Magyarország búcsút mondhat a vizeinek?

A magyar lakásokban jószerivel mindenki csak egy csapnyitásra van egy pohár víztől. A vízkészleteinkkel látszólag minden rendben van. Ezt a képzetet csak tovább erősíti, hogy az egy főre jutó teljes megújuló vízkészletünk még Európában is magasnak számít. Ez a mutató 11 ezer m³/fő/év-et tesz ki.

Az olasz adatnak úgy a hatszorosát produkáljuk.

Ám hiába szerepelünk jól a statisztikákban. A Homokhátság, amely az ország tizedét teszi ki már tavaly félsivatagnak lett minősítve. A súlyos aszályok minden bizonnyal egyre gyakoribbak lesznek, főleg az Alföldön.

Az idézett számadat, vagyis az egy főre jutó teljes megújuló vízkészlet nagysága több szempontból is csalóka. Magyarország nagy része ugyanis csapadék-hiányos terület, ahol a kevés esőt hosszú évszázadokon át a folyók árterei, valamint a mellék- és holtágak kompenzálták.

Csak hogy a XIX. századtól óriási lendületet vettek a folyószabályozások. Hogy az árvizeket el lehessen kerülni, a kanyarokkal és mellékágakkal teli nagy folyók be lettek szűkítve és le lettek rövidítve. A Tisza árterületeit például részben mezőgazdasági művelés alá vonták. A cél sikerült: áradáskor nem tudnak szétterülni a folyóink, cserébe az ország elvesztette a „vizes területei” jó részét. A készletek eloszlása emiatt roppant egyenlőtlen lett.

Hiába vannak bővizű folyóink, a legtöbb olyan terület, amely kicsit távolabb esik a Dunától, a Tiszától vagy a Drávától már vízben szegény területnek számít.

Forrás: OMSZ

Mivel a globális felmelegedés felgyorsította a vízforgást, a jövőben nőni fognak az időjárási szélsőségek. Az intenzív esőzéseket egyre súlyosabb aszályok követhetik. Vagyis a mostani, eleve nem túl ideális felállás tovább fog romlani. Közben Magyarországnak van egy jelentős kitettsége is. A nagy folyóink nem nálunk erednek.Az országból kifolyó víz 95 százaléka külföldről származik. A belső megújuló vízkészleteink nagysága csekély.

A megújuló vízkészletek nagysága néhány európai országban (m³/fő/év)

Forrás: KSH

Az ívóvízellátásunk túlnyomó részét, vagyis a 96 százalékát a felszín alatti készletek biztosítják. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság másfél éve készített egy vitaanyagot, melyben ennek kapcsán úgy fogalmaznak:

Mezőgazdasági, ipari és egyéb vízhasználati igény merül fel az ivóvízbázisok utánpótlási területén, ami veszélyezteti az ivóvízbázis hosszú távú fenntarthatóságát mennyiségi oldalról.

Mint kiemelik: az ország számos területén, így például a Duna-Tisza közi hátságban vagy a Nyírségben a talajvízszint jelentős csökkenése mutatható ki, amely természeti és emberi tevékenységre vezethető vissza. Utóbbiba tartozik például a vízadó réteg túlhasználata, a vízfolyások medermélyülése és a helytelen művelési ág megválasztása is.

A talajvízszint süllyedése, az ehhez kapcsolódó ökoszisztémát veszélyezteti, de a mezőgazdasági területekre is lehet kedvezőtlen hatása.

Mint a vitaanyagban írják:

Nemzetközi és hazai szinten, a vízgazdálkodás legnagyobb kihívásainak egyike a vízhiány és az aszály, amelyek klímaváltozás hatására bekövetkező fokozódása további kérdéseket vet fel. Mára tényként kezelhetjük, hogy a vízháztartás, így a talajvízháztartás megváltozásában is nagy a klímaváltozás szerepe; a szélsőségek gyakorisága, tartóssága és súlyossága bizonyíthatóan nőtt. Ezen következmények sikeres kezelése jelentős erőfeszítést igényel.

A vízhiány, ha csak nem történik komoly változás, komoly problémává nőheti ki magát a jövőben. Az átlagpolgár persze annyit megtehet, hogy visszafogja a saját fogyasztását, viszont a háztartások az összfogyasztásnak csak a 10-12 százalékát teszik ki. Még úgyis, hogy fejenként átlagosan napi 100 liter vizet használunk el. Az európai vízfelhasználásnak úgy a feléért a mezőgazdaság felel, mellette a feldolgozóipar, a bányászat és az energiatermelés szerepel a fő fogyasztók között. 

Magyarországon a felszín alóli víztermelés víztípusok szerint (ezer m³)

(Növekedés.hu)