Borbély Andrásnak „Mi történik, amikor a reménytelenségből megvetés származik? A fasizmusról.” című írását közli a Mérce.
Ez az írás arra hivatott, hogy bő lére eresztve, vallás- és filozófiaelméleti citátumokkal és (tömeg)pszichológiai fejtegetésekkel bőven fűszerezve kibővített mondattá varázsolja Lukácsnak általa idézett, egyébként túlságosan általánosságokban mozgó, némi naiv dogmatizmussal tarkított: „még” Lenin-parafrázisát.
(Lukács szerint a fasiszta szituációt jellemzi, hogy „ha az elnyomó osztályok már nem tudnak a régi módszerekkel uralkodni, de az elnyomottak még nem képesek e viszonyokon döntően változtatni.”)
Az örök kérdés. akarnak? Főként. mi módon? Forradalom vagy fasizmus?
Az írásból talán az utolsó kiemelt bekezdést követő néhány mondat lehet érdekes. Ennyi! Ennyi meg minek? Ez is csak Lukácsot bontja ki. Újat nem mond. De, azt nagyon tudományos köntösben.
Mellesleg Lenin híres definíciója (és Lukács parafrázisa) sajnálatos módon minden forradalmi és minden ellenforradalmi helyzetre egyaránt igaz! (Lásd a húszas évek Olaszországát, a harmincas évek Németországát!) Hogy merre lendül ki az inga?
Na, erre a kérdésre, az okokra, melyek alapján választ a tömeg, nem ad filozófiaelméleti választ senki! Talán, mert nincs generális válasz!
Az okokat az adott történelmi szituációkban kell keresni és megtalálni! Főként, mert az elmúlt bő száz évben (ma is) inkább az ellenpéldák dominálnak.
Egyébként pedig óvatosan kell fogadni a marxizmus klasszikusainak – na, nem a kapitalizmus-kritikáját, az helytálló, a kizsákmányolás (ma már bújtatott) ténye változatlan – a jövőt illető elképzeléseit!
Az elmúlt száz-száznyolcvan évben gyökeresen megváltoztak a viszonyok, a társadalomszerkezet, az életmód, a világpolitikai helyzet, tömegigénnyé lett a szolidaritást a szemétdombra küldő amerikai életforma, és tömegmannává az ideológiamentes amerikai „ideológia”: boldogulj egyedül, a pénz az Isten!
A baloldal, az anarchistáktól a szocialistákig pedig képtelen életképes, a tömegek számára vonzó ideológiát teremteni, alternatív, közösségi életcélokat kitűzni, tömegeket mozgósítani a: mire is?
A reménytelenségből nem megvetés sarjadzik, legföljebb a lemaradók iránt! Hanem szándék, az idomulásra, hogy beilleszkedjenek, és minél nagyobb részt tulajdonítsanak el, hasítsanak ki maguknak!
