A Pegasus lótüdő ehhez képest!
Az volt a Kádár-időkben a telefonvonal kattanása, egyetemista koromban répaszedés közben (kirendeltek minket Nagyigmándra) a répamező szélén jegyzetelő hallgató társunk munkálkodása (csak éppen azt nem kérdezte meg pontosan, hogy is fogalmaztál?), lótüdő a telóba, kocsiba szerelt GPS és a köztéri kamerák láncolata, a munkahelyi billentyűzet-figyelő, a pedagógusok, családtagjaik lehallgatása, megfigyelése.
Mihez képest? Mondom!
Írok egy emailt valakinek, azzal, hogy mellékelem a listát.
Melyet viszont a szövegben helyeztem el.
Aztán üdvözlettel, és elnézést kérve, ha többletmunkát okoznék, zárom a levelet.
Küldöm. Küldeném! Mert megjelenik egy ablakban: „biztos, hogy melléklet nélkül akarja elküldeni? Mert a szövegben mellékletet írt!”
Na, bazdmeg! Jó, tudom, a Google (a CIA, az anyám kínja) figyel!
De, ennyire? Szinkronban olvassa a leveleimet?
Jó, hogy nem írja meg helyettem! Bár még arra is sor kerülhet!
És eszembe jut ismét a kis bécsi bank az első iraki háborúról szóló Forsyth-regényből (Kabdat Allah). A bank nem használt számítógépet, faxot, telexet, fénymásolót – internet akkor még nem volt –, telefont (vonalas telefont) is csak személyes időpont-egyeztetésre (mert minden – gondosan megválogatott – ügyféllel személyesen tárgyalták meg a tranzakciókat, vagy postai levélben, melyet belföldön a küldöncük kézbesített, külföldre, a küldönc által feladva postán küldték, melynek diszkréciójában akkor még bízni lehetett (nem a magyar postáról beszélek).
Ez a kilencvenes évek elején volt a bank szokásában, melynek tulajdonosai megsejtettek valamit a jövőből. És köszönték, elvoltak!
Csak azt nem sejtették előre, hogy 9/11 után kötelező lesz nekik is csatlakozniuk a nemzetközi bankrendszer elektronikus nyilvántartásához.
Tehát vagy kitaláltak valamit a diszkréció megőrzése érdekében (azért választották őket az ügyfelek), vagy lehúzhatták a rolót! (Nem tudom, mi lett velük, de hát, ez most mindegy!) Forsyth mellesleg a brit titkosszolgálat tisztje volt, a közlendői hitelesek.
Nos, tehát: ha beszélgetni akarok magammal, kimegyek a sufniba! Ott még villany sincs!
Értem én, a titkosszolgálatok (többek közt) bizonyos kulcsszavakra keresve turkálnak az elektronikus levéláradatban, hátha horogra akad valamilyen terrorista ügy, a (nem biztos, hogy a magyar) rendőrség, az FBI és társai ma már leginkább GPS koordináták alapján kapja el a bűnözőket, és a többi!
Csakhogy én nem vagyok se terrorista, aki burkolt üzeneteket küld, se szökésben lévő bűnöző!
(Szerintem már a terroristák is pontosan tudják, milyen szavakat nem szabad használni, a bűnözők is levetetik a lebuktatásukra drogkereskedőként érkező beépített ügynökökkel a nyakláncukat, amiben a kamera van, és nem hiszik el, hogy nagyothalló készülék van a fülükben. Továbbá kiszerelik a GPS-t a kocsijukból. Vagy/és mint Orbán – ő sem szerénységből – húszéves mobilt használnak.
És eszembe jut Kafka, Wells, Déry, Orwell, Ray Bradbury, Lem, meg a Szárnyas fejvadász!
Miért van az, hogy írók, művészek, filmesek, egyszóval amatőrök előbb megsejtenek valamit a jövőből, mint a hivatásos politikusok és politológusok?
Na? vajon miért?