A mai modern világban már nem lehet észrevétlenül olajat szállítani. Így a nyugati szövetségesek pontosan tudják, hogy melyek azok a tartályhajók, amelyek szállítják a fekete aranyat, amelynek árából aztán Moszkva az ukrajnai háborút finanszírozza.
Ez azt jelenti, hogy egy háború esetén a nyugati szövetségesek egy pillanat alatt képesek elvágni az oroszok anyagi forrásait.
2022 végén alakult meg az Olaj Ársapka Koalíció. A G7, az EU országait és Ausztráliát magába foglaló szervezet célja, csökkenteni az Oroszország olajbevételeit, amelyeket inváziója finanszírozására használ. Mindezt anélkül, hogy globális olajhiányt, vagy a gazdaságokat érintő ársokkot okoznának. A megoldás, amelyben közel két éve megegyeztek, az orosz olaj árplafonja volt, nem pedig az embargó. Oroszország továbbra is eladhatta az olajat a világpiacon, de kénytelen elfogadni a csökkentett árat. Az olajár-plafon tervezői valószínűleg tudták, hogy Oroszország megpróbálja majd kijátszani a szankciókat. A világpiacon pedig bőven lesz vevő az olcsóbb, kétes eredetű olajra. Az árplafon megkerülésére irányuló kísérletek költségesek, és a kijátszás csak akkor éri meg, ha az orosz olaj olcsóbb. Az ársapka eléri és elérte a célját, vagyis az orosz olajbevételek csökkentését, függetlenül attól, hogy megkerülik-e vagy sem.
Ez a mechanizmus azonban csak akkor hatékony, ha a koalíciós tagországok továbbra is érvényesítik az árplafont, és fejlesztik a szankciók elkerülésére irányuló kísérletek akadályozását. Ez mind a kormányok, mind az olajpiaci szereplők számára fontossá teszi az orosz „árnyékflottával” kapcsolatos naprakész ismereteket. Az árnyékflotta egy 591 olajszállító tartályhajóból álló képződmény, amely rejtőzködő taktikát alkalmaz a szankciók kijátszására. Ezen taktikák közé tartozik a gyakori zászlócsere, az automatikus azonosítási rendszerek letiltása vagy manipulálása, az úti szabálytalanságok, az összetett tulajdonlás vagy kezelés, valamint az átrakodás. Az S&P Global Market Intelligence és az S&P Global Commodity Insights részletes jelentést készített az orosz árnyékflotta részeként működő összes tanker összetételéről és jellemzőiről.
A jelentés készítői az orosz árnyékflottát szintekre osztják. Az 1. szint olyan olajszállító tartályhajókat foglal magában, amelyeknél úgymond természetes a szankciók kikerülése, hiszen tulajdonosaik közvetlenül kötődnek Oroszországhoz.
A 2-es szintű tartályhajók tulajdonosi szerkezete kétértelmű, de korábban egy oroszországi kötődésű tulajdonos vagy szövetség lobogója alatt álltak.
A 3-as szintű tartályhajók azok, amelyeknek már a 2022-es szankciók előtt is voltak ismert nemzetközi tulajdonosaik, de most gyakori látogatói az orosz olajszállítási csomópontoknak.
A flotta mérete 33 százalékkal nőtt az S&P Global Market Intelligence korábbi, 2023-as becslése óta. A 271 darab 1-es szintű tartályhajó nagy részét orosz, iráni vagy venezuelai állami érdekeltségek üzemeltetik. Ezekre az országokra szankciók vonatkoznak, és ezért nem várható el tőlük, hogy betartsák az olajár felső határát.
A 2. szintű tartályhajók gyakran változtatják a lobogójukat – e hajók 35 százaléka kétszer, 12 százaléka pedig több mint háromszor változtatta lobogóját. A legtöbb ilyen hajót olyan országokban jegyezték be, ahol minimális a tulajdonosi adatok nyilvánosságra hozatala, például Gabonban, és 2022 után alapított társaságok regisztrálták őket. Úgy tűnik, hogy ezek közül a vállalatok közül sok csak egyetlen tartályhajóval rendelkezik. Az orosz árnyékflotta tankereinek 73 százaléka olyan cégek tulajdonában van, amelyek két éve még nem is léteztek. Nagy részük idősebb hajó, vagyis 16-20 éve épültek. (PIAC&PROFIT)