Mi jöhet a francia kormány megbuktatása után? Mi vár Grúziára? Miért tartják minden idők legrosszabb EU-elnökségének a magyart? A HVG válogatása a világlapok írásaiból.
Péti Nitrogénművek
Tanácsadóhoz fordult a péti Nitrogénművek több hitelezője, mert nem biztos, hogy vissza tudják kapni a pénzüket a műtrágya gyártó cég jövő májusban lejáró, 200 millió eurós kötvénye után. A Hogan Lovells ügyvédi irodát kérték fel, mivel a kölcsönfelvevő nehéz helyzetben van, részben a földgáz megdrágulása, részben az olcsó orosz konkurencia folytán. Emellett meg kell küzdenie a széndioxid kibocsátásra kivetett adóval is. - írja a Bloomberg
Hitelminősítők egyre valószínűbbnek tartják, hogy átütemezik a tartozást, mivel a társaságnak készpénzgondjai vannak, ugyanakkor nincs terve az adósság visszafizetésére. A Standard and Poor’s azt jelentette a héten, hogy a Nitrogénműveknek nincs elegendő forrása a kölcsön kiegyenlítésére.
Bige Zoltán stratégiai igazgató, a tulajdonos fia azt közölte, hogy új hitelt kívánnak felvenni, erről hamarosan tájékoztatják az érintetteket. A törlesztés elhalasztásában viszont nem gondolkodnak.
Egészségpolitika
Az egészségpolitika a példa rá, hogy az EU nem mindig áll feladata magaslatán, hiszen Várhelyi Olivér személyében olyasvalaki lett a terület felelőse az Európai Bizottságban, akinek semmi köze sincs hozzá. Azaz nem árt időnként Európa körmére nézni, fejti ki Bernd Hontschik, aki sebész, de rendszeresen publikál.
Emlékeztet arra, hogy egyedül a magyar jelölt akadt fenn az EP szűrőjén és csak több nekifutásra vette a gátat. De a képviselők már jól ismerték, hiszen egy alkalommal leidiótázta őket. Nem csupán azért volt azonban gyanús, mert feltétlenül lojális Orbán Viktorhoz, az sem javította a helyzetét, hogy fogalma sincs az egészségügyről, és amikor az LMBTQ-jogokról, vagy az abortuszról van szó, azt szajkózza, amit magyar főnöke szokott.
Ám hirtelen mégis megnyílt előtte az út, ami botrányos, ha azt vesszük, hogy egészségügyi adatainkat egy olyan biztosra kell rábíznunk, akinek lila gőze sincs az ágazatról, viszont Orbán vazallusa, márpedig a kormányfő az EU feloszlatásán dolgozik. Vagyis a kinevezés túlmegy a megengedett határon. Hogy ennek tiltakozás lesz a vége, az tuti. (Frankfurter Rundschau)
Minden idők legrosszabb uniós elnöksége
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az a kérdés, hogy az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz. A bizonytalanság oka a háború, Trump elnöksége, a populizmus megerősödése, így nem mondhatjuk, hogy a szokásos ügymenetre készülhetünk.
Az azonban egyértelmű, hogy Donald Tusk lengyel kormányfő teljesen másként fogja ellátni a tisztséget, mint szélsőjobboldali magyar kollégája. Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nyilvánosan meg is rótta, a többi kormány pedig megdöbbent, amikor Orbán a nyáron kezet rázott Vlagyimir Putyinnal és úgy tett, mintha az EU nevében járna el.
Magyarország az első tag, amely soros elnök lehetett, miközben jogállami eljárás folyik ellene. De sokat nem tudott tenni az eltelt hat hónapban, béna kacsának bizonyult, mivel az uniós intézmények a választás után saját vezetőik kijelölésével voltak elfoglalva. Egy brüsszeli diplomata ezzel együtt azt mondja: a magyar elnökség nem volt más, mint egyetlen visszaélés a joggal.
A varsói Nemzetközi Politikai Intézet egyik szakértője úgy véli, a lengyelek ennél csak jobbat nyújthatnak jövőre, a magyarok esetében annyira alacsonyan volt a léc. Mindazonáltal drámai időszakra kell készülni, mivel az oroszok törnek előre a fronton. Tusk úgy fogalmazott a héten, hogy áttörés jöhet a háború vagy béke kérdésében.
Ám Varsó mellől ezúttal hiányozni fognak a német és francia partnerek, hogy keresztül tudja vinni programját. (EUobserver)
Az oroszok veszélyesebbek, mint a terrorizmus
A brit elhárítás első embere azt közölte, hogy forrásaik végesek, ezért át kell fókuszálniuk a tevékenységüket. Ennek megfelelően a fő hangsúly a jövőben az orosz veszély lesz, azaz valamelyest háttérbe kerül a terrorizmus elleni harc. Ken McCallum ezt azzal indokolta, hogy nagyobb fenyegetést jelentenek az agresszív államok, mert azok már eddig is jó néhány szabotázst, gyújtogatást és orgyilkosságot követtek el.
A lap hozzájutott az MI5 vezérigazgatójának bizalmas jelentéséhez, amely azt tartalmazza, hogy külföldi szolgálatok brit földön idáig 14 embert öltek meg. Ilyen volt Alekszandr Litvinyenko egykori orosz ügynök, akit radioaktív polóniummal segítettek át a másvilágra. De végezni akartak Szergej Szkripallal is, aki kettős ügynökként működött, de túlélte a merényletet.
Az ilyen esetek megbízói között ott volt Irán és Kína is. Korábban az észak-ír terroristák, majd az al-Kaida, illetve az Iszlám Állam adta a legtöbb feladatot a szigetországi elhárításnak. (The Times)
Grúzia
Grúzia átkelt az orosz Rubiconon, az ellenzéknél végrehajtott razziák és az uniós belépési tárgyalások felfüggesztése mutatja, hogy itt immár csupán látszatdemokráciáról van szó – fejti ki Marc Champion, a hírügynökség szemleírója. Az ország éppen most tér rá a törvénytelenség és a tekintélyuralom útjára.
Az átmenetet nem lehet tetten érni valós időben, mert sok minden elfedi. Nem úgy van, mint Dél-Koreában, ahol az elnök nyílt alkotmányos puccsal próbálkozott ám ezért felelnie kell. A grúz fejlemények inkább egy hibrid hadviselésre emlékeztetnek, ahol alattomosan forgatják fel az intézményeket és a jogokat.
A csúcs az volt, amikor a hatalom a héten Tbilisziben maszkos rendőrökkel vitetett el iratokat több ellenzéki párt székházából és letartóztatott egy politikust, aki volt olyan vakmerő, hogy tiltakozott. De elvitettek egy sor aktivistát is. Mindez egy rendőrállamra jellemző.
Az eddigi elnök újraindulna, ám mivel a posztról most először nem a nép, hanem egy megbízott testület dönt és a tagok fele parlamenti képviselő, sok esélye nincsen. Hogy a parlamenti választás mennyire volt csalás, azt független vizsgálatnak kellene kiderítenie, de ilyen aligha lesz. (Bloomberg)
Kormánybukás Franciaországban
A szélsőjobb éppen most buktatta meg a francia kormányt és senki sem tudja, mi lesz ezután – jelenti Párizsból Marlon Ettinger. Csak az bizonyos, hogy igen erős immár a Nemzeti Tömörülés, ő szabja meg, hogy mi történik a politikában. Túszul ejtette az országot, és nem látszik, mikor lesz vége. A válság már azóta érlelődött, hogy Macron a nyáron idő előtti választást írt ki.
Marine Le Penék azt elégelték meg, hogy Michel Barnier kormányfő nem volt hajlandó teljesíteni az összes követelésüket, ideértve, hogy Párizs csökkentse uniós hozzájárulását, illetve jelentősen fogja vissza a közkiadásokat. Ám az is belejátszhatott, hogy a párt erős embere úgy gondolta: ha Emmanuel Marcon államfő lemond és új választást írnak ki, akkor ő megússza az ítéletet márciusban az uniós pénzek körüli visszaélések ügyében. Jelenleg ugyanis úgy áll, hogy akár 5 évre eltilthatják a közélettől.
Mellesleg a közvélemény 62 %-a azon a véleményen van, hogy a kabinet bukása esetén az államfőnek távoznia kell. A politikus most megpróbálkozhat azzal, hogy összeeszkábál egy új kormányt, vagy ügyvezető testületet nevez ki és az elvegetál a nyárig, amikor is újra az urnákhoz lehet hívni a polgárokat.
Ám a bizonytalanság súlyos következményekkel járhat, mivel súlyosak az ország gazdasági bajai, illetve könnyen kirobbanhat társadalmi elégedetlenség. Le Pen viszont már nem elégszik meg azzal, hogy jobbra tolja a politikát, most már a hatalom kell neki és az már nincs is olyan távol számára. (New York Times)
