Hiába a számos korábbi írás, amely „elismerően” szólt Dr. Tóth Katalin bíró asszony munkásságáról, és méltatta azt az „áldásos tevékenységet”, amelyet a gyermekvédelem, a családjog és az igazságszolgáltatás terén végzett – még mindig újra és újra kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy a személyes kapcsolatok, baráti és üzleti viszonyok súlya nagyobb a jog betűjénél.
Az ügy, amely még mindig a P.20.974/2023 számot viseli, nem csupán a magyar jogrend iránti bizalom újabb próbája, hanem egyenesen annak megcsúfolása.
Az alperes édesapa – jogosan – kérelmezte, hogy az ügy teljes iratanyagához hozzáférhessen elektronikus formában, ahogyan azt a 2016. évi CXXX. törvény, azaz a Polgári perrendtartásról szóló törvény 162. és 620. §-a világosan biztosítja. Ezek a rendelkezések egyértelműen rögzítik a felek jogát az elektronikus iratbetekintésre, külön engedély nélkül is.
Ehhez képest Dr. Tóth Katalin bíró asszony elutasította a kérelmet, mondván, hogy „emailben” érkezett – holott a kérelem a mo.hu-n keresztül, hivatalos formanyomtatványon került benyújtásra, ahogyan azt a bíróság rendszere elvárja. Mi ez, ha nem a hivatalos forma figyelmen kívül hagyása, illetve a kérelem tartalmi elbírálásának teljes negligálása?
De a történet itt nem ér véget. A bíró asszony a hozzáférést részben már biztosította – egy telefonhívásra a titkára közölte, hogy bizonyos iratok elérhetők, másokhoz viszont már csak ügyvéden keresztül lehet hozzájutni a kedves bírónő szerint.
Kérdezem én: milyen jogállamban van az, hogy egy fél az egyik dokumentumot megnézheti, a másikat meg nem – és mindezt egyes személyes kapcsolatok szűrőjén keresztül ítélik meg? Hová vezet ez? És miért kell egy édesapának megalázó, jogsértő procedúrákon átmennie azért, hogy a saját ügyének dokumentumaihoz hozzáférjen?
Ismét egy példája annak, hogy a kapcsolatok, az ismeretségi hálók előrébb valóak, mint a gyermek érdeke vagy az igazságszolgáltatás integritása.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a gyermek érdeke, amelyet az egész ügy középpontjába kellene helyezni, háttérbe szorul egyes „jó kapcsolatok” javára. Már korábban is felmerült, hogy Dr. Tóth Katalin bizonyos ügyvédi körökhöz kötődő kapcsolatai befolyásolják döntéshozatalát – és ha ez így van, akkor az nem csupán etikai kérdés, hanem súlyos jogállami probléma is.
A Miskolci Járásbíróság – és különösen bizonyos bírói körök – jogalkalmazási gyakorlatát már többször érte kritika, de az, hogy valakit nyíltan hülyének néznek azzal, hogy „részben engedélyezett, részben nem engedélyezett” hozzáférést biztosítanak ugyanahhoz az iratlistához, már nemcsak jogi nonszensz, hanem nyílt provokáció is.
Ez a gyakorlat nemcsak méltatlan, de veszélyes is. Elveszi a bizalmat a rendszerből, eltorzítja a jogérvényesítést, és mindenekelőtt áldozattá teszi azt, akinek a legnagyobb védelemre lenne szüksége: a gyermeket.
Ezért felszólítjuk a bíróságot, hogy az ügyben indítson kivizsgálást, és vonja felelősségre azt, aki a törvényt sajátos értelmezés szerint alkalmazza, ezzel nemcsak a jogrendbe, de a bírósági rendszerbe vetett közbizalmat is aláásva.
Elég volt a kapcsolati hálók jogfölötti hatalmából. Elég volt a bírósági önkényből. Elég volt abból, hogy egy gyermek érdekei mindig csak a második helyre kerülnek.
A jog nem lehet egyéni érdekek eszköze. A bíróság nem lehet személyes szívességek színtere. És egy bíró nem lehet a jog felett.
Dr. Tóth Katalin ellen fegyelmi eljárást kezdeményezett az édesapa a bírónő korábbi sajátos jogértelmezés nyomán született jogsértő döntései miatt.