Elképesztő zagyvaságokat tálaló cikk jelent meg a napokban a magyarországi KESMA tulajdonában levő Székelyhonon.
Egy állítólagos szakértőre hivatkozva azt írják, hogy 8 ezer medve élhet Romániában, miközben az ország élőhelyeinek eltartóképessége mindössze 4 ezer példány számára elég. Azaz, mint írják, legalább 2 ezer, de inkább 4 ezer állatnak nincs helye. Azt már nem írják, csak sugallja a cikk, hogy eszerint 4 ezer medvét kellene megölni ahhoz, hogy megszűnjenek a medve-ember konfliktusok.
A megkérdezett „szakértő” egyébként egy Kovászna megyei vadász, Benedek Barna, aki részt vesz a környezetvédelmi minisztérium által megrendelt, genetikai vizsgálatokon alapuló medveállomány-felmérésben. A vizsgálatot a Marian Dracea Erdészeti Kutatóintézet végzi, és helyi civil szervezetekkel, főként vadászegyesületekkel gyűjteti be a mintákat – szőrt, ürüléket – ezek egyikénél dolgozik a nyilatkozó vadász.
Nem kell sem ökológus professzornak, sem statisztikusnak lenni ahhoz, hogy valakinek szemet szúrjon, mennyire csúsztat a cikk. Az egyedüli konkrétum, amiből kiindul, az, hogy a felmérés során 10 ezer mintát gyűjtöttek be, ebből 8 ezret elemeztettek ki, melyek alapján 3 ezer példányt azonosítottak. Erről a 3 ezer bizonyított példányról izzadja fel a nyilatkozó a populáció létszámát 8 ezerre.
A cikkből kiderül, hogy év végéig kellene végezni a vizsgálattal, de hosszabbítást kértek. És Benedek Barna szerint „ha a további eredmények is ezt a mintát követik, akkor 6 ezer példány léte is bizonyított lesz”. Tehát már csak 2 ezret kell valahogy hozzácsapni, hogy kijöjjön a célzott 8 ezer. De Benedeknek erre is van ötlete, azt mondja, „rá lehet még számolni 25-30 százalékot”, mert „úgysem lehet minden ürüléket megtalálni”, tehát simán feltételezhetjük, hogy további 2 ezer medve éldegél még valahol.
A román környezetvédelmi minisztérium jellemzően nem foglalkoztat szakértőket, ennek ellenére vannak, akik medvekutatással foglalkoznak Romániában, közülük kérdeztük meg az egyiket.
Domokos Csaba „manipulatív blődségnek” nevezte az egész eszmefuttatást.
Kifejtette: a bizonyított 3 ezer mellé nem lehet odaszámolni még 3 ezret, mert nem így működik a dolog, azaz nem duplázódik meg az egyedszám, ha meghosszabbítják időben a felmérést. A medvekutató kifejtette: bármilyen állománybecslési módszert is alkalmazunk, az a jellemző, hogy az elején nagyon megugranak a számok, viszonylag sok egyedet lehet beazonosítani. Azonban ahogy halad az idő, és egyre gyűlnek a minták, az új egyedek száma csökken, mert egyre gyakoribbá válik, hogy már korábban beazonosított egyedtől származó mintákat gyűjtenek be a terepen dolgozók.
A „rászámolt” 25-30 százalék pedig elképesztő tudománytalanság, mondta, léteznek statisztikai módszerek, ezeket kell alkalmazni. Hozzátette, egy alaposabb állománybecsléshez, amelyből a populáció fejlődési dinamikájára is lehetne következtetni és egy szakszerű vadgazdálkodási startégia alapjául szolgálhatna, nem arra lenne szükség, hogy megpróbálják megszámolni az összes medvét. Inkább alkalmas erre a fogás-visszafogás módszere, a jelenlegi adatok alapján viszont eléggé keveset lehet megtudni a romániai medveállományról.
Az eltartóképességről és az „élőhely nélküli” 4 ezer medvéről Domokos Csaba elmondta, nincsenek megfelelő adatok ahhoz, hogy egy ilyen becslést valaki elvégezzen. Annyira híján vagyunk a szakszerű kutatásoknak, hogy azt sem tudni pontosan, mit is esznek a medvék Romániában, és milyen élőhelyek megfelelőek számukra. A hatalmas mértékű és gyors környezetváltozás még bizonytalanabbá tesz egy ilyen becslést: miközben Erdély keleti részén sok falusi gazdaságot hagynak el az emberek, ami potenciális élőhely lehet a medvék számára, Erdély déli részén, Szászföldön hatalmas területeket kerítenek be a húsmarhák számára, ezzel kiszorítva innen a nagyobb testű emlősöket. Arról nem is beszélve, tette hozzá Domokos Csaba, hogy tíz éve még elképzelhetetlen volt, ami ma már realitás, hogy a Gyergyói- és a Csíki-medencében megterem a kukorica és a napraforgó.
A szakértő hozzátette, bizonyított tény, hogy a medvepopuláció nagysága és az állatok által okozott károk között nincs közvetlen összefüggés. Külföldi vizsgálatokból kiderült, hogy nagy létszámú medveállomány sem tesz feltétlenül kárt, ugyanakkor alacsony létszámú populáció is okozhat sok gondot.
A manipulációs kísérlet hátterében alapjában véve a busás haszonnal kecsegtető medvevadászat áll. A vadászok és a politikusok egy része (főként az RMDSZ-es politikusok) azért riogatnak az „elszaporodott medveállománnyal” és az „egyre gyakoribb medvetámadásokkal”, hogy megalapozzák a trófeavadászat újbóli engedélyezését. A medvevadászatot ugyanis 2016-ban az akkori környezetvédelmi miniszter (aki kivételesen nem egy politikai, hanem egy technokrata kormány tagja volt) betiltotta. Mert bebizonyosodott, hogy hamis adatok alapján állapítják meg a kilövési kvótákat. Hogy kik? Hát a mostani felméréssel megbízott Erdészeti Kutatóintézet, az alvállalkozásban mintákat gyűjtő vadásztársulások adatai alapján.
Rendszeresen felülbecsülték az állomány nagyságát, azaz több medvét jelentettek, mint amennyi valóban élt a területükön annak érdekében, hogy magasabb kvótát lehessen megállapítani, azaz több egyed kilövését lehessen engedélyeztetni.
Hogy minél nagyobb számban jöhessenek a külföldi vadászok, akik több tízezer eurót is hajlandóak kifizetni azért, hogy kiélhessék a beteg hajlamaikat.
A 8 ezres populációlétszámot egyébként azért szeretnék mindenáron elérni, mert idén egyszer már lejelentették a minisztériumnak, hogy ennyi medve él az országban. Aminek alapján Tánczos Barna volt miniszter próbált is egy 500 egyedes kilövési kvótát érvénybe léptetni, azonban a Román Akadémia ebben megakadályozta. A tudományos testület végül kevesebb mint a felére csökkenttette a kilőhető medvék számát.
A lakossági nyomás növelése érdekében 2016 óta a vadászok és egyes politikusok időt és energiát nem kímélve hergelnek és uszítanak a medvék ellen. Az emberek pedig reagálnak is:
hurkozzák, mérgezik, mézes gipsszel megetetik a szerencsétlen állatokat, akik keserves kínok között pusztulnak el, egyre nagyobb számban.
Szakértő barátom mondta, egy fajt kétféleképpen lehet kiirtani: vagy tönkreteszed az élőhelyét vagy ráuszítod a helyi lakosságot. Romániában, Erdélyben egyelőre nem áll fenn annak a veszélye, hogy a medvéknek ne maradjon élőhelye. A már felszított gyűlölethullámhoz viszont újabb és újabb veszélyes löketet ad minden toxikus politikusi megnyilvánulás és minden botcsinálta szakértő zagyvaságokon alapuló manipulációs kísérlete.
És erre a terepre érkezett meg most egy újabb szereplő, a magyar kormány hírügynöksége, az MTI, amely nemcsak átvette a hírt, hogy az egész magyar nyelvterületen terjessze az alaptalan zagyvaságokat, de románra (!) is lefordította, hogy legyen honnan inspirálódjanak a román lapok, ha maguktól nem írnának hülyeségeket. Az MTI-nél bevett gyakorlat, hogy közöl romániai híreket, és az is, hogy magyarországi híreket román fordításban is közzétesz. Arra azonban eddig nem volt példa, hogy egy (a magyar kormány irányítása alatt álló KESMÁ-hoz tartozó) erdélyi laptól átvett hírt fordít le románra és próbálja minél szélesebb körben terjeszteni. Van valaki odaát, a magyar kormány magasabb köreiben, aki szintén Erdélybe szeretne járni vadászni? (Trantelex)
