A Republikon elemezte a magyar oktatás helyzetét
Az oktatásügy a magyar közélet egyik legmeghatározóbb témája a rendszerváltás óta, sajnos gyakran negatív értelemben. - írja a Republikon Intézet friss kutatásában.
Különösen igaz ez az elmúlt két évre, az eddigi leghosszabb oktatási tüntetéshullámmal, amelyet tanársztrájkok sora övezett. A megmozdulások oka nem pusztán a tanárok alacsony bére; az oktatási rendszer egésze kritikus állapotban van, és ez nem csak a tanárokat, de minden magyart – diákokat, szülőket, a gazdaságot, a társadalmat – érint, és majdnem mindenkinek van róla véleménye. A Republikon legújabb kutatásában1 felmérte, hogyan értékeli az oktatási rendszer állapotát a magyar társadalom, beleértve a különböző demográfiai csoportokat és a pártok szavazótáborait.
Eredmények
Ahogyan az oktatásban érdemjeggyel értékelik a diákok teljesítményét, úgy jelen kutatás során a válaszadókra hárult a feladat, hogy osztályozzák a magyar oktatási rendszer teljesítményét. Egytől ötig terjedő skálát alkalmaztak, az 1-es, 2-es értékelés negatív, a 4-es és 5-ös értékelés pozitív osztályzatot jelent. Az értékeléseket szociodemográfiai rétegek szerint csoportosították: nem, kor, iskolai végzettség, településtípus és pártpreferencia szerint, valamint aszerint, hogy a válaszadónak van-e iskoláskorú gyermeke.
Megvizsgálva ezeket eredményeket elmondható, hogy
a magyar oktatási rendszer általánosságban lesújtó értékeléseket kapott.
A teljes népesség 62 százaléka, közel kétharmada negatívan osztályozott, és mindössze a válaszadók 9 százaléka adott pozitív értékelést, azaz a magyar társadalom oktatási rendszerről alkotott képe túlnyomóan negatív.
Elsőként az egyes pártok szavazói közötti eltéréseket vizsgálták meg. Az egyik legfontosabb megállapítás, hogy a Fidesz-KDNP szavazók sem elégedettek a magyar oktatási rendszerrel. Ezen szavazók körében az oktatási rendszert kétszer annyian értékelik negatívan, mint ahányan pozitívan, a fideszesek 43 százaléka negatív véleménnyel van a magyar oktatási rendszerről, és mindössze 21 százalékuk adott pozitív értékelést. Az ellenzéki pártok szavazói természetesen lényegesen rosszabb értékelést adtak, mint a kormánypártiak, az ellenzékiek több mint háromnegyedének negatív véleménye van az oktatási rendszerről. A Momentum, a DK és az MKKP esetében mindössze a szavazók 1-2 százaléka vélekedett pozitívan az oktatásról, ők voltak a legkritikusabbak. Érdekesség, hogy a jobboldali ellenzéki pártok szavazói elégedettebbek az oktatási rendszerrel, mint a baloldali-liberális szavazók. A Mi Hazánk szavazók csupán 58 százaléka, a Jobbik szavazók mindössze 45 százaléka fogalmazott meg negatív véleményt. Ennek több oka lehet. A legegyszerűbb magyarázat, hogy a jobboldali szavazók általánosan kisebb településeken élnek és alacsonyabb iskolai végzettségűek, és ahogyan az a későbbiekben látszódik, ezekben a rétegekben kevésbé negatív a magyar oktatási rendszer megítélése. A másik magyarázat, hogy a szintén jobboldali Fidesz—KDNPkormány oktatáspolitikája, nemzeti alaptanterve, kötelező olvasmányai és neveléshez való hozzáállása közelebb áll a jobboldali ellenzéki szavazók álláspontjához, mint a baloldali és liberális szavazókhoz. Összességében azért a jobboldaliak is kritikusan szemlélik a magyar oktatási rendszert.
Ha az egyes korcsoportok véleményét vizsgáljuk, viszonylag kis különbségek láthatóak, viszont az érződik, hogy a fiatal felnőttek a leginkább kritikusak az oktatási rendszerrel szemben, a 18 és 40 év közöttiek körében a legalacsonyabb (7 EREDMÉNYEK 5 százalék) azok aránya, akik pozitívan vélekedtek a magyar oktatásról. Természetesen ennek a korosztálynak a legintenzívebb a kapcsolata az oktatási rendszerrel, vagy még maguk is diákok, vagy nemrég azok voltak, esetleg fiatal gyermekeik vannak, akiken keresztül szembesülnek a magyar oktatási rendszer állapotával.
Fokozottan releváns az oktatásról alkotott vélemények vizsgálatánál a válaszadó iskolai végzettsége. Ebben a tekintetben egyértelmű trend rajzolódik ki: minél több időt tölt valaki az oktatásban, annál rosszabb véleménnyel van róla. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, minél iskolázottabb valaki, annál nagyobb eséllyel lesz negatív véleménye a magyar oktatási rendszerről. Míg a maximum 8 általános végzettséggel rendelkező válaszadóknak „csak” 55 százaléka van negatív véleménnyel, a diplomások körében ez az arány 68 százalék, több mint kétharmad. A legalacsonyabb iskolázottságú réteg 13 százaléka elégedett az oktatással, a felsőfokú végzettséggel rendelkező válaszadók mindössze 4 százaléka vélekedik pozitívan róla.
Szintén érdekes a településtípus szerinti bontás. Minél nagyobb településen lakik az adott válaszadó, annál rosszabb véleménnyel van az oktatásról. A fővárosban élők 64 százaléka, majd kétharmada negatív értékelést adott, míg a községek lakóinak 57 százaléka volt rossz véleménnyel a magyar oktatásról. A főváros-vidék törésvonal erősen jelen van a magyar politikában, legegyszerűbben ezzel magyarázható, hogy az ellenzéki beállítottságú nagyvárosi válaszadók körében rosszabb az oktatási rendszer megítélése, mint kisebb településeken, ahol a kormánypárt erősebb, annak ellenére, hogy az oktatási rendszer leépülése éppen a legkisebb településeken érhető tetten a legsúlyosabban.
Megvizsgálták azt is, hatással van-e a válaszadók értékelésére, hogy van-e iskolás gyermekük. Kis mértékben befolyásolja az oktatásról alkotott véleményt, ha a kérdezettnek iskoláskorú gyermeke van, viszont érdekes, hogy ezek a szülők némileg pozitívabb véleménnyel vannak az oktatási rendszerről, mint azok, akiknek nincs iskolás gyermeke. Ennek az lehet az oka, hogy míg a jelenlegi helyzetben a kívülállók csak akkor hallanak az oktatási rendszerről, ha valami újabb probléma vetődik fel, az iskolás gyermeket nevelő szülők tapasztalják a gyermekeik pozitív élményeit is, kapcsolatba kerülnek elhivatott tanárokkal és részt vesznek iskolai programokon, amelyek – minden negatívum ellenére – némileg javíthatják a saját személyes élményüket is az oktatásról. Ettől függetlenül az iskolával érintkező szülők 60 százaléka is rossz véleménnyel van az oktatási rendszerről.
Módszertan: A kutatás 1000 fő telefonos megkérdezésével készült augusztus 16-23 között. A kutatás nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentatív az ország felnőtt lakosságára. Hibahatár: +/- 3,2%.