Hetvennyolc éves korában elhunyt a Twin Peaks, a Kék bársony, a Dűne, a Mulholland Drive rendezője, akinek álomszerű stílusa annyira jellegzetes volt, hogy a neve jelzővé vált.
78 éves korában elhunyt David Lynch, közölte a családja a Facebookon.
Mint írták,
nagy űrt hagyott a világban, hogy nincs már közöttünk. De ahogy mondaná: tartsd a szemedet a fánkon, ne a lyukon.
Lynch tavaly nyáron beszélt arról, hogy a sok évnyi dohányzás miatt emfizémája (tüdőtágulat) lett, így a házát sem tudta elhagyni a Covid veszélye miatt.
„A régóta folytatott dohányzás miatt emfizémát kaptam, és így otthon vagyok, akár tetszik, akár nem. Nem tudok kimozdulni. És csak rövid távot tudok gyalogolni, mielőtt elfogy az oxigén” – mondta akkor.
Éjféli moziláztól a sorozatok forradalmáig
David Lynch nevét évtizedekig a legnagyobb élő rendezők között emlegették.
Montana államban született, egyetemistaként Philadelphiában folytatott képzőművészeti tanulmányokat. Az ottani művészeti akadémián forgatta első rövidfilmjeit a hatvanas évek derekán. Első nagyjátékfilmje, az 1977-re, független gyártásban elkészült Radírfej a korszak „éjféli mozivetítésein” vívott ki magának kultstátuszt, rendezőjére ezután figyeltek fel Hollywoodban.
A következő évtizedben Lynch komoly sztárokkal forgatta Az elefántembert, majd a Dűne első nagyjátékfilmes adaptációját, de igazi sikert a Kék bársonnyal ért el, amely mintha az idillinek tűnő kertvárosi Amerika rémálmait mutatta volna be. Lynch egész életművére jellemző volt a pszichológiai érdeklődés, a szürreális álomvilág, a tudatalatti feltérképezésének vágya. Talányos történetei, mint amilyen a későbbi Lost Highway – Útvesztőben és a Mulholland Drive, a modernista tudatfilm örökségét folytatják, rejtélyes és kibogozhatatlan bűnügyi történeteket mesélnek.
Lynch a nyolcvanas évek végén kapott felkérést egy tévésorozat megrendezésére. A Mark Frosttal közösen írt Twin Peaks egyszerre épített a szappanoperák és a krimisorozatok műfajára, de mindkettőt markánsan újraértelmezte, és olyan rajongótábort verbuvált rendezője köré, amely a rendezői pálya végéig – és a több évtizedes szünet után, 2017-ben bemutatott, harmadik évadig – kitartott.
David Lynchet háromszor jelölték rendezői Oscar-díjra, Veszett a világ című filmje Arany Pálmát nyert a cannes-i filmfesztiválon. Filmrendezői életműve mellett írói, zeneszerzői és képzőművészeti munkásságáról is ismert volt, ezek mind szervesen kapcsolódtak filmjei szürrealista világához.
Nem érdekelték a műfaji határok
Lynch túláradó kreativitása nem tisztelte a műfaji határokat, így alkotótevékenysége messze túlnyúlt a filmeken. Pályáját eleve képzőművészként kezdte, később pedig a zenében is kipróbálta magát. Több filmjéhez is írt zenét, visszatérő alkotótársával, a jellegzetes Lynch-hangulathoz nagyban hozzájáruló Angelo Badalamentivel közösen. Vele és profi jazz zenészekkel közösen alapította meg Thought Gang nevű zenekarát is a 90-es évek elején, amelynek Thought Gang című lemeze csak évtizedekkel később, 2018-ban jelent meg. Lynch persze a zenekarvezetéshez sem hagyományos módon állt hozzá. Nem kottázott vagy vezényelt, hanem szürreális, filmszerű jeleneteket mesélt a zenészeknek, így inspirálva őket az adott hatás elérésére.
Képzeld el, hogy egy levágott fejű csirke vagy, aki körbe körbe szaladgál, miután valaki ezer speed-tablettát tolt le a torkán
– hangzott például az egyik instrukció Gerry Brown dobosnak, aki olyan zenészekhez szokott, mint Stevie Wonder vagy Diana Ross. Az egyik dalhoz super8-ra forgott klip is készült.
Megragadni, ami belül megy
A rendező emellett elkötelezett híve volt a transzcendentális meditációnak, amit még 1973-ban kezdett el gyakorolni. Sőt, könyveket is írt róla.
Nagy a félreértés arról, hogy mi a meditáció. A meditáció egy módja annak, hogy megragadjuk azt, ami belül megy, egészen belül, ami a legmélyebb szintű élet, a transzcendencia, az abszolút, a totális és a valóság, maga a tapasztalat. Mindazt, amire egy emberi lény épül
– mondta egy interjúban, és arról is gyakran beszélt, hogy az igazi boldogságon túl, a kreativitáshoz is nagyon fontos ennek a tudatállapotnak a megtapasztalása. Mindezt nemcsak szóban hirdette, de saját alapítványt is létrehozott, amelynek célja, hogy segítsen a transzcendentális meditációt alkalmazni az iskolákban, valamint olyan traumatizált csoportok számára, mint a háborús veteránok, a menekültek, a hajléktalanok és az elítéltek. (24.hu)
