Botrányos hangfelvétel szivárgott ki Ókovács Szilveszerről

Kiszivárgott egy hangfelvétel, amiben Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója többek között arról beszélt, hogy ha az emberhez folyamatosan pisztolycsövet szögeznek, akkor előbb-utóbb megpróbálja elmondani az igazat. Megítélése szerint a sajtó egy része mint a ördög a szentelt víztől, úgy fél attól, hogy valami művészeti produkciót megnézzen. Elmondta, hogy a Operaházban klasszikus előadásokat szerveznek nyárra, 19 400 forintos helyárak mellett.

Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház Csillagóra elnevezésű rendezvényén tartott beszédet, amelyen az operaházi dolgozók és azok hozzátartozói vehetnek részt. Az Index megszerezte a felvételt a beszédről, ami 2024. június 28-án hangzott el.

Mindezt kihúztam pirossal

„Százötvenen úgy gondolták, hogy fakultatív program a munkaidő” – kezdte beszédét Ókovács utalva arra, hogy százötvenen nem jelentek meg azon a rendezvényen, ahol díjakat is kiosztottak az évadban legjobban teljesítő művészeknek, és ahol ő beszédet mondott. Megítélése ez egyébként „jellemző ránk”.

A főigazgatója a beszéd elején elmondta, hogy történelmi kontextusban fog beszélni a pénzről, aztán majd jönnek a díjátadások valamint a „szép részek” is.

„Remélem, a kézírásom olvasható – új miniszterünk gyógyszerész, úgyhogy ő segíthetne, hogy megfejtsük”

– kezdte a hét diából álló előadást, amelynek során különböző táblázatokat vetített ki a dolgozóknak. Először arról számolt be, hogy már az idén 140 éves Operaház megnyitásakor előfordultak anomáliák, aztán jött az I. világháború, Trianon, a II. világháború, amikor szintén be kellett zárni a házat, a több ezer százalékos, világbajnok infláció, aztán 1956, akkor is volt két hónap szünet, a rendszerváltoztatáskor is megficcentek dolgok, majd jöttek a gazdasági válság évei, amiből nehéz lenne egyet kiemelni.

„Mindezt kihúztam pirossal, és odaírtam, hogy 2024. Ennek egy oka van: az, hogy egyik, a világunkat megrengető probléma sem váltott ki sztrájkot. Egyik sem. Csak 2024. És ennek a boncolását három hónappal később valamilyen szinten muszáj elvégezni. Nincsenek olyan fórumaim, ahol ezt megtehetném, és így is el kell viselnem a teljes magyar nyilvánosságot”

– fogalmazott, ezzel utalva egy korábbi ügyre, „aminek a lényege, hogy mindenképpen botrányt kell keverni”.

A lap szerint ezek után kezdte el a vetítést. Először azt vázolta, hogy elmúlt három év tíz hónapban milyen keresetnövelő intézkedések voltak a házban. „Ezek a tények,” mondta, kijelentve, hogy ez idő alatt 83 százalékos keresetnövekedés történt. Szerette volna elkerülni, hogy ezt a diagramot nyilvánosan kelljen megmagyarázni, és attól fél, hogy ennek bemutatása nem fog találkozni a társadalmi szolidaritással.

„De nem maradt más eszközöm, mert ha az emberhez folyamatosan pisztolycsövet szögeznek, akkor előbb-utóbb megpróbálja elmondani az igazat, hátha az többet számít a szóbeszédnél és a hergelésnél.”

Ami nincs, azt nem lehet megszerezni

Az állami támogatás 2022. óta 14,8 milliárd forint, ez az infláció ellenére ugyanennyi maradt: „Új miniszter jött, reméljük a legjobbakat” – szúrta itt közbe Ókovács. A bevétel egyharmada (7,2 milliárd) azonban saját, ami magyar csúcs, „egy olyan intézményt sem találtam, ami ennyit képes beszedni”.

Állítása szerint az állam nem ad több támogatást, és a sztrájk kitörése előtt is próbálta elmagyarázni, hogy „ami nincs, azt nem lehet megszerezni”.

„Ennek ellenére mégis létrejött ez a példátlan egy hét – tudom, hogy senki nem volt vele boldog, találkoztam sokotokkal, és mindenkinek sokkot láttam az arcán. Le lehet fullasztani ezt a dolgot, amiről azt gondoltuk 140 éven keresztül hogy nem lehet lefullasztani” – mondta, hozzátéve, hogy néhány ember – műszakos, zenekari művész, ha sor kerül rá, esetleg balettos, énekkari művész – megállíthatja a színházat. Ezzel viszont „elvesztettünk 200 millió forintot, és ezt mi fogjuk kifizetni, nincs állami felmentősereg. Egy költségvetési intézménynek év végén nulla forintja van, és a következő évben kap újra pénzt, nincs tartalék.”

Tömegpszizhózis jött létre

A főigazgató szerint tömegpszichózis alakult ki, az emberek egyenként talán nem így gondolták, mégis sikerült kirobbantani a sztrájkot, ők pedig úgy gondolták, hogy ebben a lehetetlen helyzetben van egy nagyon keskeny mezsgye, amin még akár túl is lehet élni. Ha ilyen elszántak a kollégák, akkor amit követelnek, annak a kétharmadát el kell fogadni, mert a működőképesség megtartása a legfontosabb.

Ókovács elmondása szerint megütötte őt, hogy miután a zenekarral aláírták a megállapodást, kiderült, hogy a zenekar a műszakkal szolidaritásban tovább sztrájkol, hiába írták alá az egyezséget.

„De nem tudták, mit akar a műszak, fogalmuk sem volt, hogy magasabb bérigényük van, mint a zenekarnak, de szolidárisak voltak azzal, amiről nem tudták, hogy micsoda”

– mondta Ókovács a Csillagórán, miközben ott ült a gálán fellépő zenekar is. És amikor a sztrájk megszűnte után újabb csoportokról jött követelés, akkor elgondolkodott, hogy vajon mindent érthetően mondott-e el.

„Véletlenül azt találtam mondani, hogy most kell kérni, mert most nagyon sok pénzünk van? Nem, nem ezt mondtam, mégis sikerült így érteni.”

Úgy véli, ebben nem az operaházi dolgozók a hibásak, hanem van egy olyan „közvetítő közeg, amelyik nem abban volt érdekelt, hogy ti ezt megértsétek. De nekünk, nektek meg nekem, egymást meg kell érteni, a káoszt teremtők közbülső fordításai nélkül is.”

A káoszteremtő ember

„Amikor bárki úgy gondolja, hogy velem szúr ki, amikor lehetetlen igényeket támaszt, akkor látni kell, hogy hiába töltöttem itt már 17 évet, nem én vagyok az Opera, egyáltalán nem, sokkal inkább ti vagytok az Opera. Én nem leszek itt, ti meg itt maradtok. Tehát amikor satuba tesztek engem, akkor nem engem tesztek satuba, hanem magunkat. Ami nincs, azt nektek kell kitermelni. Nem a káoszteremtő ember fog többet dolgozni, hanem ti. Nem neki kell adott idő alatt többet megcsinálni, hanem nektek. Nem neki kell izgulni, hogy tele lesz-e a nézőtér és lesz-e bevétel, és lesz-e így bér, hanem nektek”

- mondta Ókovács, aki szerint ha nincs tele a ház, akkor nem ér azt mondani, hogy hát, nem jött össze: „Nem, akkor azt kell mondani, hogy basszuskulcs, ez nem jó hír, össze kéne valahogy hozni, hogy működjön minden és legyen bevétel. Mert ebből élünk. És azért fog ősztől minden előadás fél hétkor kezdődni, mert bele kel férni az időbe, és nehogy valaki összecsomagoljon, volt rá példa. Ezt most nem is jellemezném, műtét során sem csomagol össze a főorvos.”

Ókovács elmondása szerint az Eiffel Műhelyházban a törölt előadásokat helyett (80 előadás marad el) rendezvényeket szerveznek, hogy legyen bevétel, indiai luxusesküvő már megvolt. A Operaházban pedig klasszikus előadásokat szerveznek nyárra, 19 400 forintos helyárak mellett. Ez pedig a háromszorosa annak a jegyárnak, amit a rivális intézményekben elkérnek operáért: „Plusz a büfé” – mondta derültséget kiváltva.

Úgy látja, aki a káoszt gerjeszti, annak nem fog fájni, hogy nem lesznek diákelőadások az Eiffelben, mert arra már a bérkiáramlás miatt nem jut forrás, és lehet, húsz év múlva kevesebb lesz a közönség.

„Hiába nem fizetett rendesen az állam, hiába volt kriminális a Lázár Ervin Program szervezése (nem a részünkről), a közönség biztosítása, de a célja értelmes volt, és ez most ad acta került. Szerintem ez nagyon nagy probléma. A fölkért énekesek pedig elveszítették a kereseti lehetőségüket. Így jártak”

-mondta Ókovács. A rendezvények szervezése mellett minden visszavettek, bár kapott a Carmina Buranamiatt is. „Az operaházi túráztatás már nekünk termel, ahogy a két bolt és a catering is. Ez a büféügy, amivel kapcsolatban szintén tömegpszichózis alakult ki. A királyi páholy értesítése, na ez forró pite. Ezt mostantól eladjuk, aki mást gondol, az hozhat 300 millió forintot, és akkor az oké. De az, hogy se pénz, se eladási lehetőség, ezzel nem tudunk mit kezdeni.”

A leépítésekkel kapcsolatosan kifejtette:

„Az 1250 alkalmazottból 19 alkalmazottnak el kell menni sajnálatos módon, mert némelyiknek megszűnik a munkája. aki eddig diákeladásokat szervezett, és nincs diákelőadás, azzal nem tudunk mit kezdeni, és kell az ő keresetük, meg kell takarítani, hogy ki tudjuk fizetni a bérekbe. Ennek a háromszorosa megy el év közben, mert nem bírja a próbaidőt, nincs kedve stb. Ebből sikerült akkora botrányt keríteni, mintha 400 embert küldtünk volna el”

– vélekedett, továbbá kiemelte, hogy nem küldtek el egyetlen olyan helyről sem embert, ahol fontos a teljesítmény.

Arról is beszélt, hogy a magánékesek honoráriuma szerinte nem olyan magas, egyáltalán nincsenek túlfizetve, az illetményük ráadásul tíz éve nem emelkedett. Ókovács szerint aki a sztrájk alatt azt várta volna el a magánékesektől, hogy szolidarítsanak velük, és a „szerencsétlen módon sántikáló előadásokat” ne szolgálják ki, az azt kérte, hogy abban a hónapban veszítse el az összes járandóságát az illető, míg ő alkalmazottként beírhatja a másfél órás sztrájkot, és csókolom.

„Ez a fajta részvétlenség egymás munkája iránt, engem megrémít”

- Ókovács újból kitért a sajtóra: „A Operaház vagyonának becsült értéke 300 milliárd forint, nem csak előadásokat tartunk, hanem ezzel a vagyonnal gazdálkodunk is. Iszonyatosan felelősségteljes feladat. Nem bírja el 400 nagytermi előadás és 300 milliárd forintnyi vagyonnak a kezelése és átörökítése, hogy folyamatosan velünk legyen tele a sajtónak a botrányban érintett része. Ne adjunk alapot ehhez.”

Szerinte a sajtó egy része mint a ördög a szentelt víztől, úgy fél attól, hogy valami művészeti produkciót megnézzen, viszont ő a maga részéről addig nem áll velük szóba: „Ti pedig ne olvassátok, ha csak nem akartok magatoknak idegeskedést. Én nem javaslom a mai Index elolvasását sem.”

„Növesszetek magatoknak intézményi tudatot, szeretném, hogy ha fájna nektek, ha minket bántanak. Ha az is fájna, ha engem bántanak, mert nekem fáj, ha a minimálisan megmaradt kritikai újságírásban valaki azt írja, hogy a zenekar gyengén játszik. Nekem ez fáj, de hát együtt vagyunk. Maradjunk együtt, akármi is jön” – idézte a Gladiátorból.

„Mostantól, mindaz, amit elmondtam, nagyobb egyéni felelősséggel jár együtt mindenkinek. Mások helyett kell dolgoznia, otthon kell megtanulni a művet, kevesebb próbával, alig lesz színpadi próba, különben nem jövünk ki. Ezentúl így lesz” – fogalmazott a főigazgató, és ő hisz abban, hogy az operaházi dolgozók ezt meg tudják csinálni.

„Csak nem tudom, hogy hol van az a 150 ember, akinek itt kell lennie. Ez kétséget ébreszt bennem” - fejtette ki Ókovács. (Blikk)