A régóta terjedő hiedelemre a válasz pedig jóformán ugyanolyan aggasztó, mint amire elsőre gondolnánk.
Rengeteg emberrel előfordult már, hogy élőszóban beszélgetett valamiről, majd később, amikor fellépett egy közösségi oldalra, rögtön egy azzal a dologgal kapcsolatos hirdetésbe botlott. Sokan azt gondolják, hogy ez nem lehet véletlen, és a nagy techcégek, mint a Facebook anyavállalata, a Meta, lehallgatják a telefonjaikat. A régóta terjedő hiedelemre a válasz pedig jóformán ugyanolyan aggasztó, mint amire elsőre gondolnánk.
Otthon az ebédlőasztalnál, családtagjai körében vagy egy kávézóban a barátaival beszélget valamiről. Megemlíti, hogy szeretne venni egy új cipőt, vagy elújságolja azt, melyik fesztiválra tervez menni idén. Majd percekkel később, amikor fellép egy közösségi oldalra, pontosan olyan cipők hirdetései jelennek meg, mint amikről beszélt, vagy feldobja annak a fellépőnek a sajátmárkás cuccait, aki éppen azon a bizonyos fesztiválon fog zenélni.
Ismerős a helyzet? Nincs egyedül.
Ez a zavarba ejtő és furcsa jelenség sokakat aggaszt, ezért nem meglepő, hogy egyesek ilyenkor felteszik a kérdést: véletlen egybeesés, vagy valaki esetleg hallgatózik a másik oldalon? Az elmúlt évtizedben időről időre felmerül a gyanú, hogy a nagy technológiai cégek, mint a Facebook és az Instagram anyavállalata (Meta), vagy a Google lehallgatnak bennünket, hogy aztán személyre szabott reklámokkal árasszák el a felhasználókat.
Az említett óriásvállalatok hivatalosan visszautasítják, hogy az okoseszközök mikrofonon keresztül figyelnék az embereket, és nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezt ténylegesen meg is tennék. Mi áll akkor a háttérben? Lehetséges a tudtuk nélkül lehallgatni emberek százmillióit? A válasz kellemetlenebb, mint gondolnánk.
A Facebook szerint nincs szó lehallgatásról
A régóta terjedő összeesküvés-elmélet kapcsán Mark Zuckerbergnek 2018-ban az amerikai szenátus előtt is magyarázkodnia kellett. Azt kérdezték tőle, hogy a Facebook lehallgatja-e a mikrofonokon és az eszközök kameráin keresztül bonyolított beszélgetéseket, és ez alapján ajánl-e reklámokat. A Meta vezére ezt egyértelműen visszautasította, majd később pontosított: csak akkor férnek hozzá a mikrofonhoz, ha erre a felhasználók kifejezetten engedélyt adnak.
A rossz hír, hogy a telefonos lehallgatásra technikailag minden okoseszköz képes.
Ott van például a hírhedt Pegasus kémszoftver, amivel újságírókat, ellenzéki aktivistákat és médiatulajdonosokat hallgattak le. A világban máshol is látunk példákat: elég csak Kínára gondolni, ahol arcfelismerő programokkal ellátott térfigyelő kamerarák százezrei figyelik az állampolgárokat, amivel a széles körben elterjedt nézetek szerint egy totális megfigyelőállamot hoztak létre.
Így végső soron okkal feltételezik sokan, hogyha az államok és kormányok lehallgatják az állampolgáraikat, akkor majd éppen a Szilícium-völgyben ne tennék. Arról nem is beszélve, hogy az olyan hangparancsokkal működő virtuális asszisztensek, mint az Apple Siri, a Google Assistant vagy az Amazon Alexa folyamatosan azt figyelik, mikor mondja ki a felhasználó azt a szót, amivel bekapcsolhatja ezeket a szolgáltatásokat.
Egy korábbi kísérlet már cáfolta
Az elmúlt évtizedben sokan voltak, akik azt állították, van bizonyítékuk a tömeges lehallgatásra, ezek valóságtartalmát pedig pár éve a Wandera nevű kiberbiztonsági cég szakemberei maguk is megvizsgálták. Fogtak két okostelefont – egy Samsung és egy Apple készüléket –, majd betették azokat egy szobába, ahol 30 percen át macska- és kutyaeledelről szóló reklámokat játszottak le, három teljes napon keresztül.
Majd fogtak másik két ugyanolyan telefont, ezeket viszont egy csendes szobában helyezték el. A kísérlet alatt a különböző közösségi oldalak alkalmazásai futottak a háttérben úgy, hogy azoknak teljes körű hozzáférést adtak a készülékekhez. A szakemberek nemcsak azt nézték meg a kísérlet végén, hogy milyen állateledelekkel kapcsolatos reklámokat találnak a platformokon, hanem a mobilok energiafogyasztását és adatforgalmát is mérték.
Majd kiderült: egyetlen állateledellel kapcsolatos reklámot sem dobtak fel az appok egyik telefonon sem. Sőt azt is megállapították, hogy az akkumulátor- vagy az adatforgalom használatát illetően sem volt jelentős változás azon telefonokéhoz képest, amiket a csendes szobában helyeztek el. Márpedig ez kulcsfontosságú tényező, ugyanis
egy felhasználók százmillióira kiterjedő lehallgatásnak egyértelmű nyomai kellenének, hogy legyenek.
Nemcsak az okostelefon gazdájának tűnne fel, hanem az internetszolgáltatóknak is, hiszen hatalmas adatforgalmat generálna. Persze vannak, akiket ez sem győzött meg, és azzal érvelnek, hogy a cégeknek elég csak bizonyos kulcsszavakat figyelniük, amelyeket a felhasználók kimondanak. Így a telefonnak nem kellene a nap 24 órájában lehallgatnia, és valós időben feltöltenie a felhőbe a beszélgetéseket. Azonban ez sem állja meg a helyét, hiszen a cégeknek még így is kulcsszavak millióit kellene nyomon követnie – ráadásul az eszközöket ez is ugyanúgy megterhelné, így ezt is könnyen észrevehetnénk, szinte lehetetlen lenne eltitkolni.
Lehallgatás nélkül is jobban tudják, mire vágyunk, mint a saját anyánk
De akkor mégis mi erre a magyarázat? – kérdezhetnénk. A kérdésre pedig a legvalószínűbb válasz: a nagy techcégek egyszerűen nincsenek rászorulva arra, hogy lehallgassanak bennünket, mert enélkül is épp eleget tudnak rólunk, ebben pedig mi is rengeteget segítünk.
Az okoseszközök korában ugyanis mindannyiunk élete nyitott könyv, az adatainkat sokszor tálcán kínálva adjuk át a cégeknek. A regisztrációkor megadott demográfiai és földrajzi adatok, az általunk követett oldalak és tartalmak, azok megtekintésével töltött idő, keresési előzmények – csak pár dolog, amiket önként mutatunk meg a készülékeinknek és a közösségi oldalaknak. Így tudni fogják, hol lakunk, hol dolgozunk vagy nyaralunk éppen, kik a barátaink vagy melyik boltban szoktunk bevásárolni, sőt még azt is, hogy melyik pártra szavaznánk szívesen.
A jelenség hátterében tehát elsősorban a fejlett adatgyűjtési és elemzési technológiák állnak. Ezek a cégek hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek a felhasználókról, az algoritmusok pedig képesek ezekből rendkívül pontos felhasználói profilt készíteni, ami alapján előre tudják jelezni az érdeklődési köröket és a potenciális vásárlási szándékokat. Például, ha valaki gyakran keres utazási célpontokat, akkor valószínűleg később utazási hirdetéseket fog látni.
Ez ijesztőnek hathat, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a rendszerek még közel sem tökéletesek: nem csak arra érdemes rácsodálkozni, ha tudják, mit akarunk, hanem arra is, ha lövésük sincs. Nem egyszer fordul elő, hogy az algoritmus olyan reklámokat dob fel, amelyek számunkra irrelevánsak, elég csak például a Temu bizarr hirdetéseire gondolni.
A technológiai cégek rengeteg adatot tudnak összeszedni rólunk. Nagyon sok információ segíti az ő munkájukat és üzleti elképzeléseiket, teljesen felesleges energiabefektetés lehallgatniuk a felhasználók kommunikációját. Nem éri meg nekik mindenkit lehallgatni, és ezekből következtetésekre jutni, enélkül is tökéletesen jól tudják célozni a hirdetéseiket
– mondta Keleti Arthur kibertitok-jövőkutató, az Informatikai Biztonság Napja (ITBN) alapítója az rtl.hu-nak.
Megjegyezte, korábban ehhez még a technológiai feltételek sem álltak rendelkezésre. Bár tény és való, a mesterséges intelligencia (MI) térnyerésével már lenne valamelyest lehetőség a beszélgetések leírására, viszont ezzel együtt is rengeteg kapacitás kéne ezek végrehajtásához. „Amennyiben ezek a kapacitások a szerveren állnak rendelkezésre, ott nagyon sok kommunikációnak kell lezajlania a beszélők, vagyis a rögzítő eszközök és a szerver között. Ez irreálisan nagy mennyiségű adat lenne, ami látszódna az adatforgalmon is, erre a felhasználók maguk is panaszkodnának” – magyarázta. Hozzátette, ezek elemzése és tárolása a felhőben szintén hatalmas számítási kapacitást igényelne, ami rengeteg pénzbe is kerülne.
Keleti Arthur szerint azonban elképzelhető, hogy ilyen eszközökkel véletlenül, vagy akár direkt élnek egyes gyártók. A hangalapú otthonautomatizálási eszközök például gépi tanulással működnek, és ezek értelmezik is az elhangzottakat, az elmondott parancsszavakat pedig tárolják is a szervereken. Volt is belőle balhé, amikor az Amazonnál kiderült, hogy időnként véletlenül felvett dolgokat az eszköz, mert azt hitte, hogy hangutasítást kapott, pedig valójában nem.
Ám itt céleszközökről van szó, amelyeknek pusztán annyi a dolguk, hogy fogadják és értelmezzék a hangparancsokat és azok kontextuskörnyezetét. „Ennek a rögzítése, feldolgozása egy lényegesen kisebb technológiai feladat, mint a világ összes Facebook-felhasználójának a beszélgetéseit lehallgatni” – fogalmazott.
Keleti Arthur szerint ráadásul az emberek gyakran elfelejtik azt, hogy az interakcióink mellett a barátok és ismerősök online tevékenysége is hatással lehet a látott hirdetésekre. „Ha két ember megbeszél egy találkozót, elég valamelyiküknek megnézni az adott találkozó helyszínét ahhoz, hogy egy rendszer tudja, hogy mindketten oda fognak menni” – tette hozzá. Ráadásul az MI rohamléptékű fejlődésével a mostaninál is egyszerűbb lehet majd az adatfeldolgozás, így még inkább feleslegessé vállhat az óráscégeknek ilyesmihez folyamodni. Arról nem is beszélve, hogy
ez már most hatalmas kockázattal járna a cégeknek. Ha ugyanis fény derülne a tömeges lehallgatásra, akkor dollármilliárdos bírságokat kaphatnának a nyakukba, különösen az EU-ban.
A tudatosság nagyon fontos
„Bennem még soha nem merült fel, hogy a technológiai vállalatok az okostelefonom mikrofonján keresztül lehallgatják a magánbeszélgetéseimet. Az más kérdés, hogyha most elkezdünk beszélgetni masszázságyakról, vagy rákeresek ilyen termékre, akkor egy hónapon keresztül a közösségi média és a Google is ontani fogja hirdetésekben a masszázsfoteleket. De ennek nem az az analógiája, hogy technológia szempontjából hozzáférnek a hírközlési rendszerekhez, és le tudják hallgatni a beszélgetéseket” – magyarázta Bor Olivér kiberbiztonsági szakértő.
„Azt javasolnám a felhasználóknak, hogy amennyiben telepítenek bármilyen appot, akkor nézzék meg, mihez adnak ezzel hozzáférést. Mindenképpen tudja szűkíteni a rést a pajzson biztonsági szempontból, ha valaki jól átolvassa, mihez ad engedélyeket egy applikáció telepítésekor. Nem hiszem, hogy egy egyszerű GPS appnak hozzá kéne férnie a kamerámhoz, egy fotóalkalmazásnak pedig a helymeghatározási adataimhoz” – jegyezte meg Bor Olivér. A kiberbiztonsági szakértő szerint a telefon egyéb jeleit is érdemes figyelni: a készüléken például felkapcsol egy kis világító LED, ha valamelyik alkalmazás használja éppen a kamerát vagy fut egy hangrögzítés.
Van a furcsa jelenségre egy pszichológiai magyarázat is
A dolognak emellett pszichológiai magyarázata is lehet. Bizonyára többekkel előfordult már, hogy életében először hallott egy idegen szót, később pedig azt tapasztalta, hogy egyre többször találkozik vele a mindennapokban, noha eddig sosem jött szembe. Ez az úgynevezett Baader-Meinhof-jelenség, amit frekvenciaillúziónak is neveznek.
Ez akkor fordul elő, amikor az a dolog, amit újonnan észrevettünk, megtapasztaltunk vagy meséltek róla mások, hirtelen mindenhol felbukkan.
Alapja a szelektív figyelmen alapul: amikor az agyunk megismer egy új fogalmat, onnantól kezdve könnyebben észreveszi. Az emberek túlnyomó része ignorálja a reklámok többségét, vagyis meglehet, hogy már korábban is elénk került egy online hirdetés, csak egyszerűen átpörgettük. Utána pedig teljesen véletlenül szóba kerül az a téma egy baráti beszélgetés során, és amikor újra meglát valaki egy azzal kapcsolatos hirdetést, akkor azt a téves következtetést vonhatja le, hogy valószínűleg lehallgatják.
Már fizethetünk is hirdetésmentes Facebookért
Ma már egyébként arra is van lehetőség, hogy végleg megszabaduljunk a reklámoktól: a Meta tavaly ősztől az európai régióban, így Magyarországon is elindította a hirdetésmentes Facebookot és Instagramot. A lépéssel egyébként EU-s nyomásra rukkolt elő a cég, miután élesedtek azok az uniós jogszabályok, amelyek igyekeznek korlátozni a nagy közösségi oldalak adatgyűjtő tevékenységét.
Az előfizetés ára havi 9,99 euró, vagyis közel 4000 forint, ha a szolgáltatás böngészős verziójában fizetünk elő. De amennyiben ezt az Android vagy az iOS alkalmazásboltján keresztül letöltött applikációban tesszük meg, akkor már havi 13 eurót, azaz nagyjából 5000 forintot kell fizetni érte. Ha valaki tehát hajlandó ennyit kicsengetni Mark Zuckerbergnek, akkor nem lát majd több reklámot, miközben az említett platformokat pörgeti. De emellett más haszna is van: amíg előfizet valaki, addig az ígéretek szerint nem használják fel a személyes adatait hirdetési célokra. (rtl.hu)
Az elmúlt évtizedben sokan voltak, akik azt állították, van bizonyítékuk a tömeges lehallgatásra, ezek valóságtartalmát pedig pár éve a Wandera nevű kiberbiztonsági cég szakemberei maguk is megvizsgálták. Fogtak két okostelefont – egy Samsung és egy Apple készüléket –, majd betették azokat egy szobába, ahol 30 percen át macska- és kutyaeledelről szóló reklámokat játszottak le, három teljes napon keresztül.
Majd fogtak másik két ugyanolyan telefont, ezeket viszont egy csendes szobában helyezték el. A kísérlet alatt a különböző közösségi oldalak alkalmazásai futottak a háttérben úgy, hogy azoknak teljes körű hozzáférést adtak a készülékekhez. A szakemberek nemcsak azt nézték meg a kísérlet végén, hogy milyen állateledelekkel kapcsolatos reklámokat találnak a platformokon, hanem a mobilok energiafogyasztását és adatforgalmát is mérték.
Majd kiderült: egyetlen állateledellel kapcsolatos reklámot sem dobtak fel az appok egyik telefonon sem. Sőt azt is megállapították, hogy az akkumulátor- vagy az adatforgalom használatát illetően sem volt jelentős változás azon telefonokéhoz képest, amiket a csendes szobában helyeztek el. Márpedig ez kulcsfontosságú tényező, ugyanis
egy felhasználók százmillióira kiterjedő lehallgatásnak egyértelmű nyomai kellenének, hogy legyenek.
Nemcsak az okostelefon gazdájának tűnne fel, hanem az internetszolgáltatóknak is, hiszen hatalmas adatforgalmat generálna. Persze vannak, akiket ez sem győzött meg, és azzal érvelnek, hogy a cégeknek elég csak bizonyos kulcsszavakat figyelniük, amelyeket a felhasználók kimondanak. Így a telefonnak nem kellene a nap 24 órájában lehallgatnia, és valós időben feltöltenie a felhőbe a beszélgetéseket. Azonban ez sem állja meg a helyét, hiszen a cégeknek még így is kulcsszavak millióit kellene nyomon követnie – ráadásul az eszközöket ez is ugyanúgy megterhelné, így ezt is könnyen észrevehetnénk, szinte lehetetlen lenne eltitkolni.
Lehallgatás nélkül is jobban tudják, mire vágyunk, mint a saját anyánk
De akkor mégis mi erre a magyarázat? – kérdezhetnénk. A kérdésre pedig a legvalószínűbb válasz: a nagy techcégek egyszerűen nincsenek rászorulva arra, hogy lehallgassanak bennünket, mert enélkül is épp eleget tudnak rólunk, ebben pedig mi is rengeteget segítünk.
Az okoseszközök korában ugyanis mindannyiunk élete nyitott könyv, az adatainkat sokszor tálcán kínálva adjuk át a cégeknek. A regisztrációkor megadott demográfiai és földrajzi adatok, az általunk követett oldalak és tartalmak, azok megtekintésével töltött idő, keresési előzmények – csak pár dolog, amiket önként mutatunk meg a készülékeinknek és a közösségi oldalaknak. Így tudni fogják, hol lakunk, hol dolgozunk vagy nyaralunk éppen, kik a barátaink vagy melyik boltban szoktunk bevásárolni, sőt még azt is, hogy melyik pártra szavaznánk szívesen.
A jelenség hátterében tehát elsősorban a fejlett adatgyűjtési és elemzési technológiák állnak. Ezek a cégek hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek a felhasználókról, az algoritmusok pedig képesek ezekből rendkívül pontos felhasználói profilt készíteni, ami alapján előre tudják jelezni az érdeklődési köröket és a potenciális vásárlási szándékokat. Például, ha valaki gyakran keres utazási célpontokat, akkor valószínűleg később utazási hirdetéseket fog látni.
Ez ijesztőnek hathat, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a rendszerek még közel sem tökéletesek: nem csak arra érdemes rácsodálkozni, ha tudják, mit akarunk, hanem arra is, ha lövésük sincs. Nem egyszer fordul elő, hogy az algoritmus olyan reklámokat dob fel, amelyek számunkra irrelevánsak, elég csak például a Temu bizarr hirdetéseire gondolni.
A technológiai cégek rengeteg adatot tudnak összeszedni rólunk. Nagyon sok információ segíti az ő munkájukat és üzleti elképzeléseiket, teljesen felesleges energiabefektetés lehallgatniuk a felhasználók kommunikációját. Nem éri meg nekik mindenkit lehallgatni, és ezekből következtetésekre jutni, enélkül is tökéletesen jól tudják célozni a hirdetéseiket
– mondta Keleti Arthur kibertitok-jövőkutató, az Informatikai Biztonság Napja (ITBN) alapítója az rtl.hu-nak.
Megjegyezte, korábban ehhez még a technológiai feltételek sem álltak rendelkezésre. Bár tény és való, a mesterséges intelligencia (MI) térnyerésével már lenne valamelyest lehetőség a beszélgetések leírására, viszont ezzel együtt is rengeteg kapacitás kéne ezek végrehajtásához. „Amennyiben ezek a kapacitások a szerveren állnak rendelkezésre, ott nagyon sok kommunikációnak kell lezajlania a beszélők, vagyis a rögzítő eszközök és a szerver között. Ez irreálisan nagy mennyiségű adat lenne, ami látszódna az adatforgalmon is, erre a felhasználók maguk is panaszkodnának” – magyarázta. Hozzátette, ezek elemzése és tárolása a felhőben szintén hatalmas számítási kapacitást igényelne, ami rengeteg pénzbe is kerülne.
Keleti Arthur szerint azonban elképzelhető, hogy ilyen eszközökkel véletlenül, vagy akár direkt élnek egyes gyártók. A hangalapú otthonautomatizálási eszközök például gépi tanulással működnek, és ezek értelmezik is az elhangzottakat, az elmondott parancsszavakat pedig tárolják is a szervereken. Volt is belőle balhé, amikor az Amazonnál kiderült, hogy időnként véletlenül felvett dolgokat az eszköz, mert azt hitte, hogy hangutasítást kapott, pedig valójában nem.
Ám itt céleszközökről van szó, amelyeknek pusztán annyi a dolguk, hogy fogadják és értelmezzék a hangparancsokat és azok kontextuskörnyezetét. „Ennek a rögzítése, feldolgozása egy lényegesen kisebb technológiai feladat, mint a világ összes Facebook-felhasználójának a beszélgetéseit lehallgatni” – fogalmazott.
Keleti Arthur szerint ráadásul az emberek gyakran elfelejtik azt, hogy az interakcióink mellett a barátok és ismerősök online tevékenysége is hatással lehet a látott hirdetésekre. „Ha két ember megbeszél egy találkozót, elég valamelyiküknek megnézni az adott találkozó helyszínét ahhoz, hogy egy rendszer tudja, hogy mindketten oda fognak menni” – tette hozzá. Ráadásul az MI rohamléptékű fejlődésével a mostaninál is egyszerűbb lehet majd az adatfeldolgozás, így még inkább feleslegessé vállhat az óráscégeknek ilyesmihez folyamodni. Arról nem is beszélve, hogy
ez már most hatalmas kockázattal járna a cégeknek. Ha ugyanis fény derülne a tömeges lehallgatásra, akkor dollármilliárdos bírságokat kaphatnának a nyakukba, különösen az EU-ban.
A tudatosság nagyon fontos
„Bennem még soha nem merült fel, hogy a technológiai vállalatok az okostelefonom mikrofonján keresztül lehallgatják a magánbeszélgetéseimet. Az más kérdés, hogyha most elkezdünk beszélgetni masszázságyakról, vagy rákeresek ilyen termékre, akkor egy hónapon keresztül a közösségi média és a Google is ontani fogja hirdetésekben a masszázsfoteleket. De ennek nem az az analógiája, hogy technológia szempontjából hozzáférnek a hírközlési rendszerekhez, és le tudják hallgatni a beszélgetéseket” – magyarázta Bor Olivér kiberbiztonsági szakértő.
„Azt javasolnám a felhasználóknak, hogy amennyiben telepítenek bármilyen appot, akkor nézzék meg, mihez adnak ezzel hozzáférést. Mindenképpen tudja szűkíteni a rést a pajzson biztonsági szempontból, ha valaki jól átolvassa, mihez ad engedélyeket egy applikáció telepítésekor. Nem hiszem, hogy egy egyszerű GPS appnak hozzá kéne férnie a kamerámhoz, egy fotóalkalmazásnak pedig a helymeghatározási adataimhoz” – jegyezte meg Bor Olivér. A kiberbiztonsági szakértő szerint a telefon egyéb jeleit is érdemes figyelni: a készüléken például felkapcsol egy kis világító LED, ha valamelyik alkalmazás használja éppen a kamerát vagy fut egy hangrögzítés.
Van a furcsa jelenségre egy pszichológiai magyarázat is
A dolognak emellett pszichológiai magyarázata is lehet. Bizonyára többekkel előfordult már, hogy életében először hallott egy idegen szót, később pedig azt tapasztalta, hogy egyre többször találkozik vele a mindennapokban, noha eddig sosem jött szembe. Ez az úgynevezett Baader-Meinhof-jelenség, amit frekvenciaillúziónak is neveznek.
Ez akkor fordul elő, amikor az a dolog, amit újonnan észrevettünk, megtapasztaltunk vagy meséltek róla mások, hirtelen mindenhol felbukkan.
Alapja a szelektív figyelmen alapul: amikor az agyunk megismer egy új fogalmat, onnantól kezdve könnyebben észreveszi. Az emberek túlnyomó része ignorálja a reklámok többségét, vagyis meglehet, hogy már korábban is elénk került egy online hirdetés, csak egyszerűen átpörgettük. Utána pedig teljesen véletlenül szóba kerül az a téma egy baráti beszélgetés során, és amikor újra meglát valaki egy azzal kapcsolatos hirdetést, akkor azt a téves következtetést vonhatja le, hogy valószínűleg lehallgatják.
Már fizethetünk is hirdetésmentes Facebookért
Ma már egyébként arra is van lehetőség, hogy végleg megszabaduljunk a reklámoktól: a Meta tavaly ősztől az európai régióban, így Magyarországon is elindította a hirdetésmentes Facebookot és Instagramot. A lépéssel egyébként EU-s nyomásra rukkolt elő a cég, miután élesedtek azok az uniós jogszabályok, amelyek igyekeznek korlátozni a nagy közösségi oldalak adatgyűjtő tevékenységét.
Az előfizetés ára havi 9,99 euró, vagyis közel 4000 forint, ha a szolgáltatás böngészős verziójában fizetünk elő. De amennyiben ezt az Android vagy az iOS alkalmazásboltján keresztül letöltött applikációban tesszük meg, akkor már havi 13 eurót, azaz nagyjából 5000 forintot kell fizetni érte. Ha valaki tehát hajlandó ennyit kicsengetni Mark Zuckerbergnek, akkor nem lát majd több reklámot, miközben az említett platformokat pörgeti. De emellett más haszna is van: amíg előfizet valaki, addig az ígéretek szerint nem használják fel a személyes adatait hirdetési célokra. (rtl.hu)