Az egyre növekvő tanárhiány súlyos következményei a következő tanévtől várhatóan minden diák életébe begyűrűznek.
Juhász András az Újbudai József Attila Gimnázium igazgatója:
"Attól tartok, hogy két-három év múlva azt fogjuk mondani, milyen jó volt a helyzet 2023 szeptemberében, nem egy iskola fog teljesen ellehetetlenülni a közeljövőben a felmondások miatt. Tudok olyan újbudai intézményről, ahol eddig nyolcan álltak föl, de az igazi nagy csapás az lesz, ha évközben azok is felmondanak, akik most úgy döntöttek, szeptemberig még kivárnak. Eddig négyen jelezték a felmondásukat (26, 27, 41, 42 évesek, két magyar és két matematika szakos tanár), közülük többen a pályának is búcsút mondanak, mivel a státusztörvény és az új minősítési rendszer hatálya alatt nem tudnának dolgozni. Egyikük egy egyházi intézményben folytatja a munkát, az általuk hátrahagyott űrt pedig egy ötödik, nyugdíjba vonuló pedagógus is tágítja. Mi az országos átlagnál jobb helyzetben vagyunk, ezzel is magyarázható, hogy bár nagyon sokan kétségbe vannak esve, egyelőre csak négyen adták be a felmondásukat. Elsősorban fiatalok és középkorúak mennek el, akik még tudnak új karriert építeni. A helyzet jó ideje katasztrofális, és bár a kormány az EFOP PLUSZ programban a tanári hivatás vonzerejének növelését vállalta az EU felé, a státusztörvénnyel és az új minősítési rendszerrel – ami szakmai szempontból ugyanolyan rossz, mint a jelenlegi, csak sokkal kártékonyabb – tovább ront a helyzeten. Ha szeptemberig nem jelentkezik senki a meghirdetett állásokra, nem lesz más lehetőségem, mint szétosztani a tanórákat a meglévő tanárok között. Megemelve az óraszámukat a maximális 26-ra, vagy annál is magasabbra, hiszen papíron erre is van lehetőség. Több matektanár mondta, hogy ők abban a pillanatban be fogják adni a felmondásukat, ez a megoldás tehát kontraproduktív, mert még nagyobb tanárhiányt fog generálni. Ráadásul a diákok is veszítenének vele, mert ezzel búcsút inthetünk a csoportbontásnak és a tehetséggondozásnak is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a mi iskolánkban a tanárok 59 százaléka 50 éven felüli, 15 százaléka 60 éven felüli, tehát néhány éven belül jelentős részüket biztosan elveszítjük, a helyzet még kilátástalanabbnak tűnik. Több olyan tényező van, ami rontja a helyzetet és nincs olyan, ami a javulást sejtetné. Ha tizenegy éve láttam volna, mire vállalkozom, egészen biztosan nem pályázom meg az igazgatói széket. Senki nem számított arra, hogy a helyzet idáig fajul majd. Fokozatosan lett egyre rosszabb tanárnak, igazgatónak egyaránt, de ennyire kétségbeejtően rossz még soha nem volt. Mintha egy őrült, vak kocsis hajszolná a lovakat a szakadék felé és közben nagyképűen kioktatna mindenkit arról, hogy nem kell izgulni, hiszen fut a szekér! Azt pedig már csak centiméterek választják el a szakadéktól. Nem számítok tömeges iskolabezárásokra, az viszont várható, hogy egyre inkább ócska gyermekmegőrző hellyé válik az iskola, ahol a testnevelő vagy magyartanár megy be majd matek órát tartani. Ha pedig a távolabbi jövőbe nézünk, ez felveti a kérdést: ki fog házakat építeni és embereket gyógyítani? Ha nem lesz megfelelő középiskolai képzés, annak hatása rövid időn belül eléri az egyetemeket is és olyan össztársadalmi problémává fogja kinőni magát, aminek már a gondolata is elképesztő a 21. században. Ha fiatalok tömegei fognak ebben a perspektívátlanságban szocializálódni, tömegesen fogják elhagyni az országot."
