Több miniszter és évtizedek óta a brit politikát meghatározó politikus maradt alul a választáson.
Az már biztos, hogy a Munkáspárt óriásit nyert a július 4-i parlamenti választáson és a következő miniszterelnök a munkáspárti Keir Starmer lesz. A toryknak is nevezett Konzervatív Pártból több miniszter és évtizedek óta a brit politikát meghatározó politikusa vesztette el a képviselői helyét, miközben a párt sok helyen a harmadik helyre szorult Nigel Farage fémjelezte szélsőjobboldali Reform UK mögött.
Július 4-én tartották a parlamenti választásokat az Egyesült Királyságban, ahol a választás kapcsán nem az a kérdés, hogy a 14 éve kormányzó Konzervatív Párt alul fog-e maradni a Munkáspárttal szemben, hanem hogy a Keir Starmer vezetésével egyfajta Tony Blair-i neoliberális fordulaton áteső párt mekkora történelmi vereséget fog mérni a toryknak is nevezett konzervatívokra.
Az már az exit poll adatok szerint is látszott, hogy Rishi Sunak miniszterelnöknek és pártja tagjainak hosszú éjszakája lesz, HISZEN A 650 FŐS KÉPVISELŐHÁZBAN A TORYK ELKÉPESZTŐ, TÖBB MINT 200 HELYET VESZTETTEK.
Sőt, a vereség önmagában még talán kozmetikázza is egy picit az eredményeket, hiszen például TÖBB ORSZÁGOSAN ISMERT ÉS ÉVTIZEDEK ÓTA A BRIT POLITIKÁT MEGHATÁROZÓ TORYK MARADTAK ALUL A VÁLASZTÁSON.
A brexitnépszavazás után népszerűvé váló Jacob Rees-Mogg, Jeremy Hunt pénzügyminiszter, Johnny Mercer veteránokért felelős miniszter, Grant Shapps védelmi miniszter, de rajtuk kívül még legalább két miniszter, a III. Károly koronázása után világszenzációvá váló Penny Mordaunt – akit egyébként Sunak lehetséges utódjai között az egyik legerősebbnek tartottak számon eddig –, vagy a Sunak-kabinetben a környezetvédelemért felelős Therese Coffey miniszter.
Az eddigi eredmények és az exit pollok alapján (a körzetek eredményeit csomagonként hozzák nyilvánosságra, a legutóbbi csomagot magyar idő szerint 5 órakor, végeredmény magyar idő szerint 10-kor várható) így nézhet ki Westminsterben a következő Képviselőház – zárójelben a 2019-es eredményekhez képesti változás:
- Munkáspárt – 410 mandátum (+208 mandátum)
- Konzervatív Párt – 144 mandátum (-261 mandátum)
- Liberális Demokraták – 58 mandátum (+47 mandátum)
- Skót Nemzeti Párt (SNP) – 8 mandátum (-40 mandátum)
- Nigel Farage-féle Reform UK – 4 mandátum (+4 mandátum)
- walesi függetlenségpárti Plaid Cymru – 4 mandátum (0 mandátum)
- egyéb pártok, függetlenek – 20 mandátum
Idénre szétestek a toryk
Mint fentebb írtuk, a Konzervatív Párt elképesztő mennyiségű mandátumot vesztett, ráadásul a fentebb említett politikusok közül többen is biztos tory bástyának számító körzetben maradtak alul a Munkáspárt vagy a Liberális Demokraták jelöltjeivel szemben.
Azonban ami ennél is kétségbeejtőbb lehet a toryk számára, hogy NAGYON SOK HELYEN A MÁSODIK HELYET NEM IS A KONZERVATÍV PÁRT SZEREZTE MEG, HANEM A NIGEL FARAGE FÉMJELEZTE REFORM UK.
A választási rendszer miatt a kisebb pártok ilyen előretörése eddig elképzelhetetlennek számított Nagy-Britanniában.
Mivel a mandátumokat körzetenként a legtöbb szavazatot kapó jelöltek kapják, ezért a brit választók általában sokszor taktikusan kizárólag a két legerősebb jelölt egyikére szavaztak, hogy szavazatuk ne vesszen el, így például a Munkáspárt–Liberális Demokraták, illetve Farage korábbi pártjai és a toryk között volt átjárás – csak míg a Munkáspárt és a libdemek között ez vica versa előfordult, addig a toryk a saját elkötelezett szavazótáborukon felül szereztek szavazatokat, hiszen a legerősebb jobboldali párt mindig ők voltak.
Jelenleg még összesített eredmények nincsenek (amennyiben lesznek, természetesen azonnal frissítjük a cikkünket), de elképzelhető, hogy az egész országban nagyon megközelítette a Reform UK a Konzervatív Pártot, ráadásul sok helyen még csak nem is országosan ismert vagy politikailag tapasztalt jelöltek kerültek lőtávolba a toryktól.
A párt igazgatója, Richard Holden a körzetében például mindössze 20 szavazattal győzte le munkáspárti kihívóját, miközben Faragek jelöltje nagyon szorosan a harmadik helyen követték őket – az elmúlt két választáson a toryk a szavazatok több mint 60 százalékát szerezték a biztos konzervatív körzetnek számító kelet-angliai Basildon and Billericayben.
Ez pedig nem csak rövidtávon ingathatja meg a bizalmat a torykban, annak ellenére, hogy Farage-ék mindössze négy mandátumot szerezhettek (négy már biztos, a legfrissebb előrejelzések is annyit becsülnek nekik), HISZEN A KONZERVATÍV PÁRTOT EZÚTTAL MÁR NEM KIZÁRÓLAG TŐLE BALRA, HANEM TŐLE JOBBRA ÁLLÓ PÁRT IS VESZÉLYEZTETI, RÁADÁSUL A REFORM MIATT SOK HELYEN MEGHATÁROZÓ, HÍRES KONZERVATÍVOK MARADTAK ALUL.
Ugyanakkor ezzel kapcsolatosan a legnagyobb kérdés, hogy majd Farage-ék a mostani toryellenes hangulatot mennyire tudják hosszútávon is építkezésre használni és átvenni a jobboldalt a toryktól: a Konzervatív Pártnak ugyanis a Reformmal ellentétben van egy kiépített hálózata van, és helyben is beágyazottak, mivel ellentétben a Reformmal, nekik nem elenyésző számú önkormányzati képviselőik vannak (az országosan több mint 18 ezer önkormányzati képviselőből a Reformnak mindössze 15 van).
Jelenleg nem valószínű, hogy Farage letaszítja a brit politika jobboldaláról a párt leendő elnökét, viszont a jelenléte mindenképpen még inkább jobbra fogja tolni a 2016-os brexitnépszavazás óta néhol már így is szélsőjobboldali nézeteket képviselő pártot – főleg olyan kulturpolitikai kérdésekben, mint a bevándorlás vagy az LMBTQ+-jogok.
Ez pedig megágyazhat a párton belül a Boris Johnson fémjelezte szárny térnyerésének, például azzal, hogy a johnsonista, a székét megőrző Suella Bravermant tennék meg következő elnöküknek, miközben egyébként még 2019-ben Boris Johnson vezetésével felépített választói koalíció szétesett – a párt nagyon sok olyan helyen maradt alul, ahol a brexitnépszavazás óta mindig nyertek.
Rishi Sunak magyar idő szerint kicsivel 6 óra után állt kamerák elé, miután a Munkáspárt megszerezte a többséghez szükséges 326 mandátumot. Sunak először egy nagy szerény tapsot kapott, amiért végül sikerült megőriznie képviselői székét, majd rövid, két perces beszédében arról beszélt, ez egy nehéz éjszaka volt a Konzervatív Párt számára.
A Munkáspárt megnyerte ezt a parlamenti választást. A brit nép kijózanító ítéletet hozott ma este sok mindent lehet tanulni és átgondolni az estéből
– fogalmazott Sunak, aki hozzátette, vállalja a felelősséget a vereségért és elnézést kért a „sok jó, szorgalmas konzervatív jelölttől”, akik nem a párt bezuhanása miatt veszítették el a mandátumaikat. Sunak emellett minden kétséget eloszlatott afelől, hogy képviselői mandátumáról nem fog lemondani a vereség ellenére, majd elmondta, hogy most Londonba utazik, majd ott beszél bővebben az éjszaka eredményeiről.
Tony Blair is megirigyelné a Munkáspárt mostani eredményeit
A Munkáspárt az elmúlt 14 évet ellenzékben töltötte, eddigi egyik legnagyobb sikerük pedig 1997-hez köthető, amikor Tony Blair vezetésével egy harmadikutas, neoliberális programmal mért hatalmas csapást a Konzervatív Pártra.
Az akkori eredményektől vélhetően végül elmarad a párt, ugyanakkor EZ ÍGY IS EGY HATALMAS GYŐZELEM, AMI NAGY FELHATALMAZÁST AD MAJD A LEENDŐ MINISZTERELNÖKNEK, KEIR STARMERNEK.
A Munkáspárt nemcsak Angliában, hanem Skóciában és Walesben is nagyon jól teljesített, de ezenkívül is több, korábban elkönyvelt konzervatív bástyát döntöttek le – sokban egyébként a Reform UK-nak köszönhetően, hiszen az eddig elveszített 173 tory mandátumból 124-et úgy vesztettek el, hogy Farage jelöltjei több szavazatot kaptak, mint ami a különbség volt a toryk és a győztes jelöltek között.
Starmer Sunak előtt állt kamerák elé, amikor a párt már megszerezte a többséghez szükséges mandátumszámot.
Megcsináltátuk! Kampányoltatok érte, harcoltatok érte, szavaztatok érte és most megérkezett: a változás most kezdődik – kezdte beszédét a láthatóan vidám Starmer, aki elmondta, ez most jól esik neki, mivel négy és fél év kemény pártépítésén van túl. „Egy megváltozott Munkáspárt készen áll, hogy az országunkat szolgálja, és készen áll, hogy visszaállítsa Nagy-Britanniát a dolgozó emberek szolgálatába” – folytatta, majd elmondta, hogy nem kisebb feladatot vállaltak magukra, hiszen
A mi feladatunk nem kevesebb, mint az országot összetartó eszmék megújítása.
Starmer egy elég érdekes figurája a brit politikának. Magáról semmi érdekeset nem árul el, a nyilvános szereplésein próbál minél unalmasabb lenni, hogy senkit se sértsen meg vele. Azonban mostani földcsuszamlásszerű győzelme leginkább nem ennek és sokszor semmitmondó kijelentéseinek köszönhető, hanem – bár elvitathatatlan érdeme, hogy a pártot felállította a 2019-es bukás után –, hanem hogy ORSZÁGOSAN A KONZERVATÍV PÁRT, MÍG SKÓCIÁBAN A SKÓT NEMZETI PÁRT (SNP) EGYSZERŰEN SZÉTESETT.
Míg a toryk országosan is rosszul szerepeltek, addig a Skóciát bő egy évtizede domináló SNP Nicola Sturgeon lemondása óta elindult negatív spirálból nem jött ki – sokatmondó adat, hogy a skót függetlenséget a zászlajára tűző párt mindössze egyszámjegyű mandátumot fog majd szerezni és például az ország legnagyobb városában, Glasgowban mind a hat körzetben alulmaradt a Munkáspárttal szemben.
Ugyanakkor ez nem kicsinyíti Starmer és a Munkáspárt sikerét, bár a párt egyértelműen biztonsági játékot játszott a kampány során és próbálta minimalizálni a hibák számát, hiszen tudták, ezt a választást csak ők tudják elveszíteni, nem más megnyerni. (Index)
