Interjú Csizmadia Ervin politológussal.
Orbán Viktor nem bonthat most pezsgőt, mert Gyurcsány Ferenc lelépése ráirányítja a figyelmet valamire, ami számára is kellemetlen – állítja a 24-nek adott interjúban Csizmadia Ervin, aki szerint Gyurcsány politikai pályáját a kudarcok dominálták, holott komoly víziókkal és formátummal rendelkezett. A korábbi miniszterelnök karrierjének építkező szakasza azonban az őszödi beszéddel ért véget, melyet alapvetően rosszul kezelt. Lehetett volna-e másképp? A politológustól azt is megkérdeztük, elképzelhető-e Gyurcsány számára a visszatérés.
Hogy értesült Gyurcsány Ferenc lemondásáról?
Egy találkozóra mentem, a földalattiból szálltam ki, ránéztem a telefonomra, akkor láttam a hírt. Meglepődtem, természetesen. Nem számítottam rá, de eszembe jutott az is, hogy Gyurcsány Ferencet az elmúlt hetekben nem nagyon lehetett látni a nyilvánosságban. Valószínűleg hetek óta érett a lemondás.
Mégis meglehetősen fura volt. Több évtizednyi politizálás után nem Gyurcsány jelentette be a távozását, nincs tőle még egy elköszönő videó sem, miközben az egészre bizarrul rá van varrva a Gyurcsány-Dobrev házaspár válása. Annak is köze van mindehhez? Közben arra is gondolhatunk, hogy mindez azért alakult ilyen egyoldalúan és sejtelmesen, mert Gyurcsányt sarokba szorították és lemondatták a pártjában. Talán nem is akart távozni, csak rákényszerült? Vagy csak egy trükkös csere zajlik, hogy Dobrev Klárával jobbak legyenek a DK esélyei 2026 előtt? Mit látunk ön szerint?
Vajon sokkal előrébb lennénk, ha tudnánk a pontos okát a lemondásnak? A politikai elemzésnek a mélyebb folyamatokkal van dolga, nem a machinációk találgatásával. Ami csütörtökön történt, az a Gyurcsány-történet szempontjából fontos, és a fő kérdés: vajon a korábbi miniszterelnök miért hozta meg ezt a döntést? Erre pedig, úgy gondolom, az a válasz, hogy minden, ami a politikai pályafutásához kötődik, az ma már gyakorlatilag a múlt. Kifolyt a kezei közül az, amiért beszállt a politikába. 1996 szeptemberében adott a Népszabadságnak egy interjút. Ebben visszatekint az 1990-es évek elejére, amikor a KISZ után kivonult a politikából és üzletember lett. Megkérdi tőle a riporter: „Ön mindig tulajdonos akart lenni?” Mire ő: „Nem, én vezető akartam lenni, azt akartam, hogy a világ kicsikét olyan legyen, mint amilyen én vagyok. Azt gondoltam, hogy belőlem nagyon jó politikus lesz, azt gondoltam, hogy egyszer miniszterelnök leszek. Ma már kinevetném magam, de akkor ezt komolyan hittem.” Nagyon érdekes mondatok.
Gyurcsány Ferenc bukása innen érthető meg: a világ kicsit sem lett olyan, mint ő.
A lelépés pedig a bukás beismerése Gyurcsány részéről?
De legalábbis a megbékélés azzal, hogy a politika túlment rajta. Gyurcsány Ferencnek rengeteg elképzelése volt arról, hogy milyen irányba fejlessze a politikát, de miután lemondott a miniszterelnöki posztról 2009-ben, ezekből már nagyon keveset tudott megvalósítani. A ’90-es évek végén úgy jött be a politikába, hogy lépésről lépésre formálta át az MSZP-t, és egy új közeget teremtett. A maga képére formálta a teljes baloldalt, ám Őszöd után erre már csak nagyon csekély mértékben volt módja. Ezért is hagyta el az MSZP-t 2011-ben.
Annak a politikusnak, aki a mindent akarja elérni, nem perspektíva az, hogy közel a semmihez vegetál. Gyurcsány pedig mára – tetszik, nem tetszik – ide jutott.
Bukásnak is nevezhetjük ezt, vagy annak a beismerésének, hogy már nem tud a magyar politikai közegre hatni. Az ő felfogásából, eredeti céljaiból pedig az következik, hogy így nem érdemes csinálni. Olyan közeg alakult ki, melyben arra, amit képvisel, nincs szélesebb kereslet. Húsz–huszonöt évvel ezelőtt, a 2000-es évek közepén – ma már talán nem is emlékszünk erre – még minden cikk róla szólt. Ma kiről szól minden cikk? Magyar Péterről. A mai versenyben Gyurcsány már nem tényező. Az elmúlt években már nem lobogott 100 százalékon, a hibát pedig ott követte el, hogy ezen a mostani 70–80 százalékon nem lett volna szabad bennmaradni. Az utóbbi években az elképzeléseinek töredékét sem tudta érvényesíteni. (24.hu)
