak egyharmadát fogjuk elveszíteni a globális felmelegedés miatt. Korántsem csak a jegesmedvékért kell aggódni, a probléma valójában sokkal nagyobb ennél.
Viszlát, Pilosocereus millspaughii! Az ikonikus floridai kaktuszfaj, a Key Largo kaktusz hivatalosan is kihalt, miután az államban 13 egymást követő hónapban is megdőltek a melegrekordok, írja a Salon. Ez az első „lokális kihalási esemény” az USA-ban, amely a fajtával foglalkozó tudósok szerint a globális felmelegedésnek tudható be.
Talán hihetetlennek tűnhet, hogy éppen egy olyan faj halt ki, amely elvileg a száraz, meleg időjáráshoz szokott, de akadnak ennél sokkolóbb aspektusai is a kaktuszvégítéletnek. Mégpedig az, hogy
a jelenlegi tudományos konszenzus szerint ez csak az első olyan eset, hogy elveszítünk egy fajt az ember által gerjesztett globális felmelegedés miatt.
A Key Largo kaktusz kihalásához a sós víz betörése, a talajminőség romlása, a hurrikánok intenzitásának növekedése és a szokatlanul magas dagályok is hozzájárultak: ezek mind olyan jelenségek, amelyeket felerősít a globális felmelegedés, amely a kaktusz után 2050-ig a földön élő összes állat- és növényfaj akár egyharmadával is végezhet.
A hatodik kihalás
Az egyharmados aránynál némileg pozitívabb becslést adott a Pulitzer-díjas Elizabeth Kolbert 2015-ös könyvében, A hatodik kihalásban: az ő számításai szerint jelenleg az emberiség a korallok, cápák és több vízi faj egyharmadát, az emlősök egynegyedét, a hüllők egyötödét, a madárfajoknak pedig hatodát hajtja jelenleg a kihalás irányába.
A globális felmelegedés azért is képes ennyire bedönteni a fajok túlélési esélyeit, mert a különböző emberi tevékenységek – ipar, infrastruktúra, helyi környezetszabályozás, erdőirtások – miatt az elmúlt 500 év során alapból is annyi faj halt ki, mint amennyi az emberiség jelenléte nélkül 18 ezer év alatt pusztult volna el. Tehát az egyes fajok kihalása valóban lehetne természetes, lassú folyamat – ha hagynánk. Ehelyett az édesvízi állatok és növények ma már háromszor akkora gyakorisággal halnak ki, mint 66 millió évvel ezelőtt.
Mindez hozzájárul ahhoz, hogy jelenleg a Föld történetének hatodik tömeges kihalási eseménye előtt állunk. Az első öt az elmúlt 450 millió év során következett be, olyan kontrollálhatatlan okok miatt, mint egyes megavulkánok kitörései vagy meteorbecsapódások. Tehát nem túlzás azt állítani, hogy az ember és a globális felmelegedés olyan hatással vannak az élővilágra, mint egy becsapódó meteor.
Az ENSZ 2019-es tanulmánya szerint „mindössze” egymillió fajt fenyeget a kihalás veszélye világszerte, ám a frissebb adatok szerint a következő ötven évben hatmilliót is elveszthetünk.
Érdemes hát az efféle adatokat is figyelembe venni, amikor klímaváltozás-tagadó embertársaink azzal érvelnek, az extrém felmelegedést valójában nem az ember okozza, hanem egy természetes, ciklikus folyamatról van szó.
2017-es adatok a hatodik kihalásról. - Fotó: Iberdola.com
Ezek a fajok tűnhetnek el a leghamarabb
Érthető, ha az embert nem üti rögtön szíven, hogy valahol a világ másik oldalán kihalt egy amúgy is kevéssé ismert, nem túl elterjedt kaktuszfajta. Azt viszont már észre fogjuk venni, amikor mindenki által ismert, közkedvelt állatok tűnnek el a föld színéről. A Discover Magazine és a Euronews gyűjtései alapján például ezekkel az állatokkal nem találkozhatnak majd a 2050 utáni generációk:
- erdei elefánt,
- amuri leopárd,
- sumai tigris,
- borneói orángután,
- keleti gorilla,
- szumátrai rinocérosz,
valamint még több tigris-, gorilla-, illetve orángutánfaj – hogy el se kezdjük sorolni azt a számtalan ember okozta problémát, amely például a jegesmedvék vagy a pandák túlélési esélyeit csökkenti.
Ha pedig csak Európára fókuszálunk, attól sem lesz jobb a helyzet. Elég csak arra gondolni, hogy 1990 óta a kontinensen nagyjából 75 százalékkal csökkent a teljes rovarpopuláció: az ilyen fajok eltűnése pedig nemcsak önmagában rossz, hanem teljes ökoszisztémákat boríthat fel, és a mezőgazdaságra – tehát az emberek legalapvetőbb szükségletére, az élelmiszer-ellátásra – is kihathat.
Nemrég arról számoltunk be, hogy Európa a leggyorsabban melegedő kontinens: a legutóbbi ötéves átlagok alapján az európai hőmérséklet jelenleg 2,3 Celsius fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet, miközben ez az érték globálisan 1,3 Celsius fok.
Idén áprilisban az RTL Híradó arról számolt be, hogy már eakkor sorra dőltek a hőmérsékleti rekordok Spanyolországban és Franciaországban is. Volt, ahol 15 fokkal melegebb kínozta a helyieket, mint a szokásos átlag. A Kanári-szigeteken és az Ibériai-félszigeten még nem tapasztaltak ilyen hőséget áprilisban.
Az emberiség energiafogyasztásának drasztikus átszabására és az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentésére van szükség ahhoz, hogy a klímaváltozás számtalan negatív hatása mellett a kihalások ütemét is legalább lassítani lehessen, ha már a folyamat elkerüléséhez túl késő is van.
Korábban Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ klímatestületének alelnöke arról beszélt a Reggeliben: nem is olyan gyászosak a kilátásaink a klímaváltozás terén. Az elektromos áram termelésben például folyamatosan növekszik a megújuló energiaforrások aránya, ez Magyarországon közel 20 százalék volt tavaly. Szerinte a magyar vezetők azért nem lépnek a klímaváltozás ügyében, mert nem érzik, hogy a szavazóik elvárnák tőlük. (rt.hu)