A tudomány képes megmutatni a kiutat a pandémiákból, a tudás és információ hiánya sérülékenyebbé tesz bennünket, ezért mindig megéri pandémiás készültségbe befektetni.
Ha csak gazdasági oldalról közelítjük meg, akkor azért, mert a gazdasági fejlődéshez egészséges munkaerőre van szükség - fejtette ki Oroszi Beatrix, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának igazgatója a Portfolio-nak adott interjújában, melyben az intézet működését és jelentőségét is érintettük. Beszéltünk az Egyesült Államokban a tejelő szarvasmarhák között terjedő madárinfluenzáról, az idehaza járvánnyá fejlődő szamárköhögésről, valamint természetesen a Sars-Cov-2 koronavírusról, amely elfoglalta a helyét a légúti kórokozók között és emiatt a fertőzési szezon korábban indul minden évben. Időben fel kell készülni a koronavírus-fertőzésre leginkább kiszolgáltatottak megvédésére, a megfelelő vakcinák beszerzésével és a kampány elindításával. Szerinte a 65 éveseknél idősebbek körében tavaly decemberben tapasztalható 10%-os többlethalálozást el lehetett volna kerülni. Az epidemiológus azt is hangsúlyozta: az oltásokkal kapcsolatos bizalomvesztés a tíz legjelentősebb népegészségügyi probléma egyike jelenleg a világon, ezért a vakcinaellenes, -szkeptikus hangokra reagálni kell. Ezt a kesztyűt Magyarországon az egészségügy nem vette fel.
Javult-e a helyzet az elmúlt egy évben abban a tekintetben, hogy még többet tanultunk a járványok kezeléséből, különösen a Covid-fertőzésből?
Egyfelől sokkal felkészültebbek vagyunk, mint a Covid-pandémia előtt, hiszen a nagy járványhullámok miatt megvan a tudásunk arról, hogy mi mindent kellett tenni a megelőzés, védekezés érdekében. Azt biztosan állíthatom, hogy emiatt sokan tisztában vannak azzal:
jobb a pandémiás készültségbe befektetni, mint elszenvedni még egy ilyen nagyságrendű pandémiát, felkészületlenül.
És ennek köszönhetően készen állunk egy esetleges következő pandémia hatásos kivédésére, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államokban a tudós közösséget, valamint a hatóságot egyre inkább aggasztja a tejelő marhák között terjedő madárinfluenza fertőzés?
Felkészültebbek vagyunk, de még nem tartunk ott, ahol kellene. Hosszú még az út, és nem haladunk elég gyorsan. Fontos, hogy a tudomány nagyobb szerepet kapjon, mert a Covid-járvány alatt is világossá vált:
a tudomány képes megmutatni a kiutat a pandémiákból.
A tudományosan bizonyított eredmények napi gyakorlatba történő átvétele, vagy akár a döntéshozatalban való felhasználása viszont lassúbb folyamat, mint amilyen tempóban a tudomány fejlődik. A másik oldalról ne feledjük:
az emberek sokat tanultak a járvány idején, azonban ez a tudás egyre csak kopik,
míg végül nem fognak emlékezni arra, amit már tudtak és megtanultak az előző nagy járványból. Ugyanezt el lehet mondani a gazdálkodó szervezetekről. A tudás, amit korábban nagy áldozatok árán megszereztünk, el fog veszni, ha a szervezetek nem építik be a stratégiájukba a hasonló krízisekre való felkészülés érdekében. Mindenkinek ez lenne az érdeke, már csak azért is, mert nem nehéz belátni, hogy
a gazdasági fejlődéshez egészséges munkaerőre van szükség. Gyorsítósávba kéne tenni a pandémiás felkészülést.
Vannak erre utaló jelek?
Igen, van, ahol zajlanak ezek a folyamatok. Nagyon sok helyen intézményesült például az a tudás, amit a Covid-pandémia kezelése során megszereztünk. Itt meg lehet említeni az Egyesült Államokat, Kanadát, vagy akár Berlint, ahol az Egészségügyi Világszervezet felállított egy, a világjárványokat vizsgáló felderítési központot.
Ezek akár best practiceként szolgálhatnak más országok számára is?
Így van, de említhetjük Magyarországot is, ahol a pandémia idején megalakult egy járványmatematikai multidiszciplináris csoport a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központ részvételével, majd ebből fejlődött tovább az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium. Ennek többek között az a célja, hogy az eddig megszerzett tudást, képességet ne veszítsük el a járványok elleni harcban. Érdemes megemlíteni ennek kapcsán azt a kedvező tendenciát, hogy míg korábban a tudomány és a kutatás ezen a téren szétaprózódott, szigetszerű volt, addig most finanszírozással és pozitív ösztönzőkkel összekapcsolhatóak a kutatócsoportok. Velünk szemben is fontos elvárás, hogy társadalmilag hasznos eredményeket produkáljunk, olyan megoldásokat találjunk, amelyek segítenek például a járványok elleni küzdelemben. Összességében tehát intézményi szinten tanulunk, de nem elég gyorsan.
Megvannak ehhez a források?
Sokat várunk a pandémiás készültség javítását célzó partnerségi EU-s projektektől, amelyek sorban élesednek. A BE-READY projektben nemzetközi konzorciumi tagok vagyunk, egy kutatás-fejlesztési, innovációs roadmap-et készítünk. A HORIZON keretében, társfinanszírozású projektként 2024. április 25-én nyílt meg az „Európai partnerség a pandémiás felkészültségért” felhívás, a benyújtási határidő november 26., és a megvalósítás 2025 nyarán elindul. Már az első két évben 100 millió eurós keretösszeg áll rendelkezésre, ami későbbiekben tovább fog bővülni. A partnerség keretében rendelkezésre bocsátott forrásokat 6-8 év alatt kutatás-fejlesztésre lehet elkölteni. Szeretnénk, ha ebben a partnerségben Magyarország is részt tudna venni. Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium is egy olyan kezdeményezés, amely uniós forrásból valósul meg, és amiben van jelentős magyar hozzáadott érték. A jövőben is érdemes támaszkodnunk az uniós forrásokra, mert ha nem tudunk együttműködni, akkor nemcsak hogy kimaradunk a pandémiás felkészülésből és az ezzel kapcsolatos előnyök megosztásából, hanem le is maradunk a kutatás-fejlesztés terén.
Térjünk rá a konkrét veszélyforrásokra. Az Egyesült Államokban a tejelő szarvasmarha farmokon terjedő madárinfluenza miatt aggódik a tudós társadalom. Elég ha csak ők kongatják a vészharangot, vagy van miért aggódni?
Ez egy
nagyon jelentős járványügyi esemény, ezért figyelemmel kell kísérni.
Az Egyesült Államokban 2022 óta fordulnak elő baromfiállományokat érintő A/H5N1madárinfluenza-járványok. 2024 márciusa óta tejelő szarvasmarhák között is zajlik már magas patogenitású madárinfluenzavírus által okozott járvány. Korábban ez a vírus teheneket nem fertőzött meg. 2024 március végétől június elejéig 12 államban legalább 121 tejelő szarvasmarhaállomány megfertőződött (2024. június 24-i adat). Nemrég pedig ugyanezt a vírus mutatták ki Iowa államban egy négymillió tojótyúkot számláló állatállományban. Ezideig négy emberi esetet tart számon a CDC, 2022-ben Colorado államban észlelt egy beteg baromfival való kontaktus révén fertőződött meg, a 2024 tavaszán felderített három beteg (Texas – 1, Michigan – 2 fő) pedig fertőzött szarvasmarhával való kontaktus révén betegedett meg.
Laboratóriumi vizsgálatok is megerősítették azt, hogy nem csak állatról állatra, hanem állatról emberre is terjedt a fertőzés.
Mennyire súlyos a betegség lefolyása az érintett embereknél?
Szerencsére nem súlyosak a megbetegedések, kötőhártya-gyulladásról és légúti tünetekről számoltak be. A légúti tünetek viszont aggodalomra adnak okot. Egyelőre ez a vírus bizonyítottan nem terjed emberről emberre, de ha sokszor előfordul olyan esemény, amikor állatról emberre terjed, és légúti tünetekkel is jár a fertőzés, akkor nő a kockázata annak, hogy a vírus megváltozik, és emberről emberre is elkezd terjedni légúti fertőzés formájában. Amennyiben a vírus adaptálódik az emberhez, akkor elindulhat ebből egy járvány.
Egyelőre az általános népesség kockázata alacsony, főleg az Egyesült Államokon kívül, viszont az USA-ban vannak magas kockázatú csoportok, például akik tejelő szarvasmarha-, vagy háziszárnyas-tenyésztéssel foglalkoznak. Egyre nagyobb az aggodalom, hogy
az Egyesült Államokban a mezőgazdasági dolgozók széles köre lehet kitéve a vírusnak, és további emberi fertőzések is előfordulhatnak.
Elsősorban őket kell megvédeni most. Ehhez egyrészt meg kell akadályozni a vírus állatállományok közötti terjedését kialakítva a fertőzési gócok körül egy-egy védőzónát. A fertőzött állatok által megbetegített embereket el kell különíteni, figyelni kell tüneteik alakulását, ahogy a környezetükben élőkét is, és azonnal vírus elleni gyógyszert kell adni nekik.
A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy azok az emberek, akiknek a leginkább együtt kellene működniük a hatóságokkal azért, hogy a H5N1 influenzavírus ne idézzen elő világjárványt, azok nem mindig bíznak ezekben az intézményekben. Nem küldenek elegendő mintát laboratóriumi vizsgálatra, nem mindig tartják be a hatóság iránymutatását, és nem feltétlenül jelentik, ha tüneteik vannak, mert néhányuknak már meggyűlhetett a baja a járványügyi hatósággal a Covid-19 idején is, amikor pl. karanténba kerültek az emberek. Néhányan jogosan aggódnak amiatt, hogy a megélhetésükre hatással lesz a járvány, és félnek attól, hogy nem fognak kompenzációban részesülni. Szerintem
nem beszélhetünk arról, hogy ez a járvány a tengerentúlon kontrollálva lenne.
Ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, amivel a COVID-19 járvány során is küzdöttek, és küzdünk mi is Magyarországon. Azt gondolom, arra mindenképpen alkalmas ez az esemény, hogy áttekintsük, mit tenne Magyarország ilyen helyzetben.
És mit kellene tennie, vagy mit tudna megtenni?
Az első kérdés, hogy képesek lennénk-e időben érzékelni egy ilyen eseményt. Az Egyesült Államokban március elején azonosították az első esetet, de genomikai vizsgálatok igazolták, hogy a vírus akkor már körülbelül négy hónapja terjedt az állatok körében. Nem ismert, hogy Magyarországon milyen gyorsan tudnánk azonosítani egy hasonló járványt az állatok körében, vagy egy állatról emberre terjedő fertőzést. Madárinfluenza Magyarországon is rendszeresen előfordul a baromfik körében. Az ezekkel az állatokkal érintkező embereket rendszeresen vizsgálni kell, légúti mintát kellene venni tőlük és laboratóriumi vizsgálatra küldeni annak érdekében, hogy azonnal észleljük, amikor állatról emberre terjed a betegség. Emellett fontos a bizalomépítés.
Ha valamit tanulhattunk a koronavírus-járványból, az az, hogy ha az emberek nem bíznak a hatóságokban, és nem hajlandóak együttműködni, akkor annak súlyos következményei lehetnek.
Közben a másik oldalon villámsebességgel terjednek az álhírek, a félretájékoztatás.
Mindenkinek tanulnia kellene az előző járványból és szélcsendben kellene megfoltozni a vitorlákat.
Jelenleg nem állnak készen ezek a vitorlák arra, hogy kiszolgálják a hajót nagy vihar idején, ezért igenis invesztálni kell a védekezésbe, melynek fontos része a bizalomépítő, nyílt és őszinte kommunikáció is.
Egyáltalán mennyire veszélyes az egyénekre a madárinfluenza, mennyire lehet kezelni az ezzel kapcsolatos megbetegedéseket?
Az influenzát elég jól ismerjük. Van ellene védőoltás és van ellene antivirális szer, a tudásunk és a technológia rendelkezésre áll, ezért várakozásom szerint jobb helyzetben lennénk, mint 2020-ban a Covid-járvány kitörésekor. Természetesen, ha egy új influenzavírus kialakul, az okozhat meglepetéseket, ezért ébernek kell maradni.
Mit érdemes ebből tanulságként levonnia Magyarországnak?
Meg kell tanulnunk, hogy
attól, hogy egy betegséget, vagy egy fertőzést nem keresünk, nem kutatunk fel, attól még ne gondoljuk azt, hogy nincs jelen és nem terjedhet el.
A járványügyben nem szabad hátradőlni, jó példa erre a mostani szamárköhögés járvány Magyarországon. Vagy jelenleg is érvényes az a mondás, hogy a Sars-CoV-2 terjedését nem követik nyomon, nem történik elegendő laboratóriumi vizsgálat, nincs variánsmonitorozás, és emiatt azt gondolják sokan, hogy ez a vírus nincs is már jelen, de ez nem igaz.
Ha nem derítjük fel a fertőzéseket, az csak annyit jelent, hogy vakon repülünk:
nem tudjuk pontosan hogyan, hol terjed, és hogy változik-e, melynek következtében egyre könnyebben fertőzi meg az embereket. Így lépéselőnybe kerül velünk szemben.
Ugyanez vonatkozik a potenciálisan állatról emberre terjedni képes fertőzésekre. Ha nem keressük aktívan, akkor nem is fogjuk ezeket azonosítani.
A tudás és információ hiánya éppen, hogy sérülékenyebbé tesz bennünket.
A surveillance tevékenység megerősítése, a gyanús esetek felkutatása, a laboratóriumi vizsgálatok megerősítése és az erről való transzparens kommunikáció – ezek lennének a feladatok. Így tudnánk akár a félretájékoztatás ellen is küzdeni.
A történet másik fontos része a vakcinációs programok eredményessége. Az Egyesült Államok kormánya és a gyógyszeripari partnerei az influenza világjárványra való felkészültség részeként közel 5 millió adag madárinfluenza elleni vakcina gyártásán dolgoznak, amellyel a nyár folyamán fognak elkészülni. Ezt az oltást a szarvasmarhákkal foglalkozó, legnagyobb fertőzési kockázatnak kitett dolgozók fogják megkapni. Egy kapcsolódó hír, hogy Finnország egy másik madárinfluenza-törzs, az A/H5N8 madárinfluenzavírus ellen készül védőoltást felajánlani egy korlátozott számú, közvetlenül állapotokkal foglalkozó célcsoportnak: baromfitenyésztőknek, állatorvosoknak, szőrmefarmokon dolgozóknak és a vírussal foglalkozó kutatóknak.
A H5N1 ellen ismét nagy szerepe lesz az mRNS technológiára építő vakcináknak, amelyek a Covid-19 kapcsán már bizonyítottak. Joggal
lehetünk büszkék Karikó Katalinra, mert ez lehet a második olyan járvány, amelynek leküzdése során az általa is megalkotott vakcinák éles helyzetben bizonyíthatnak.
Térjünk át a 2023-24-es járványszezon értékelésére, milyen mintázatok voltak megfigyelhetőek az őszi-téli szezonban a légúti megbetegedések terén?
Ahogyan az várható volt, a Sars-Cov-2 elfoglalta a helyét a légúti kórokozók között, de sokban különbözik az influenzától. Az előző szezonban az történt, amire előzetesen számítottunk: a
koronavírus augusztus végén kezdett el járványosan terjedni, szeptemberben és októberben pedig az esetszám tovább növekedett.
Ez összefügg a turizmussal, a behurcolásokkal, a nemzetközi és hazai tömegrendezvényekkel, gólyatáborokkal, majd az iskolaév megkezdésével és azzal is, hogy ez a vírus gyorsabban és egész évben képes terjedni, nemcsak a klasszikus légúti szezonban. Ezzel szemben az influenza inkább a hidegebb hónapokban terjed.
Tehát van egyfajta kiszámítható lefutása ezeknek a vírusfertőzéseknek és fel lehet rá készülni?
Így van, a megbetegedés tavaly augusztusban a fiatalok között kezdett el terjedni, szeptembertől már egyértelműen járványos terjedés volt megfigyelhető más korosztályokban is, majd októberben és novemberben az idősek körében is erőteljesen nőtt a kórházi ellátást igénylő súlyosabb esetek előfordulása. Ezekben a hetekben a kórházi kezelést igénylő súlyos akut légúti tünetekkel beutalt emberek 70 százalékának a légúti mintájában kimutatható volt a Sars-CoV-2. A járvány elérte a csúcsát 2023. 50. hetében, majd az év végi szabadságok és az iskolai szünet miatt csökkent a kontaktusok száma az év végén, ezáltal lecsengett.
Összefügg a gyors terjedése az újabb és újabb variánsok megjelenésével is?
Így van, az új SARS-CoV-2 alvariáns, az Eris, felváltotta a korábbit és gyorsan, már decemberre dominánssá vált. Ez idő alatt gyakorlatilag fűtötte a járványt, majd december után már nem tudta tovább emelni a járványgörbét. Miután a COVID-19 járvány elmúlt, január elején emelkedni kezdett az influenza esetszám. Az influenzajárvány február közepén elérte a csúcsát, ez idő alatt emelkedett meg az influenzával összefüggő kórházi kezelések száma is, majd 2024 12. hetére csökkenni kezdett. Az influenzajárvány visszavonultával megérkezett a légúti óriássejtes vírus és a metapneumovírus, így a márciusi megbetegedéseket már ennek a három vírusnak a vetélkedése alakította .
A 2023-24-es légúti szezonban tehát egymás után érkeztek a különböző légúti járványok.
Nem véletlen, hogy a közösségbe járó szülők, gyerekek a saját bőrükön érezték ezeknek a kedvezőtlen trendjét. De mennyiben voltak ezek a hullámok súlyosak a magyarok egészségére nézve?
Fontos leszögezni, hogy
a Covid még mindig súlyosabb, mint az influenza.
Sokan próbálják beállítani úgy a koronavírus-megbetegedést, mintha az már csak egy influenza lenne. Amíg a 2023/24. légúti szezon első 12 hetét, azaz a 40-52. hétig a SARS-CoV-2, addig a 2024. 2-10. hetét az influenzavírusok dominálták.
A Covid-19 járvány idején, október második felétől már 7 százalékos többlethalálozást detektáltunk, november végétől pedig 10 százalékos többlethalálozást,
ami egészen december végéig fennállt a 65 évesek és idősebbek körében. Ezzel szemben 2024 első heteiben az influenzajárvány idején többlethalálozást nem észleltünk. Az adatok azt mutatják, hogy ha valaki súlyos lefolyású Sars-Cov-2 vírusfertőzés miatt kerül kórházba, még mindig nagyobb annak a kockázata, hogy meghal, mint az influenza esetében. De az influenza okozta megbetegedéseket sem becsülném alá, hiszen pl. a munkából való kiesés szempontjából jelentős többletterhet képes okozni a társadalomnak.
Emlékeim szerint ehhez képest tavaly ősszel az oltások nem voltak elérhetőek, vagy csak később álltak rendelkezésre. Ezzel is összefügghet a járványügyi helyzet kedvezőtlen alakulása?
Az elmúlt télen csak az 50. hét környékén, közvetlenül Karácsony előtt vált elérhetővé a frissített összetételű, egykomponensű oltóanyag, ami a leghatékonyabb megelőző és védekezési mód. Tájékoztatás sem volt elérhető, hogy kinek, mikor, hogyan és milyen védőoltást érdemes kérni a védekezés érdekében, miközben december végén már bőven túl voltunk a szezonális Covid-járvány csúcsán. Ha ezek a vakcinák, főként a legújabb összetételű védőoltás időben és nagy adagszámban állt volna rendelkezésre, továbbá az oltóorvosok és a lakosság figyelmét is felhívták volna a Covid-veszélyre és a megelőzés lehetőségére, akkor
a többlethalálozást meg lehetett volna előzni.
Fontos lenne ebből tanulni:
sokkal előbb kell az oltási kampányt elkezdeni, már augusztusban.
Azt is érdemes kiemelni, hogy mivel a Sars-Cov-2 járvány a szokásos légúti szezonnál (40. hét) hetekkel korábban kezdődik, ezért ellene nem érdemes az influenzával közös oltási kampányt szorgalmazni. Az igaz, hogy az influenza ellen elég októberben oltani, viszont decemberben oltani a Covid ellen már eső után köpönyeg. Fontos szempont az is, hogy mindig a legfrissebb összetételű vakcinát kell beszerezni, és ezt kell felajánlani az embereknek megfelelő tájékoztatás mellett. 2023 őszén azonban az érintettek, és itt legfőképpen a legnagyobb kockázatnak kitett emberekre utalok, nem rendelkeztek a COVID-19 elleni védőoltásokról semmilyen információval a megalapozott döntés meghozatala érdekében.
2023 őszétől 2024 januárjáig a 65 év felettiek körében 0,2 százalékos átoltottságot sikerült csak elérni a Covid ellen Magyarországon, melynek fényében nem meglepő, hogy ebben a korosztályban jelentős volt a többlethalálozás.
A védőoltással való védekezés lehetősége sem adatott meg számukra időben.
Ezzel elmaradtunk uniós viszonylatban is?
Magyarország az időskorúak COVID-19 elleni átoltottságát tekintve a vizsgált 24 ország közül a 23. helyen szerepelt. Lett volna sok olyan európai példa, amit figyelhettünk volna, ahol időben felkészültek a járványra, volt tájékoztató kampány, és időben rendelkezésre állt a megfelelő vakcina. Ennek köszönhetően jobb volt az átoltottság és így a társadalom védekezési képessége. Több olyan ország is volt, amelyek a 70-80 évesek körében képesek voltak akár a 60-80 százalék körüli átoltottságra, pl. Dánia, Hollandia, Finnország, Írország. Nem ördögtől való ezektől az országoktól tanulni. Korábbi időpontra kell hozni a vakcinációs kampányt, nagyon sok országban, így például Németországban, az Egyesült Királyságban, de Franciaországban is már szeptember elején megindították az oltási kampányt. Be kell látni:
védekezés nélkül még mindig súlyos egészségügyi következményei lehetnek a Sars-Cov-2 vírusnak,
és ez a 2023/24-es légúti szezonban be is következett Magyarországon, a többlethalálozás ezt világosan megmutatta.
Mit lehetett volna még tanulni az előző felsőlégúti járványszezonból?
Meg kellene tanulnunk már végre, hogy attól, hogy a Covid-kérdés lekerül a napirendről, ez a vírus még terjed, változik és folyamatosan mutálódik.
Szükség van az éberségre, a monitorozásra, és ebben az Epidemiológiai és Surveillance Központ is szerepet vállal.
Idén például nyáron is működtetni fogjuk a kutatási célú légúti figyelőszolgálatunkat háziorvosok és kórházak részvételével. Ennek az a legfőbb oka, hogy
készülünk egy lehetséges nyári COVID-19 járványhullámra, amit az előrejelzések szerint egy új Sars-CoV-2 variáns, a KP.1 okozhat.
A növekedés jelei az Egyesült Államokban, és Nyugat-Európában már mutatkoznak, és itthon is azonosítottunk ismét COVID-19 megbetegedéseket. Valószínűleg egy későnyári vagy koraőszi COVID-19 hullám felé tartunk, de az sem kizárt, hogy ez a járványhullám a tavalyihoz képest valamivel korábban ide fog érni.
Fontos lenne kialakítani egy hosszútávú védekezési stratégiát,
melynek központi eleme a kockázati csoportok védelme, így az idősek és a krónikus betegséggel rendelkezők időben történő oltása volna. A magas vérnyomással élők, a cukorbetegségben szenvedők nem is gondolják, hogy a kockázati csoportba tartoznak. De az elhízás is kockázati faktor.
Egy ilyen helyzetben gondolom a kommunikációnak is fontos szerepe lenne.
Így van, amikor a járványügyi helyzetben változásra számítunk, vagy az be is következik, akkor arról azonnal tájékoztatni kell az embereket, és be kell avatkozni, mert a járványügyben az időben történő intézkedés, a megelőzés a legfontosabb. Egy ilyen helyzetben mindenkinek van teendője. Jó lenne korábban felébredni és tudatában lenni annak, hogy mire kell figyelni a járványok megelőzése érdekében. Mit kell tenni a munkahelyeken, az iskolákban, ha valaki megbetegszik. Ilyen esetekben, még enyhe tünetek esetén se menjünk közösségbe, vagy elő lehet venni újra a maszkot, és az elmúlt években kialakult az otthoni munkavégzés gyakorlata, a hibrid megoldások is. Ha viszont nem csinálunk semmit másként, mint korábban, akkor nem is lepődhetünk meg azon, hogy a fertőzések terjedése nem áll meg. Szükség van egy ilyen helyzetben hiteles, meggyőző központi kommunikációra, és a járványszezon idején a frontvonalban leginkább kitett háziorvosokat sem lehet magukra hagyni.
Az Epidemiológiai és Surveillance Központunknak van egy háziorvosokból álló kutatási hálózata, amelynek tagjait rendszeresen tájékoztatjuk a legfrissebb és legfontosabb járványügyi tudnivalókról. Ehhez a hálózathoz most is lehet csatlakozni. Rendkívül fontos szerepe volna a hiteles kommunikációnak, ezzel ellentétben ma azt látjuk, hogy csak lassan csöpögnek a szakmai információk. Ez már csak azért is kulcskérdés, mert a Covid-pandémia óta különösen terjednek a téves információk és a félretájékoztatás. Erre csak úgy lehet érdemben reagálni, hogy megnyitjuk a szakmai csatornákat, megmutatjuk a valóságot, hogy hozzájuthassanak az emberek ahhoz a tudáshoz, ami a megelőzéshez és a túléléshez kell.
A vakcinákkal szemben megfigyelhető egyre erősebb, vagy egyre hangosabb bizalmatlanság is csak így lenne kezelhető?
Igen,
reagálni kell az oltásszkeptikus hangokra, amelyek már nemcsak a koronavírus-oltásokkal kapcsolatban hallatszanak, hanem általánosabb jelenség, a kötelező oltások beadása ellen is felerősödtek.
Magyarországon szerencsére rendkívül magas a védőoltásokba vetett bizalom, de a trendek kedvezőtlenek. Egy 2023-ban végzett kutatás (The State of The World Children 2023 Figure 4.1) szerint Magyarországon a felnőtt lakosság 74%-a gondolta úgy, hogy a gyermekek számára fontosak a védőoltások, ám ez az arány a COVID-19 pandémia előtt több mint 20%-kal magasabb volt. Megjelentek és erősödnek az elutasító hangok, ami azért veszélyes, mert a terjedésük megnehezíti a későbbi járványokkal szembeni védekezésünket, kockáztatja annak a sikerességét. Akik a védőoltási programokat támadják, azok az elmúlt évtizedek legfontosabb népegészségügyi vívmányát támadják Magyarországon. Ez nem csak idehaza kedvezőtlen trend,
az oltásokkal kapcsolatos bizalomvesztés a tíz legjelentősebb népegészségügyi probléma egyike jelenleg a világon.
Hogyan lehetne megállítani ezt a fajta negatív spirált, ami továbbgyűrűzik a bizalmatlanságon keresztül?
Hiteles tájékoztatás, profi kommunikáció, a bizonytalanok és elutasítók személyes motivációjának megértése és meggyőzésük célzott érvekkel. Partnerség kialakítása, az elvesztett bizalom visszaszerzése. Ebben szerepe volna az egész egészségügyi rendszernek, az egészségügyi dolgozóknak és a népegészségügynek egyaránt. Nemcsak a kommunikáció, de a járványügy teljes megújítása és modern alapokra helyezése is ezt a célt szolgálná. Jól képzett, professzionális felkészültségű népegészségügyi szakemberekre volna szükség, akiknek a kommunikációs készségeit is fejleszteni kell.
Több olyan elkötelezett, karizmatikus szakemberre, vezéregyéniségre, mint amilyen Jakab Ferenc volt, aki élete végéig küzdött a magyarországi járványügy megújításáért, tudományos alapokra helyezéséért és a jobb kommunikációért. Nagyon hiányzik az ő tudása, elhivatottsága, lényeglátása.
Ezzel szemben azt látjuk idehaza, hogy hallgatás van,
elveszíti a szakma a véleményformáló domináns szerepét
és ezáltal utat enged az oltásszkeptikusoknak, illetve a félretájékoztatásnak. Ezt a kesztyűt nem vette fel Magyarországon az egészségügy. Ha most sem vesszük fel, akkor a bizalmatlanság tovább fog nőni, ami nagyon rossz hír, hiába indul hazánk rendkívül jó pozícióból a gyermekkori kötelező oltások mutatói tekintetében. Ha azt nézzük, hogy az elmúlt időszakban hol zuhant a leginkább az oltásokba vetett bizalom, akkor az egyik legrosszabb a helyzet Magyarországon. Pedig ezeket a figyelmeztető jeleket nagyon komolyan kéne venni manapság, amikor a környező országokban és Magyarországon is olyan régi-új fertőzések terjednek járványosan, mint amilyen például a szamárköhögés.
Van mire építeni?
Igen, kutatások bizonyítják, hogy Magyarországon az emberek az orvosaikban, háziorvosaikban nagy mértékben megbíznak. Egy másik uniós szintű kutatásból viszont az is kiderült, hogy a háziorvosok 50 százaléka nem érzi magát felkészültnek arra, hogy magabiztosan válaszoljon, ha a védőoltásokkal kapcsolatban kérdést kap a betegeitől. Ötven százalékuk fogalmazott úgy, hogy az elmúlt három hónapban kapott olyan kérdést a védőoltásokkal kapcsolatban, amire nem tudott válaszolni. Vagyis fel kéne készíteni őket arra, hogy a pácienseikkel hatékonyan tudjanak kommunikálni és hiteles, személyre szabott tájékoztatást tudjanak adni annak érdekében, hogy az emberek képesek legyenek megalapozott döntéseket hozni.
Ha valaki védekezni szeretne a következő járványszezon belobbanása előtt védőoltással, nekik mit érdemes tudniuk?
Egyrészt COVID-19 ellen mindig a legújabb, frissített összetételű, egykomponensű vakcinával kell oltani. Másrészt, mivel frissített összetételű oltóanyagból nagyon kevés áll rendelkezésre, ezért elsősorban a kockázati csoportoknak javasolt a védőoltás, akiknél súlyosabb lefolyás is előfordulhat, például időseknek vagy valamilyen krónikus betegséggel élőknek.
Fontos kérdés, hogy a meglévő immunitáshoz képest mekkora többletvédelmet nyújt a COVID-19 ellen az ismételt oltás. Egy nagy hálózat részeként az Epidemiológiai és Surveillance Központ is végez erre vonatkozóan kutatásokat.
A frissített összetételű ismételt oltás az új variánsokkal szemben nagyobb védelmet nyújt,
és mivel a keringő ellenanyagszintet növeli, ezért nemcsak a súlyos lefolyás, de 3-4 hónapig a fertőzés kockázatát is jelentősen csökkenti. Ez pont arra elég, hogy a már említett kb. 12 hetes járványt át lehessen vészelniük azoknak, akik egyébként a súlyos lefolyás szempontjából kockázati csoportba tartoznak. A kutatásunk másik fontos megállapítása, hogy a Covid-19 átvészelésével kialakult természetes védettség is csökken idővel, ezért a későbbiekben egy új variánssal ismét meg lehet fertőződni. A hibrid immunitás, vagyis a korábbi fertőzés utáni természetes védettség és a vakcina nyújtotta immunitás együttesen ennél sokkal nagyobb védelmet nyújt. Ha tehát valaki a korábbi légúti szezonban átesett a betegségen, akkor számoljon azzal, hogy egy év alatt jelentősen csökken a védettsége. Ezért azoknak is javasolt a védőoltás, akik az előző szezonban átestek a Covid-19-en.
Összességében tehát legalább évente ajánlott ismételni a védőoltást, és mindig a frissített összetételű oltóanyaggal.
És mennyiben érhetőek el, vagy lesznek elérhetőek ezek a védőoltások? Mi a jellemző külföldön?
Már vannak olyan kezdeményezések, hogy
a koronavírus elleni védőoltás is kerüljön be a gyógyszertári forgalomba, a közforgalmú készítmények közé.
Ha valamelyik állam nem szeretné térítésmentesen biztosítani ezt a védőoltást széles körben, akkor azon kell gondolkodni, hogy itt van-e az ideje a gyógyszertári forgalomba helyezésnek. Szerintem itt van az ideje. Kérdés, hogy ha nem lesz támogatott készítmény, akkor mennyibe fog kerülni.
A megelőzésről, a védőoltások fontosságáról sokat beszéltünk, de fontos lenne megemlíteni azt is, hogy a betegség esetén milyen megoldással éljünk. Mikor és milyen esetekben alkalmazható antibiotikum, mennyire lehet hatásos akár az ilyen járványos időszakokban, illetve mennyire kell tartani a túlhasználatból fakadó kockázatoktól?
A jelenleg futó négy világjárvány közül ez az egyik, ezért fontos beszélni a multimikrobális, azaz a több antibiotikummal szembeni rezisztencia kérdéséről. Csendes pandémiának is nevezik. Minél többet használunk egy antibiotikumot, annál több baktérium válik ellenállóvá vele szemben. Az antibiotikum-rezisztenciával kapcsolatos legfontosabb tudnivaló az, hogy az antibiotikumok nem képesek elpusztítani a rezisztenssé vált baktériumokat. Sok ilyen baktérium terjedt el az egész világon.
Melyik a másik három világjárvány?
A Sars-CoV-2 az egyik, ide sorolható a HIV-AIDS és a hetedik koleravilágjárvány. Maradva az antibiotikumoknál,
alapvetően akkor van probléma, ha az antibiotikumokat nem megfelelően használjuk. Ne feledjük, ezek a készítmények fantasztikusak, de akkor kell ezeket alkalmazni, amikor indokolt.
Vírus okozta fertőzések ellen nem használ az antibiotikum. Szükség esetén használni kell ezeket a gyógyszereket, de csak akkor, ha a beteg a megfelelő kórelőzménnyel és tünetekkel érkezik az orvosához, és a diagnózist laboratóriumi vizsgálatokkal is alátámasztják.
Idehaza mekkora problémáról beszélünk?
Magyarországon, összehasonlítva a többi nyugat-európai országgal, nem használunk túl sok antibiotikumot. Az más kérdés, hogy gyakran nem akkor és nem azt a gyógyszert írják fel, amikor és amire feltétlenül szükség lenne. Inkább tehát az a probléma, hogy nem jól használjuk az antibiotikumokat. A beteget ez persze nem nyugtatja meg, és gyakran kéri a receptet, az orvos pedig sok esetben a biztonságosabb utat választja, azt mondva, nehogy szövődmény alakuljon ki a betegnél. A másik gyakorlati probléma, hogy idehaza nem végeznek elegendő laboratóriumi vizsgálatot annak érdekében, hogy célzott legyen az antibiotikum-használat. Sok esetben a legszélesebb spektrumú antibiotikumot kapja a beteg, még akkor is, ha az nem indokolt. Mindez alapvetően káros, mert a mikrobák ellenállóvá válhatnak és ezek a rezisztens baktériumok is képesek terjedni. Ha pedig elveszítjük ezeket a nagyon drága és életmentő szereket, mert az antibiotikumok egy idő után hatástalanná válnak, akkor nagy bajban leszünk.
Fontos tehát hangsúlyozni, hogy idehaza nem az a legfontosabb cél, hogy a felhasznált antibiotikumok mennyiségét jelentősen visszaszorítsuk, hanem az, hogy egyértelmű legyen, milyen protokollok mentén alkalmazzuk az antibiotikumokat, a betegek pedig kövessék az orvos iránymutatását. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a történet sokszereplős: az állategészségügy is használ antibiotikumokat, a humánegészségügyben is használjuk több helyen, a kórházakban is, a háziorvosok is felírják. Ezeket kell összehangolni egy egységes nemzeti stratégia mentén. Közös érdekünk, hogy bölcsen használjuk a meglévő antibiotikumokat, lassítsuk le az antibiotikum-rezisztencia kialakulását, és biztosítsuk, hogy ezek az életmentő gyógyszerek továbbra is hatékonyak maradnak számunkra és a jövő generációi számára. (Portfolio)
