Az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon történelmi vereséget szenvedtünk. A hazai baloldal léte vált kérdésessé.
Ilyen megsemmisítő eredmény után egy kulturált európai pártban levonják a következtetéseket, felajánlják a lemondásukat. Ezt a felelős döntést meghozta Horn Gyula is 1998-ban, így tett Lendvai Ildikó 2010-ben, valamint 2014-ben Mesterházy Attila is.
Az MSZP vezetése nem akarja belátni, hogy az általuk képviselt politika megbukott.
Az elmúlt 14 évben a pártelit nem győzelemre akarta segíteni a magyar baloldalt, hanem a kényelmes ellenzékiség szerepében a túlélésre játszott. Ki kell mondanunk, hogy az MSZP-hez köthető szervezetek sem arra valók, hogy eltartsák a bukott politikusokat!
Miközben a pártelit a személyi boldogulását kereste, addig a közösség – amiben az MSZP ereje is rejlik – megfeszítve dolgozott a végeken. Aktivistáink, szimpatizánsaink a lelküket, erejüket, idejüket áldozták fel a hazai baloldalért.
Azonban hiábavaló volt a rengeteg munka és erőfeszítés, az MSZP hátországán más pártok kapaszkodtak fel a politika porondjára. Az elmúlt 14 évben a választóink is szép lassan feladták a reményét annak, hogy megújulhat ez a közösség.
Nem követhetjük tovább a Gyurcsány vezette DK-t a megsemmisülés felé vezető úton, itt az ideje, hogy változtassunk a jelenlegi politikán, ki kell lépni a hármas pártszövetségből, az MSZP-nek a saját útját kell járnia.
A szegfű bár hervadozik, de még megmenthető. Van még táptalaja a hazai baloldalnak!
Ehhez azonban nemcsak az elnökség, hanem a teljes pártelit lemondására szükség van! (Eszik Bence/Facebook)
