Ugrás a tartalomra
CIVILHETES
  • Belföld
  • Külföld
  • Gazdaság
  • Vélemény
  • +
    • Időjárás
    • Kultúra
      • Film
      • Zene
    • Tudomány
      • Környezet
      • Technika
      • Kütyü
    • Életmód
      • Egészség
      • Gasztro
      • Sport
      • Állati
    • Bulvár
      • Kék
      • Rejtély
    • Fiatal
    • Videó

Mit veszítenek a kisebbségi magyarok a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának gyors kirúgásán?

Vélemény
2023.11.13.
Profile picture for user CIVILHETES
CIVILHETES
  • facebook-f
  • twitter
  • envelope
  • print

Ha a Magyarországról közvetített kultúrpolitikai üzenet az, hogy a magyar kultúra kisebbségellenes, diszkriminatív, homofób, akkor az külföldön úgy csapódik le: a magyarok (a magyar alkotók, kurátorok, intézményvezetők, szerkesztők) kisebbségellenesek. Vélemény.

Sajátosan „belmagyar” történetként bomlik ki a Nemzeti Múzeum körüli botrány. A magyar sajtó azt találgatja, milyen hatalmi harcok mehetnek a háttérben. Kinek az embere L. Simon László, hirtelen leváltott múzeumigazgató (a hatalomé), ki jöhet utána (a hatalomé). Merre tart Magyarország (amerre a hatalom diktálja, a még nagyobb, még erősebb hatalom felé).

Határon túl

És ezek között a viták között, az egyre kétségbeesettebb, dühödtebb köldöknézés napjaiban fel sem tűnik, hogy jelentős veszteségeket könyvelhetünk el mi, Magyarország határain kívül élők is. Ez az a tragikomédia, amelyben hülyét csinált magából a magyar kultúrdiplomácia, és amely tovább élezi a társadalmi ellentéteket, mindig nagyobb veszély és megbélyegzettség felé sodorva a kiszolgáltatottakat (például az LMBTQ+-közösség tagjait, hiszen őket ábrázolják a Nemzeti Múzeumban kiállított, majd cenzúrára ítélt fotók).

Azok, akik elhitték az elmúlt évek kormányzati „stratégiáit”, ígéreteit, hogy a határon túli alkotók művei, a határon túl keletkező magyar kultúra is részévé válik egy, a saját határain túlra is látó, reagáló magyar kultúrpolitikának, azok most saját hiszékenységükben, megelőlegezett bizalmukban csalódhatnak.

A magyar kultúrdiplomácia nemcsak Magyarországot képviseli, hanem tényleg a teljes magyar kultúrát. Bármilyen nemzetközi hírű, szintű kiállítás van, bárhol jelennek meg világszerte a magyar intézmények, küldöttek: rajtuk keresztül értelmeznek mindent, ami magyar kulturális jelenség.

Amilyen nehéz megértetni a kettős állampolgárság által teremtett jogi viszonyokat, hiteles módon elfogadtatni, hogy a Magyarország határian belül és kívül élő magyarok ugyanannak az állampolgári közösségnek a részei (vagy nem), éppoly nehéz elérni azt, hogy a szlovákiai, erdélyi, vajdasági, kárpátalji magyar kultúrát elválasszák a magyarországitól.

Kulturálisan, különösen a kívülállók számára, különösen az ismerethiánnyal vagy éppen előítéletekkel rendelkező kívülállók számára mi mind ugyanolyanok, ugyanazok vagyunk. Magyarok – és ide kerülhet pozitív, negatív előjel egyaránt. Most éppen nagyon kínos jelzőkkel birkózunk.

Kisebbségellenes

Ha a Magyarországról közvetített kultúrpolitikai üzenet az, hogy a magyar kultúra kisebbségellenes, diszkriminatív, homofób, akkor az külföldön úgy csapódik le: a magyarok (a magyar alkotók, kurátorok, intézményvezetők, szerkesztők) kisebbségellenesek. Hiába küzd valaki Bukarestben, Pozsonyban stb. azért, hogy az országos (nemzeti?) emlékezetpolitika integrálja a magyar kisebbségi kultúrát is, ha ennek pont az ellenkezőjét lehet tapasztalni Budapesten.

Kisebbségi kultúrát akartok a közép-kelet-európai államok kiemelt kulturális intézményeiben? Mennyi jut kisebbségi kultúrából, toleranciából minderre Budapesten? Ez az a válasz, amit sokan, sokszor megkaptunk, és meg fogunk még kapni ebben a térségben. Na pont ugyanannyira számíthattok. És ugyan mit is válaszolhatnánk erre? Hogy L. Simon László a tolerancia éllovasa a Fidesz rezsimben, mert időnként, kivételesen nem követte totális merevséggel a kisebbségellenes jogszabályokat? Ennyi lenne a mentségünk?

Na de hát az etnikai kisebbségekkel szembeni toleranciát ne keverjük össze a szexuális kisebbségekkel – horkan fel a nemzetállami, biopolitikai előítéletekből várakat és elnyomó rezsimeket építő autokráciák kisebbségi támogatója. A kisebbségi magyarok a nemzeti hagyományokat ápolják, a buzik azok meg buzik. Körülbelül ez az ellenvélemény logikája.

Lehetne ez ellen strukturálisan is érvelni, történelmi példákat hozni fel arra (a náci Németországtól a thatcheri Nagy-Britanniáig), amikor a különböző etnikumokhoz, felekezethez vagy szexuális kisebbségekhez tartozó embereket egyszerre bélyegezték meg, egyszerre indult ellenük leszámolás, és ugyanabban a szolidaritásközösségben kellett megtanulniuk együttműködni, védekezni. Akkor legalábbis, ellentétben a modern autokráciák kozmetikázott, rejtett elnyomásainak korával, megértették, hogy ugyanolyan kockázatokkal néznek szembe.

Tegyük félre most ezeket a történelmi, strukturális érveket – nem a cizellált eszmecserék korát éljük. Utaljunk csak arra a tényre, hogy a most hatalomra törő szlovák, román és más közép-kelet-európai szélsőjobb folyamatosan kombinálja a magyarellenességet a homofóbiával, az antiszemitizmust a romaellenességgel. Ez egy jól meghangszerelt, felhangolt kórus. Egy szólamot megszólaltatsz és a propaganda arra kapható áldozata már hallja is a következő szólamot. Indulatai az egyik megbélyegzett csoportról áttevődnek a másikra. Nem is nagyon tud, nem is nagyon akar különbséget tenni a magyarok és a „buzik” között. Az elfajzottak azok elfajzottak.

Mi történik akkor, ha a homofób üzenetet Budapesten szólaltatják meg?  Rezonálni fog rá Pozsony, Bukarest! Az a szélsőjobb, ami ma Magyarországon erősödik, az erősödik a szomszédos régiókban is. Csak ezekben az országokban a kisebbségi magyarok az idegenek, a megtűrtek, azok, akik ellen izgatva egyre több támogatót szerez magának a szélsőjobb. Van, hogy egyértelmű jelei vannak ennek – így tör az élre a román szélsőjobb. És van, hogy ez most nem látszik, mint például a Fico-féle szüneteltetett, felfüggesztett magyarellenesség vidékén. Aki a nacionalizmusok történelmét ismeri, az tudja, a különböző xenofóbiák nem szűnnek meg, az időszakos szünetekből bármikor reaktiválódhatnak.

Az elbocsátás

Tegyük félre a tartalmi aggályokat. Azt, hogy milyen kiállítás miatt volt botrány Budapesten (World Press fotók, a világon mindenhol elismert vizuális tartalom vált „gyanússá” és megkérdőjelezetté itt), és tegyük félre azt is, hogy mi a „gyermekvédelminek” csúfolt homofób törvénycsomag. Ez utóbbit nehéz félretenni, mert mintául szolgál a kisebbségellenes törvénykezésnek régiószerte, de némi vigaszt jelent, hogy az intolerancia legalizálásában és intézményesítésében a Magyarországgal határos nemzetállamok le vannak maradva. Bízzunk továbbra is a lassúságukban, mert másban nem nagyon bízhatunk! Maradjunk annál az egyszerű ténynél, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóját egyik pillanatról a másikra, rajtaütésszerűen, engedve a politikai izgatásnak le lehet váltani.

És vessük össze ezt a tényt azzal, hogy mit akar a Magyarország határain kívül élő magyar nemzet? Kulturális autonómiát, a politikai hatalomgyakorlástól független, védett kulturális környezetet. Jogot a döntéshez a saját kulturális tartalmaik fölött. Ehhez pedig megfelelő intézményeket és intézményvezetői posztokat. Sőt még annál is többet (merész, és messzire szaladó álmaiban): döntéshozói lehetőséget annak az országnak a központi, kiemelt kulturális életében, amelyben él. Nem csak kisebbségi lábjegyzet lenni félreeső, marginalizált zugokban. Hanem meghatározó, egyenrangú döntési pozíciót, jól hallható, jól látható kisebbségi tartalmakat a többségi tartalmakkal szemben.

Ezeket az egyenjogúsító vágyakat és törekvéseket hogy lehet összeegyeztetni a magyarországi mintával? Megint játsszuk le a képzeletbeli párbeszédet Bukarestben, Pozsonyban és a többi helyen. Képzeljük el, hogy a hatalmi túlkapásokkal és méltánytalanságokkal szemben veri az asztalt a kisebbségi magyar. Mire számíthat? Hogy barátságosan figyelmeztetik: még mindig nagyvonalúbban és demokratikusabban bánnak vele, mint amilyen elbánásban a magyar kulturális élet központi intézményének vezetője részesült a magyar kormány részéről.

A magyar „kultúrharc” egyébről sem szólt az elmúlt években, mint arról, hogyan lehet megszerezni és megerősíteni a hatalmat kulturális eszközökkel. Az, amit a Magyar Nemzeti Múzeum botránya Magyarországról külföldre közvetít, valami egészen mást tanít: azt, hogy hogyan lehet a kultúrát felszámolni, hitelteleníteni hatalmi eszközökkel. És ha ezt netalántán a közép-kelet-európai szélsőségesek megtanulják, akkor a kisebbségi közösségeknek annyi. Állampolgárságok, közjogi intézmények jöttek-mentek ezen a vidéken, impériumok változtak. A kulturális javaink viszont még a legsötétebb diktatúrák éveiben is nyújtottak annyi tartalékot, ami elég volt a közösségben maradáshoz. Volt valami kulturális közös nevezőnk. Ez kerül most veszélybe.

A kultúrharc ideológusai

És mit tesznek a kultúrharc ideológusai mindeközben? Mialatt a Magyar Nemzeti Múzeum botránya dúlt, aközben cseverészett vidáman Demeter Szilárd és Békés Márton a számtalan propaganda talkshow-k egyikében. Mit tudhattunk meg ebből a beszélgetésből? Demeter Szilárd fűt-fát megígért az elmúlt években: határokon átívelő, új sajtóstratégiát (annyi valósult meg belőle, hogy eltűnt az erdélyi magyar sajtó – 1918 óta nem volt ilyen szűk a tartalomkínálat), a Kárpát-medencei, tömegeket elérő irodalom-népszerűsítést (az elindított lapok bedőltek, sokat hitegetett szerkesztőségek, alkotók maradtak magukra, fokozódott a kulturális elsivatagosodás), és a kortárs magyar irodalomnak új, hatékony intézményes hátteret biztosító központot: a Petőfi Irodalmi Múzeumot. Erről a múzeumigazgató most, kudarcainak sokadik évében mit mond? „Én egy közepes méretű, nem túl izgalmas múzeumnak vagyok az igazgatója”.

Valóban, messze elmarad a PIM az ígéretektől, de nem volt túl nagy az ár meg a milliárdos költségvetés ehhez a kudarcos teljesítményhez? De. Sem Békés, sem Demeter nem jön zavarba attól, hogy tevőlegesen hozzájárultak és megerősítették a kultúrafelszámolás rendszerét. (Demeter esetében annyival súlyosbítva ezt, hogy rá, mint erdélyi társtettesre haragszik most a magyar társadalom jelentős része).

Azon derülnek, egymás humorát mélyen elismerve, hogy – egy időre – senki nem zaklatta őket pénzért. Vicces, nem? A kiéheztetés, a kézből etetés, a személyes lekötelezés, lefizetés, kulturális korrumpálás, kiszolgáltatottá tevés rendszerében azon nevetgélni, hogy kunyerálnak az éheztetettek? Hogy Demeter Szilárdnak és Békés Mártonnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum, illetve a Terror Háza igazgatójának hogyan áll hatalmában megalázni alkotókat. Komáromban vagy Marosvásárhelyen azért, ahol az oly sokat emlegetett nemzeti (úgyis mint kisebbségi) kultúra mindig kunyerálástól, potentátok jóindulatától függött és függ, nehezebb tiszta szívvel velük nevetni. (DENNIKN)

Címlapkép: L. Simon László. - Fotó: MTI/Hegedűs Róbert
HATÁRON TÚLI MAGYAROK
KULTÚRA
kultúrharc
Profile picture for user CIVILHETES
CIVILHETES
Publikálva 2023.11.13. - 10:25
A- A+
  • facebook-f
  • twitter
  • envelope
  • print

 

Választási visszaszámláló

  • Egy kutatás szerint a lakosság felének kihívás a megfelelő húsvéti sonka beszerzése

    Egy kutatás szerint a lakosság felének kihívás a megfelelő húsvéti sonka beszerzése

  • Direkt36: Balog Zoltán a meleglobbira hivatkozva menti a saját bőrét a református egyházban

    Direkt36: Balog Zoltán a meleglobbira hivatkozva menti a saját bőrét a református egyházban

  • Szülők panasza nyomán indult vizsgálat egy Fejér megyei óvoda igazgatójával szemben

    Szülők panasza nyomán indult vizsgálat egy Fejér megyei óvoda igazgatójával szemben

  • Debrecen és Kecskemét teljes lakosságának megfelelő ügyfél tűnt el a bankokból a válság alatt

    Debrecen és Kecskemét teljes lakosságának megfelelő ügyfél tűnt el a bankokból a válság alatt

  • Most vagy soha!: Rákay Philipék semmit nem értettek meg a forradalomból, hiába forgattak 6 milliárdos filmet róla

    Most vagy soha!: Rákay Philipék semmit nem értettek meg a forradalomból, hiába forgattak 6 milliárdos filmet róla

  • Megfosztották kántori posztjától a református nőt, aki Balog lemondását követelte a kegyelmi botrány miatt

    Megfosztották kántori posztjától a református nőt, aki Balog lemondását követelte a kegyelmi botrány miatt

  • Bejelentést tett Hernádi Zsolt: új stratégiája lett a Molnak

    Bejelentést tett Hernádi Zsolt: új stratégiája lett a Molnak

  • Rogán Antal pozíciója gyengült az Orbán-kormányban

    Rogán Antal pozíciója gyengült az Orbán-kormányban

  • Három plusz egy sávra bővítik az M1-es autópályát

    Három plusz egy sávra bővítik az M1-es autópályát

  • Románia elnöke lehet a NATO következő vezetője?

    Románia elnöke lehet a NATO következő vezetője?

  • Sokat költött gazdasági terjeszkedésre a kormány, aztán jött az energiaválság

    Sokat költött gazdasági terjeszkedésre a kormány, aztán jött az energiaválság

  • Újra ringbe száll a harminc éve legyőzhetetlen polgármester Budapesten

    Újra ringbe száll a harminc éve legyőzhetetlen polgármester Budapesten

  • A lengyel külügyminiszter több mint ötven nagykövet leváltásáról döntött

    A lengyel külügyminiszter több mint ötven nagykövet leváltásáról döntött

  • Gyógyszer-kereskedelemre alapított céggel nyeri magát degeszre a böszörményi tenderkirály

    Gyógyszer-kereskedelemre alapított céggel nyeri magát degeszre a böszörményi tenderkirály

  • A kötegyáni pedofil-ügy tanulságai kapcsán a "bújtatott kegyegyelemről" kérdezték Varga Judit utódját

    A kötegyáni pedofil-ügy tanulságai kapcsán a "bújtatott kegyelemről" kérdezték Varga Judit utódját

  • Meghalt Gát György filmrendező

    Meghalt Gát György filmrendező

  • Feljelentésig jutott a Kiskunhalasi Református Egyházközség ügye

    Feljelentésig jutott a Kiskunhalasi Református Egyházközség ügye

  • Több napsütés, kevesebb csapadék

    Több napsütés, kevesebb csapadék

  • Magyar Péter bevallotta, hogy a pártalapítás a célja, és akár már az idei EP-választáson is elindulna

    Magyar Péter bevallotta, hogy a pártalapítás a célja, és akár már az idei EP-választáson is elindulna

  • Medián: 55 százalék kormányváltást szeretne

    Medián: 55 százalék kormányváltást szeretne

  • Maruzsa állítólag azt mondta a 210 ezres fizetésről, hogy "amíg találunk munkaerőt ilyen kondíciók mellett, nem fogunk többet fizetni"

    Maruzsa állítólag azt mondta a 210 ezres fizetésről, hogy "amíg találunk munkaerőt ilyen kondíciók mellett, nem fogunk többet fizetni"

  • Kérek még

Maradjon velünk!

 

  • instagram
  • facebook-f
  • twitter
  • coub
  • youtube

Rovatok

  • Belföld
  • Külföld
  • Gazdaság
  • Vélemény
  • Minden más

Sokat kattintott címkék

Belföld
Külföld
Gazdaság
Vélemény
ORBÁN VIKTOR
Magyar Péter
Fidesz
Időjárás
időjárás-előrejelzés
Magyarország
orvosmeteorológia
Oroszország
Környezet
Tudomány
politika
Kultúra
UKRAJNA
Technika
Novák Katalin
EURÓPAI UNIÓ
BUDAPEST
Egészség
EGÉSZSÉGÜGY
Sport
© 2011-2024 CIVILHETES /Középen állunk/

Lábléc menü

  • Impresszum
  • Jogi nyilatkozat
  • Adatkezelés
  • Régi CIVILHETES
Címlap
CIVILHETES
Független Közéleti Magazin
  • Belföld
  • Külföld
  • Gazdaság
  • Vélemény
  • +
    • Időjárás
    • Kultúra
      • Film
      • Zene
    • Tudomány
      • Környezet
      • Technika
      • Kütyü
    • Életmód
      • Egészség
      • Gasztro
      • Sport
      • Állati
    • Bulvár
      • Kék
      • Rejtély
    • Fiatal
    • Videó
Clear keys input element