"Őszintén szólva, nem irigylem önt."
"Gondolom, úgy 2-3 éve zűr támadt a szíve körül, rögtön be is jelentkezett a háziorvoshoz, aki megállapította, hogy ez alaposabb kivizsgálást igényel, el kell fáradjon a területileg illetékes kardiológiai rendelésre.
Egy kicsit biztos begyulladt, aztán hazaérve telefonált is a rendelőintézetbe, ahol egy rendkívül szimpatikus hölgy közölte önnel, hogyha jövő májusban reggel hatra befárad hozzájuk, akkor jó esélye van annak, hogy kap egy időpontot kardiológiai vizsgálatra.
És lám, úgyis lett, ön már előrelátóan reggel öt órakor beállt a sorba és győzött!
Január másodikára öné a pálya, meg lesz vizsgálva. Jó, az orvost, akihez beosztották, épp átvezényelték a nyíregyházi szülészetre, szerencsére egy rutinos asszisztensnőhöz került, aki némi gondolkodás után beutalta szívultrahangra, sőt már le is foglalt egy időpontot június tizedikére és figyelmeztette, hogy addig is semmi izgalom, meg túlzott terhelés.
Eljött a június, a vizsgálat, amit létszámhiány miatt a patológiáról átrendelt szakorvos végzett el és megállapította, hogy ezt bizony műteni kell.
Gyorsan intézkedett, némi küzdelem során beregisztrált a rendszerbe, mint digitális állampolgár és feltárult ön előtt egy csodálatos időponthalmaz a szívműtétjére.
A legkorábbi 2025. július 14. volt, a rendszer felkínálta önnek az időpont, pontos helyének és idejének a kinyomtatását, amivel ön boldogan élt, meg is tette, majd örömtől sugárzó arccal lobogtatva mutatta a családjának áldázatos küzdelmének eredményét.
Még egyszer gratulálunk, egyrészt, hogy mostanig volt szíves nem elhalálozni és külön azért, hogy egyetlen egy csótányt nem látott se a műtét közben, se a lábadozása alatt!" (Breyer Gábor)