Miközben Magyarországon ezen a héten, május 5-én kezdetét vette az idei tavaszi érettségi időszak, érdemes szélesebb kontextusban is megvizsgálni az érettségi vizsga szerepét Európában.
Ausztria, Németország és Svájc oktatási rendszerei több ponton eltérnek a magyar modelltől: míg nálunk az érettségi szinte megkerülhetetlen feltétele a továbbtanulásnak és sok szakma gyakorlásának, addig a német nyelvterületeken a duális képzések révén gyakran érettségi nélkül is stabil, jól fizető pályák nyílnak meg a fiatalok előtt. Az érettségi súlya tehát országonként változó, és ezek a különbségek hosszú távon a társadalmi mobilitásra és a munkaerőpiaci esélyekre is hatással vannak. Az alábbi összehasonlításból kiderül, milyen eltérő szerepet tölt be ez a kulcsvizsga Németországban, Ausztriában, Svájcban és Magyarországon.
Az oktatási rendszerek Európában jelentős különbségeket mutatnak, különösen, ha az érettségi szerepét és fontosságát vizsgáljuk. Ausztria, Németország és Svájc – mint német nyelvű országok – hasonló elveken nyugvó, de eltérő részletekkel működő rendszert alkalmaznak. Magyarország ettől némileg eltér, inkább a kelet-közép-európai modellhez sorolható, amelyben az érettségi sok esetben alapfeltétel a továbbtanuláshoz vagy a szakmai érvényesüléshez. Érdemes megvizsgálni, milyen szerepet tölt be az érettségi ezekben az országokban, és hogyan hat a munkaerőpiaci lehetőségekre.
Ausztriában az oktatási rendszer viszonylag korán, 10 éves korban elkezdi szétválasztani a tanulókat gimnáziumi és szakmai irányba. Az érettségi (Matura) elsősorban azok számára szükséges, akik felsőoktatásba kívánnak lépni, míg a duális képzések és szakiskolák jelentős alternatívát nyújtanak. Sokan választják a középiskola utáni szakirányú képzést, amely nem követeli meg az érettségit, de jól fizető szakmához vezethet. Az érettségizettek száma alacsonyabb, mint például Magyarországon, de ez nem jelent alacsonyabb munkaerő-piaci értéket.
Németország szintén a duális képzési rendszeréről híres, ahol a diákok jelentős része 15–16 évesen elágazik az akadémiai és szakmai utak között. Az "Abitur", vagyis az érettségi szükséges az egyetemi tanulmányokhoz, de sok szakmához elegendő a "Realschule" vagy a "Hauptschule" befejezése és egy tanulószerződéses viszony. A rendszer előnye, hogy már fiatalon gyakorlati tudást ad, így a szakmunkások is gyorsan jövedelemhez juthatnak. Az érettségi itt nem előfeltétele minden karrierútnak, de jelentős kapuk nyílnak meg általa.
Svájcban az oktatás decentralizált és kantonális szinten szabályozott, de az alapelv hasonló: a tanulók nagy része duális képzésen keresztül sajátítja el a szakmát. Az érettségi (Maturität) viszonylag kevesek kiváltsága, főként az egyetemek felvételi követelménye. Ugyanakkor a jól szervezett szakmai tanulóprogramok és a vállalati partnerségek révén már középfokon is lehet stabil karriert építeni. Svájcban tehát nem feltétlenül jelent hátrányt, ha valaki nem rendelkezik érettségivel, mivel más csatornákon is magas jövedelmet érhet el.
Magyarországon ezzel szemben az érettségi kitüntetett szerepet kap, és gyakran az első komoly mérföldkőnek számít a fiatalok életében. A középiskolák döntő többsége érettségit adó intézmény, és még a szakképzésen belül is nő az érettségit szerzők aránya. Szakmák többségénél is elvárás az érettségi megléte, vagy legalább annak lehetősége. Ez a gyakorlat a felsőfokú továbbtanulás irányába tolja a fiatalokat, miközben gyakorlati képességek terén sok esetben elmaradnak nyugat-európai társaiktól.
A fizetési viszonyokat tekintve jelentős eltérések tapasztalhatók a négy ország között, és ezek szorosan összefüggnek az oktatási és képzési modellel. Ausztriában, Németországban és Svájcban a jól képzett szakmunkások jövedelme sok esetben megközelíti, sőt meghaladja a diplomás dolgozókét, különösen, ha keresett ipari vagy technikai területen dolgoznak. Magyarországon ezzel szemben a szakmunkások és diplomások között még mindig jelentős bérszakadék tátong, amit az oktatási rendszer struktúrája is konzervál.
Az érettségi megléte Nyugat-Európában inkább lehetőség, míg Magyarországon inkább kötelezettség.
Az előbbi modellek rugalmasabbak, lehetővé teszik az egyéni pályaorientációt és az érettségi nélküli boldogulást is. Utóbbi viszont centralizált, egységes, de gyakran nem elég rugalmas a munkaerőpiaci igényekhez képest. Ez azt is eredményezi, hogy a magyar fiatalok tovább maradnak a formális oktatásban, és később lépnek ki a munkaerőpiacra.
A német nyelvterületen a gyakorlati tudás társadalmi presztízse magasabb, és az érettségizett vagy diplomás státusz nem feltétlenül értékesebb, mint a kiválóan végzett szakmai munka. A képzési rendszerük azt is lehetővé teszi, hogy valaki később, felnőttként szerezzen érettségit, ha megváltoztatná a pályáját. Magyarországon ehhez jóval nehezebb az átjárás, az oktatási rendszer merevebb, és a második esélyt kínáló programok kevésbé elterjedtek.
Tehát elmondható, hogy míg Ausztria, Németország és Svájc nagy hangsúlyt fektet a szakmai képzésre és nem kizárólag az érettségire, addig Magyarországon ez a vizsga kulcsszerepet játszik a társadalmi mobilitásban.
Az oktatáspolitika céljaiban és eszközeiben rejlő különbségek hosszú távon a gazdasági versenyképességet is befolyásolják. Egy rugalmasabb, kompetenciaalapú rendszer nagyobb lehetőséget adna arra, hogy a fiatalok megtalálják a nekik való utat. A magyar oktatás jövője szempontjából tanulságos lehet e modellek mélyreható vizsgálata és bizonyos elemek átvétele.
Az oktatási rendszerek jelentős hatással vannak a munkaerőpiacra és a társadalmi mobilitásra. Ausztria, Németország és Svájc duális képzési modelljei lehetővé teszik a gyakorlati és elméleti oktatás kombinálását, míg Magyarország inkább az érettségi központú megközelítést alkalmazza. Ez a különbség befolyásolja a fiatalok pályaválasztását és jövedelmi kilátásait. A következő táblában összeszedtük a legfrissebb elérhető adatokat az Abitur, Matura és érettségi vizsgát tett tanulók számáról.
Németországban 2023-ban körülbelül 381 000 diák szerezte meg a felsőoktatási tanulmányokra jogosító végzettséget (Abitur vagy Fachhochschulreife). Ez 1%-os csökkenést jelent az előző évhez képest. A tanulók 54%-a nő. Ehhez képest Magyarországon 2016-ban 110 625 fő vett részt az érettségi vizsgán, közülük 69 257 fő kapott érettségi bizonyítványt.
Svájcban a Matura vizsgát tevők aránya a korosztály körülbelül 20%-a, bár ez kantononként változik. A Matura szükséges az egyetemi felvételhez. Ausztriában nincs pontos országos adat a Matura vizsgát tevők számáról, de például Alsó-Ausztriában az érettségizettek 99,4%-a sikeresen teljesítette a vizsgát. Nézzük meg részletesebben kifejtve, hogy melyik országban pontosan mit adnak ezek a nagy évet/éveket lezáró vizsgák.
Érettségi, Abitur, Matura. Mi a különbség?
Ausztriában az oktatási rendszer korán differenciál, lehetőséget adva a tanulóknak a gimnáziumi (Matura) vagy szakmai képzési utak választására. A Matura megszerzése szükséges az egyetemi tanulmányokhoz, de a szakmai képzések is magas színvonalúak és jól fizető állásokhoz vezethetnek. A Matura vizsgát tevők aránya magas, például Alsó-Ausztriában 99,4% sikeresen teljesítette a vizsgát .
Németországban a duális képzési rendszer lehetővé teszi a tanulók számára, hogy az iskolai oktatást gyakorlati képzéssel kombinálják. Az Abitur megszerzése szükséges az egyetemi felvételhez, de számos szakmához elegendő a Realschule vagy Hauptschule elvégzése. 2010-ben a diákok 49%-a szerezte meg az Abitur-t, ami azóta is növekvő tendenciát mutat Wikipedia.
Svájcban az oktatási rendszer kantonális szinten szabályozott, és a tanulók körülbelül 25%-a vesz részt olyan középiskolai képzésben, amely a Maturität megszerzéséhez vezet . Azonban a Maturität vizsgát tevők aránya növekszik; 2016-ban már 38,1% volt . A szakmai képzések és a vállalati partnerségek révén a tanulók gyakorlati tapasztalatot szerezhetnek, ami előnyös a munkaerőpiacon.
Magyarországon az érettségi vizsga kulcsfontosságú a továbbtanuláshoz és számos szakmához való hozzáféréshez. A középiskolák többsége érettségit adó intézmény, és a szakképzésen belül is növekszik az érettségit szerzők aránya. Az érettségi eredmények azonban változóak; például 2018-ban a magyar diákok 43%-a megbukott az érettségin .
Az országok közötti legnagyobb különbség tehát, ahogy fentebb is írtuk, hogy az érettségi nem mindenhol kötelező ahhoz, hogy elhelyezkedjen az ember. Ausztriában és Németországban számos szakmához nem szükséges az érettségi, mivel a duális képzési rendszer lehetővé teszi a gyakorlati tapasztalat megszerzését. Svájcban a szakmai képzések szintén erősek, és nem minden esetben igényelnek Maturität-et. Magyarországon azonban sok szakmához elvárás az érettségi megléte, ami korlátozhatja a fiatalok lehetőségeit.
A duális képzési rendszerek elősegítik a társadalmi mobilitást, mivel lehetőséget biztosítanak a tanulóknak a gyakorlati tapasztalat megszerzésére és a munkaerőpiacra való belépésre. Magyarországon az érettségi központi szerepe és a felsőoktatásra való fókuszálás késleltetheti a fiatalok munkaerőpiacra lépését. Ausztria, Németország és Svájc oktatáspolitikája a gyakorlati képzés és a munkaerőpiaci igények összehangolására törekszik. Magyarországon az oktatáspolitika inkább az elméleti tudásra és a felsőoktatásra koncentrál, ami nem mindig felel meg a gazdaság igényeinek.
Az oktatási rendszerek különbségei jelentős hatással vannak a fiatalok pályaválasztására, a szakmákhoz való hozzáférésre és a jövedelmi kilátásokra. A duális képzési rendszerek előnyei közé tartozik a gyakorlati tapasztalat megszerzése és a munkaerőpiacra való gyorsabb belépés. Magyarország számára érdemes lehet megfontolni a duális képzési elemek integrálását az oktatási rendszerbe a fiatalok versenyképességének növelése érdekében. (Pénzcentrum)
