A Nemzeti Bántalmazás Rendszere

A bántalmazó magát mások fölé helyezi: az a fontos, igaz, igazságos, amit ő akar. Természetesen ezt ő maga és a környezete nem így látja, hiszen számára ezek nem előjogoknak, hanem jogoknak tűnnek. Nem bánt vagy megaláz, hanem jogokat érvényesít, azt, hogy ezt hogyan teszi, szóbeli, fizikai, szexuális erőszakkal, manipulációval, az számára mellékes, jelentéktelen, ezek neki részletkérdések, mellékszálak az ő sérelmeihez képest.

Ha neki jó, mindenkinek jó. Ha neki rossz, mindenkinek legyen az. Az ő jogai mögötti bonyolult társadalmi képlet rejtve marad: a társadalmi pozícióból kialakuló többlethatalmat, ami azért jár, mert középosztálybeli, mert diplomás, tanult, megnyerő, mert politikailag jól beágyazott, ápolt, jó külsejű, mert férfi, fehér, stb. Mindezt ő nem látja, mert szerinte mindent ő ért el, ezért neki minden jár, és mert a társadalmát azok uralják, akiknek semmiféle érdekük és érzékenységük nincs ezek felfedésére.

Nekik az a fontos, hogy az ő érdekük a nemzet érdeke, az ő történetük az egyetlen igazság, minden más mellékszál.

Volt egyszer egy nemzeti érzelmű ember, J., akiből igazságügy-miniszter lett, hogy megvédje hazáját, mint egyszerre erős és gyengéd magyar asszony. A focizó és a hegedülő J. különleges politikai tehetsége abban állt, hogy angyali félmosollyal tudott lesöpörni az asztalról minden nemzetietlen javaslatot. Például a bántalmazott nők és gyerekek hatékonyabb védelmét biztosító Isztambuli Egyezményt, amiről azt terjesztette, a genderideológia és a brüsszeli migránssimogatók trójai falova.

Nem számított, hogy a nők és a gyerekek jogaiért küzdő magyar szervezeteknek mennyi munkája volt az egyezményben, és hogy mennyit segített volna a politikus által egekig magasztalt magyar áldozatvédelem által magukra hagyott nőkön, olyan messzire rúgta el, mint egyik imázsvideójában a focilabdát. Egy másik bántalmazott nőket negatívan érintő jogszabály-módosítást ért kritika kapcsán, a szervezeteket mint „Patent és társai” „komolytalannak” titulálta.

A bevándorlás és menekültügy kérdését, valamint a menekültválság hatásainak kezelését célzó európai uniós szabályozást csak nemes egyszerűséggel migránskvótaként emlegette, és arra panaszkodott, hogy a migránsokat le akarják nyomni a tagállamok torkán. Az EU-t azzal vádolta, hogy nem segítette Magyarországot a menekültválság kezelésében, teljesen alaptalanul. Jogi tudását nemcsak a menekültek befogadása, bevándorlók befogadása ellen aknázta ki, de a magyar jogállamiság leépülése miatti EU-s szankciók kapcsán is rendre azzal vágott vissza, hogy nem a magyar kormány él vissza a hatalmával, hanem „Brüsszel”. Brüsszel a korrupt, ők élnek vissza hatalmukkal, na meg az ellenzék, hangoztatta, miközben államtitkára mélyen érintett volt korrupciós ügyben.

A gyermekvédelem ürügyén harcosan korlátozta a szólásszabadságot, a melegek, transzneműek jogait, majd   – bár eredetileg nem támogatta – aláírta az államfői kegyelmet egy, a rábízott neveltek ellen szexuális bűncselekményeket elkövető gyermekotthon-igazgató bűnsegédje ügyében. Lemondása kapcsán és azóta sem utalt arra, hogy az ő szempontjából, az ő érdekei és érzékenysége mentén ne lett volna igaz és igazságos, minden, amit tett.

Volt egyszer egy nemzeti érzelmű ember, P., állami vagy NER-es cégek vezetője, igazgatósági tagja, aki a NER-t háttérből, de mégis az első sorból támogatta. Egészen addig, míg J. háttérbe nem szorult. Akkor a nemzeti érzelmek mentén felszólalt a korrupció, de leginkább Rogán Antal ellen. Nemes célok vezérelték: a volt feleségét védte, aki semmiről semmit nem tudott, mindig jót akart, és jót is tett, minden, amit képviselt, igaz és igazságos volt.

A nemzet érdekében azonban el kellett mondania, hogy a NER-ben ott a gonosz önérdek, a nepotizmus, ami végül is mégsem jó, de ott van J. és ő, akik mindent a tehetségüknek köszönhettek, lám, mégis hova jutottak. Nem a politikai karrier a cél, csak a nemzet védelme. De aztán inkább mégis színpadra állt, mozgalmat jelentett be és pártalapítást tervez, európai parlamenti képviselő lenne, és hirtelen a Rogán Antalon és Szijjártó Péteren NER-esen dekadens ruhadarabokból a forradalom esztétikája köszön vissza. A politika végtére is olyan, mint a tenisz. Szóval fociból tenisz. Elegáns, mint a kimért, visszafogott nyilatkozatok, a nemzeti hős, akit megfigyeltek, zsaroltak, manipuláltak.

Aztán kiszivárgott egy jelentés, amely szerint az elegáns teniszező fenyegetően nyilvánult meg J.-vel szemben, aki védelemre szorult. Az ismert újságíróval, aki erről hírt adott volna, szóba állt ugyan, de aztán letiltatta az interjút, majd propagandistának nevezte, és J. felelősségét hangsúlyozta, aki újabb célzást tett közzé a nemzeti érzelmű volt férje fenyegető, megalázó fellépéséről. Majd jött az ígéret a mindent elsöprő NER elleni bizonyítékról, egy hangfelvételről, amin J. és az egész NER korruptsága bebizonyosodik.

De miért csak most? Miért mondta P., hogy J. nem tudott semmiről, ha a dráma mégis csak egy róla és általa készített hangfelvétellel hág a tetőfokára? Mert ahogy kellett hegedülő J., úgy kell a nemzet és családja érdekét védő P., aki a NER áldozata. Ezért, amikor ő zsarol, fenyeget, az korrupció elleni harc, és nem manipuláció, akkor nem lehet bántalmazó, hiába állítja azt J., akit P. megfigyelt, és J. írása szerint a mai napig zsarol, fenyeget, manipulál. És az ő szempontjából, az ő érdekei és érzékenysége mentén, minden, amit eddig tett, igaz és igazságos volt, és azóta is az…

Minden más, ami mellékszál

Bántalmazott nők, gyerekek, akiket a rendszer magára hagy forrás- és szakértelem-hiány miatt, akiknek nincs hova menekülni. A végrehajtási rendszer több százezer áldozata. Tehetetlen szociális munkások, civilek, gyermekvédelmi dolgozók. Visszaélések a gyermekotthonokban. Határon áttaszigált, éheztetett, fogvatartott menekültek, köztük gyerekek. Ellehetetlenített civil szervezetek. Megszégyenített, pellengérre állított melegek, transzneműek. Ellopott közpénzek, közterületek, beszűkülő médiatér, a NER túlélésére szabott választási rendszer. Karaktergyilkosságok.

A Nemzeti Bántalmazás Rendszere. A rendszer, ami velünk marad? (Mérce)