Lakatos Júlia írása a HVG-ben: „Meghalt a liberalizmus! Éljen a liberalizmus?”
A szerző kiutat, feltámadást keresve a liberalizmus eszmeköre számára az újjászületés reményében, néhány apróságról elfeledkezik.
1./ A liberalizmus társadalomfilozófiájából indul ki, azt elemzi, holott az nem értelmezhető a liberalizmus politikai filozófiája, és gazdaságfilozófiája nélkül.
A liberalizmus politikai filozófiája, mely szép, egyenlősítő szavak mögött valójában a manapság angol polgárháborúnak nevezett angol polgári forradalom követeléseit végül jellemzően a II. Brit Birodalom fénykorában Angliában valósította meg, arra is van modellezve, és nem volt más, mint a polgárság politikai hatalomszerzésének eszköze.
A liberalizmus gazdaságfilozófiája, a szabad verseny, az eredeti tőkefelhalmozás, mint előzmény után megteremtett gazdasági hatalmi bázis nyomán szintén e történeti kor terméke, mely eredeti, tiszta formájában sosem, vagy csak nagyon rövid ideig létezett, ma pedig neoliberalizmus néven valójában még kevésbé képes szabad versenyt teremteni, a kényszerű állami beavatkozások (még a habzó szájú Reagan is kénytelen volt beavatkozni a bankrendszer védelmében), a multinacionális vállalkozások, a globális szintű gazdasági műveletek korában. Ami a társadalomfilozófiai eszmekört illeti, az speciel, némi filozófiatörténeti előzmények mellett valóban a francia forradalom terméke, de sok később kicsikart részeredmény (általános és titkos választójog, nők emancipációja, s a többi) ellenére ténylegesen, a maga teljességében nem valósult, nem valósulhatott meg, mivel a kapitalizmus keretein belül ez lehetetlen. Antagonisztikus ellentét feszül ugyanis a kapitalizmus kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendje, és e követelések/eszmék közt.
A liberalizmus amúgy általában tehát - szépen hangzó harci jelszavai ellenére – egy 150-180 éve virágzott (angolszász) történelmi időszakot leképező elmélet és mozgalom, mely másnak, mint konzervatívnak ma már nemigen nevezhető, tekintettel arra is, hogy a világ társadalmi viszonyai az eltelt időben jelentősen, sőt alapvetően megváltoztak:
2./ A liberalizmus ugyanis mindig a polgárság mozgalma volt, mely polgárság, mint ennek a mozgalomnak tömegbázisa, Nyugat-Európán és Amerikán kívül, „Metternich bécsi kertje aljától keletre és lefelé”, ha egyáltalán, eleve csak percekre létezett, mint Magyarországon is, valójában az egész Nyugaton is eltűnt a hetvenes évek óta bekövetkezett társadalmi átrétegeződés következtében.
Marad a liberális értelmiség, mely sokkal jelentősebb súlyt tulajdonít magának annál, amivel valójában rendelkezik - és e befolyása egyre csökken.
Summa summárum, az éledő fasizmus és az oligopóliumok előre vetülő árnyai közt nincs többé befolyása a világ történéseire, és nincs szignifikáns mondanivalója a tömegek számára.
Filozófiatörténeti kategóriává mumifikálódott.