Az Oktatási Hivatal egy háttérkérdőívvel "bombázza" a 4-10. évolyamos diákokat és szüleiket - de tényleg névtelen az annak mondott kérdőív?
A háttérkérdőív egy oldalas bevezetőjében tájékoztatják a szülőket és a tanulókat az országos mérésről, arról, hogy ennek a háttérkérdőívnek mi a célja, hogyan kezeleik a kérdőív adatait és, hogy nem kötelező kitölteni.
A kérdőívhez mellékeltek egy QR-kódos papírt, amelyen szerepel a tanuló neve, a születési ideje és a hozzátartozó "mérési azonosító". (Az eredeti képen lévő QR-kódot nem sikerült beolvasni - a szerk.)
A kérdőív és a tesztek feldolgozásának alapja a tanulók mérési azonosítója. Minden tanulónak egyedi mérési azonosítója van, amely a mérés feldolgozása során a különböző adatokat kíséri. A mérési azonosítót az iskola állítja elő, és átadja a mérésben részt vevőknek.
- olvasható a bevezetőben. Ha minden tanuló egyedi mérési azonosítót kap, akkor miért kell a tanuló nevét és születési idejét feltüntetni?
Az iskola nem fér hozzá a háttérkérdőívben megadott válaszokhoz, de a mérés lebonyolítását támogató informatikai rendszerben nyomon tudja követni, hogy melyik mérési azonosítójú tanuló háttérkérdőíve került már kitöltésre.
- írják. Ezek szerint - bár nem írják le - de az iskola pontosan tudja és így az oktatási hivatal is tudhatja, hogy kik töltötték ki a kérdőívet és azt is, hogy kik nem.
Az adatok feldolgozása során az Oktatási Hivatal csak a tanulók mérési azonosítóját ismeri, így azokat személyes adataikkal nem tudja összekapcsolni!
- olvasható a bevezetőben. A "nem tudja" és a "nem akarja" két különböző dolog. Ha az iskola rálát a tanulói azonosítókra, akkor az Oktatási Hivatal is. Arról szó nem esik, hogy az adatfeldolgozás során a szülőknek eljutatott papírok eredetijével mi történik, ki és hogyan kezeli a rajtuk lévő személyes adatokat.
Magát, a kérdőívet pedig itt lehet tanulmányozni:
Valójában nem is fentebb leírtak a legnagyobb problémák ezzel a kérdőívvel, hanem maga az oktatás helyzete. Adatokat kérnek be, tudóskodnak, méricskélnek, összehasonlítanak, átszerveznek, tiltanak, rendelkeznek, határoznak és ebbe a ködpiszkálásba jól el is fáradnak.
Pénz nincs és nem is lesz arra, hogy olyan iskolai és oktatási légkört teremtsenek, ahová a gyerekek - vagy ahogy nevezik őket, tanulók - szívesen mennének és tanulnának. Tanulnának valami hasznosat, 21. századit, olyat, ami a hasznukra válhat felnőttként. Nem, magoltatják őket, magolják a sok évszámot és definíciót, aminek a mindennapi boldoguláshoz semmi köze. Bent ülnek egy lepukkant, vagy a szülők pénzéből, társadalmi munkában felújítgatott "intézményben", ahol reggeltől estig, képességektől függetlenül tömik a fejüket az Orbán-kormány által jóváhagyott "tananyaggal".
Mindeközben élénken érdeklődnek a szülők vagyoni és társadalmi helyzetéről. Arról miért nem kérdeznek, hogy szaktanár tartja-e a szaktárgyakat? Arról, hogy miért szűntek meg a fakultációk? Hogy kinek mi a kedvenc tantárgya? A kérdések sora a végtelenségig folytatható.