A fővárosi első kerület nemsokára leköszönő polgármesterét védelmi pénz szedésével vádolta a fideszes ellenfele, aki végül nyert is a választáson.
Érdekes fricska, hogy a kormány pedig a napokban bejelentette, védelmi adót fog szedni.
A maffiára volt jellemző a védelmi pénz szedése. "Akkor hagyunk békén, ha fizetsz. Ha nem fizetsz, tönkreteszünk." Úgy látszik, ez a maffiaszerű szemlélet kormányzati szinten polgárjogot nyer nálunk: a hozzá nem értés okozta károkért fizessen meg más. A hivatalos indoklás szerint ezt a sarcot minden olyan multinacionális vállalatnak fizetnie kell, amely a háborús időkben extraprofitra tett szert.
Ezzel azonban van néhány probléma.
1. Ezt az adót megint a bevételre számolják fel, nem a nyereségre.
2. Ebbe a körbe valamiért megint nem tartozik bele Mészáros Lőrinc, az idősebb Orbán Győző és bányái, Tiborcz István, Garancsi István, Szíjj László, stb. Pedig náluk hatalmas profit keletkezik.
3. Nem a lakosságnak adnak vissza ebből, megint a kormány bevétele az egyedüli szempont. Ha a vád igaz, és az érintett cégek a lakosságot megsarcolják az extraprofittal, akkor a kormánynak lesz haszna és nyeresége a büntetésből. Mondhatnám: extraprofitja.
4. Egyértelmű, hogy az államháztartás hiányát akarják ilyen módon csökkenteni, de már megint fordítva ülnek a lovon. Mert a hozzá nem értő gazdálkodás ettől nem fog megjavulni. Ez olyan, mint amikor az embernek fáj a foga és beveszi a fájdalomcsillapítót: a gyógyszertől a fájdalom kiváltó oka nem szűnik meg. Hosszú távon a fájdalom csillapítása nem megoldás.
Az az alaphelyzet nem változott, hogy a kormány kiadásai tovább nőnek és nagyobb mértékben, mint a bevételei. Tehát amit a kormány ezzel az újabb adóval csinál, az valójában a benzinnel való tűzoltás. Ráadásul a hozzá nem értő gazdálkodás sem válik felelős gazdálkodássá azáltal, hogy egyesek nyakába újabb, hangzatos nevű adót raknak. Különösen, hogy az adóalanyok természetszerűleg a fogyasztókra, ügyfelekre hárítják tovább a sarcot, tehát igazából a lakosság terhei nőnek, a kormány pedig betakarít. Az a kormány, amely valójában minden baj okozója. Egyszerre van itt jelen a durva megszorítás és a brutális pazarlás.
5. A bejelentés szerint megemelik a tranzakciós illetéket, és valutaváltási illetéket vetnek ki, de annak érdekében, hogy ezeket a bankok ne tudják áthárítani a lakosságra, számlavezetési és kártyahasználati díjstopot vezetnek be. Természetesen ők is tudják, hogy a bankoknak temérdek lehetőségük van továbbhárítani ezeket a költségeket. Hol él a kormány? Az OTP például már most minimum 1500 forintot számít fel, ha valaki bankfiókban akar készpénzt befizetni egy olyan bankszámlára, amely nem az övé (például a közös költséget a társasháznak). Annak ellenére így van ez, hogy a bank valójában semmilyen új, korábban nem létező szolgáltatást nem nyújt ezért az összegért. Tehát máris megvan a módja a közterhek továbbhárításának.
6. Nem ártott volna, ha a kormány legalább felmutat és igazol valami összefüggést a jogilag nem mellesleg nem is létező háborús veszélyhelyzet és az általa vélelmezett extraprofit között. Vagy legalább megmagyarázza, hogy azokra, akiknek ténylegesen extra méretű extraprofitjuk keletkezett, ez miért nem vonatkozik. Vajon mi tesz különbséget extraprofit és extraprofit között? Miért e diszkriminatív megkülönböztetés? És e különbségtétel tekintetében miért a nem létező háborús helyzet a mérce? Megszűnik ezáltal a háború?
7. Ez nem lopás, mert jogszabályt alkottak rá. Ennyiben más, mint mikor a maffia védelmi pénzt kér, hogy megvédjen önmagától. De ha belegondolunk, hogy a rendőrségnek is meg kellene védenie minket, leginkább magától az államtól, akkor igazából olyan nagy különbség nincs. Csak itt a védelmi pénzt adónak nevezik.
8. Végezetül: az adózásnak az az alkotmányos funkciója, hogy az állami közterheket minél egyenletesebben terítse szét a társadalomban. Lehet azon vitatkozni, hogy kikre, mely társadalmi csoportokra, milyen jogcímen és milyen arányban terhelődik ez rá. De egyet nem lehet: hogy a hatalom aktuálpolitikai érdekei irányítsák ezt a folyamatot. (Népszava)