Orbán Viktort meg kell dicsérni, amiért nem akarja beengedni a migránsokat Magyarországra, állítja az SaS elnöke, Richard Sulík.
Richard Sulík pártja, a Szabadság és Szolidaritás a veszélyzónában van a szeptember 30-i választás előtt, támogatottsága a bejutási küszöb környékén mozog. Sulíkék magyar szavazatokra is számítanak: az SaS listáján indul Ravasz Ábel korábbi hidas politikus, és a pártnak kisebbségi programja is van.
A szlovák–magyar kapcsolatok nagy teret kapnak a szlovákiai belpolitikában és a választási kampányban az utóbbi hónapokban, az illegális migráció vagy épp Orbán Viktor egyes kijelentései miatt. Hogyan értékelné a jelenlegi szlovák–magyar kapcsolatokat? Javultak vagy romlottak a legutóbbi szlovákiai parlamenti választás óta?
Úgy gondolom, hogy összességében jók a szlovák–magyar kapcsolatok, és nem változtak jelentős mértékben. Az, hogy időnként vannak valamiféle kirohanások, az engem nem irritál különösebben. Amikor például Szijjártó Péter magyar külügyminiszter, akivel egyébként nekem jó a viszonyom, szükségesnek érezte kommentálni a volt rendőrfőkapitány, Gašpar szabadon engedését, inkább hallgathatott volna.
Azt nem tudom, hogyan volt pontosan az embercsempészek ügye, akik közül állítólag 1400-at szabadon engedtek, nem ismerem ennek a hátterét. Amikor viszont ez nincs elégségesen megindokolva és megmagyarázva, miközben közvetetten bennünket is érint, az különféle félreértésekhez vezet, és lehetőséget ad a konspirálásra. Ha a magyar fél ezt jobban megmagyarázta volna, kevesebb összeesküvés-elmélet keletkezett volna körülötte.
Az önök jelöltje, Mária Kolíková azt mondta a Denník N vitáján, hogy szerinte Orbán Viktor ezzel akar segíteni Robert Ficónak. Ön szerint ez nincs így?
Lehet, hogy így van, de én óvatos vagyok az ilyen értékelésekkel. Megvan a véleményem a dologról, de nem hiszem, hogy jót tesz a vitának, ha egy parlamenti párt elnökeként ilyen vélekedéseknek vagy feltételezéseknek, bizonyíték nélküli vádaknak fogok hangot adni.
A magyar kormány részéről viszont megfigyelhető valamiféle rendszeresség abban, ahogy kommentálják a szlovákiai belpolitikát, Robert Fico pedig rendszeresen megjelenik a magyarországi közmédiában. Ez nem zavarja önt?
Nem. Én is szerepeltem a német közszolgálati médiában. Ha meghívják oda, van valami okuk rá, ebben nem keresnék semmilyen drámát.
Néhány éve még védelmébe vette Orbán Viktor politikáját a migráció terén, főként abból a szempontból, hogy Orbán nem akarja beengedni a migránsokat Magyarország területére.
Jól teszi, emellett ki kell állni és meg kell dicsérni ezért.
Tehát ez máig érvényes?
Érvényes, viszont ma itt vannak nálunk a migránsok, és ha a szerb–magyar határon át jönnek, Orbán Viktornak nyilván nem sikerül elégségesen védenie ezt a határt. Szlovákiának tárgyalnia kellene vele és esetleg segíteni védeni ezt a határt, mert ez az egyetlen alternatíva. Orbán ide vagy oda, a schengeni határt védeni kell, és kész.
A magyar koncepció viszont ezek szerint nem olyan sikeres, mint azt ön is feltételezte korábban.
Nem tudom, mi van a háttérben. Ha egyszer felépített ott egy magas kerítést, rendőröket küldött oda, nem tudom elképzelni, hogyan juthat át naponta több száz ember. Lehet, hogy közben már nem védik elég jól a határt vagy nem fedi le a kerítés a teljes határt. Az is lehet, Szerbián és Horvátországon keresztül érkeznek Magyarországra, ezt nem tudom. Azt tudom, hogy Szlovákiába több száz ember érkezik naponta, és ez nem tetszik nekem, mert ez egyértelműen illegális migráció.
Orbán Viktor ma a második legnépszerűbb külföldi vezető Szlovákiában, a Focus közvélemény-kutató felmérésében 36 százaléknyian jelölték meg őt megbízhatónak. Jó hír ez Szlovákia részére?
Nézze, az első meg Petr Pavel cseh elnök, aki a világlátását tekintve épp Orbán Viktor ellentéte. Nem kell ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani.
Az ön számára ki a legmegbízhatóbb külföldi politikai vezető?
A lengyelekkel együttműködtem, amikor együtt igyekeztünk nukleáris üzemanyagot beszerezni az energiaválság idején. Nagyon jó személyes tapasztalataim vannak a lengyel miniszterelnökkel, Mateusz Morawieckivel és a környezetvédelmi miniszterrel, Anna Moskwával. Amiben megegyeztünk, azt Morawiecki betartotta, kedvezett nekünk akkor is, amikor nem lett volna neki muszáj, és minden esetben nagyon korrekt volt. Öröm ilyen emberrel együtt dolgozni.
Szorít a PiS-nek (Jog és Igazságosság, a jelenlegi lengyel vezető kormánypárt – a szerk. megj.) az októberben esedékes lengyel parlamenti választáson is?
Erről nem tudok kielégítő módon nyilatkozni, mert ahhoz követnem kellene a politikájukat. Azt tudom csak mondani, hogy a lengyel miniszterelnökkel jó volt együttműködni, ezért ha meg kellene jelölnöm, ki számomra a legmegbízhatóbb külföldi vezető, őt mondanám.
A lengyel társadalom elég megosztott a kormány politikája miatt.
Nekem jó volt az együttműködésem a lengyel miniszterelnökkel, de a lengyel belpolitikai viszonyokat nem ismerem annyira pontosan, hogy erről részletekbe menően nyilatkozzam.
Az utóbbi időben, a volt külügyminiszter, Rastislav Káčer egyes nyilatkozatai után elindult egy vita arról, valós biztonsági fenyegetést jelent-e Szlovákia számára Orbán Viktor. Ön szerint igen?
Nem. Nem gondolom, hogy biztonsági fenyegetést jelent. Tesz olyan lépéseket, amelyeket nem kellene tennie, feleslegesen provokál, ami megzavarja a jószomszédi kapcsolatokat. Érzékenyebben is viselkedhetne. Azt viszont nem gondolom, hogy ez direkt fenyegetést jelentene Szlovákia számára.
Az SaS listáján ott van egy ismert magyar politikus is, Ravasz Ábel, aki korábban a Hídban politizált…
Igen, a 31. helyen.
Van még ön szerint jövője a magyar etnikai pártoknak Szlovákiában, vagy inkább így, a szlovák pártokon keresztül kellene a magyaroknak bekapcsolódniuk a politikába?
Elsősorban azt kell mondjam, nevetséges, hogy nem tudnak megegyezni. Összesen kitesznek vagy öt és fél százalékot, miközben a magyarok aránya kilenc százalék. Ez az impotenciájuk bizonyítéka, és úgy kell nekik. Végül egyetlen magyar párt sem lesz a parlamentben, hanem csak néhány politikus szlovák pártokon keresztül.
Szorítok Ábelnek, jó vele együtt dolgozni, művelt, ügyes fiatalember, és vannak eredményei is abból az időből, amikor romaügyi kormánybiztosként dolgozott. Reméljük, hogy sikerül elég szavazatot szereznie, hogy bejusson, én örülnék neki. Van kisebbségi programunk is, amelyet Ábel egy másik jelöltünkkel, a Külföldi Szlovákok Hivatala volt elnökével, Milan Pilippel együtt írt. Szerdán négy nyelven fogjuk bemutatni: romául, magyarul, ruszinul és szlovákul. Ők ketten képviselik nálunk a kisebbségpolitikát.
Ennek a modellnek a kritikusai azt mondják, hogy ha az ismert magyar jelöltek szlovák listákon indulnak, az tovább gyengíti a magyar pártok esélyeit.
Ha összefogtak volna, Ábel nem jött volna hozzánk, hanem a közös magyar listán lenne. Ő csak kényszerből jött hozzánk, ami viszont nekünk jól jött.
Kissé meglepő volt, hogy önöknél jelent meg Ravasz Ábel, mivel neki inkább baloldali politikai elképzelései vannak.
Nem ő az viszont, aki a gazdasági vagy az adópolitikánkat, netán a biztonságpolitikánkat meghatározza. Ő a kisebbségpolitikánkat határozza meg, és nekem tetszik az a program, amelyet megírt. Még fontosabb, hogy nekünk van egy programalkotó bizottságunk, amelynek Eugen Jurzyca az elnöke. Benne jobban bízom, mint saját magamban, és ha a programunk átmegy rajta, akkor nekem már el sem kell olvasnom. Ez a program pedig átment.
Ha már van egy magyarjuk a listán, nem gondolkodtak egy magyar platform létrehozásán?
Nem. Talán a jövőben, nem tartom kizártnak. Ehhez viszont idő kell, meg kell ismernem ezeket az embereket. Egyelőre csak Ravasz Ábellel egyeztünk meg.
Milyen jelenleg a viszonya a magyar pártokkal? Kezdjük a Szövetséggel, a legnagyobbal. Megbízható pártnak tartja a Szövetséget?
Annyi változás volt körülöttük, hogy ezt nem tudom megítélni. Azt tudom megmondani, mi a véleményem azokról a magyar politikusokról, akiket ismerek. Ismerem Bugár Bélát, akivel együtt kormányoztunk, de ő már nem aktív. Ismerem Sólymos Lászlót, aki Mikuláš Dzurindával van egy listán, és szerintem hibát követett el, mert így nem lesz a parlamentben. A Szövetség elnökével, Forró úrral csak egyszer találkoztam.
Csáky Pált jól ismerem, mert vele öt évig együtt voltam az Európai Parlamentben, és ebből az időszakból jó a viszonyunk. És ő volt az első ismertebb politikus, aki 2009-ben észrevette, hogy létezünk, és meghívta tárgyalni az SaS-t. Nekünk akkor szintén a Čajak utcában volt a székházunk. Én nem felejtek. Ismerem Berényi urat is, akivel néhányszor találkoztam.
Nem követem annyira ezt a területet, de azt meg kell hogy mondjam, nagy szégyen, hogy nem tudtak összefogni.
Ott van még Gyimesi úr, aki nem tagja a Szövetségnek, de eléggé aktív jelölt, és ha a párt bejutna a parlamentbe, valószínűleg ott lenne ő is. Tudnának vele együttműködni?
Engem különös viszony fűz hozzá. Nyilvánosan soha nem nyilatkoztam róla, negatívan pedig végképp nem, ő viszont szükségesnek érezte, hogy összehívjon egy sajtótájékoztatót, ahol támadni kezdett, még amikor miniszter voltam. Ez akkor volt, amikor a kőolaj ügyében fogadtunk el szankciókat, és én a Heger kormányfővel elfogadott egyezség értelmében jártam el. Gyimesi úr a sajtótájékoztatóján alkalmatlan dilettánsnak nevezett, és teljesen feleslegesen erős szavakat használt. Miközben én egy fél szóval sem bíráltam őt soha. Ha viszont úgy döntött, ilyen módon alapozza meg a kapcsolatunkat, én nem fogom őt kommentálni.
Tehát nem mondja meg, tudnának-e együttműködni azzal a párttal, amelyet Gyimesi úr is képvisel a parlamentben?
Gyimesi úrról nem fogok nyilatkozni. A Szövetséggel viszont természetesen együttműködnénk.
A 2020 utáni kormányok elég ambiciózus ígéreteket tettek a kisebbségeknek. A kormányprogramokban szó volt egy átfogó kisebbségi törvényről, kisebbségi hivatalról, a kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztéséről. Nagyon kevés valósult meg ebből. Nem gondolja, hogy hogy sok magyar szavazó csalódott azokban a pártokban, amelyek ezeket a koalíciókat alkották?
Leginkább azért tudunk felelni, amire közvetlen ráhatásunk volt, vagyis az általunk irányított minisztériumokért. Kell viszont hogy legyen emberünk, aki felel ezért a témáért. Most itt van Ravasz Ábel, van kisebbségi program, és ha ő bejut a parlamentbe, az SaS pedig a kormány része lesz, sokkal többet megvalósíthat ebből a programból.
Erről nem tudok nyilatkozni, erről Ivan Korčokot kell megkérdezni.
Az SaS jelenlegi kisebbségi programja tartalmazza azoknak az ígéreteknek egy részét, amelyek a kormányprogramokban is ott voltak. Azon túl, hogy Ravasz Ábel ott van a listán, miért kellene önökben mint pártban jobban hinniük a magyar választóknak, hogy most be is váltják ezeket az ígéreteket?
Mert most már lesz erre egy emberünk, míg eddig nem volt. Milan Pilip ugyan itt volt, aki ruszin, de ő a Külföldi Szlovákok Hivatalában dolgozott, tehát más területtel foglalkozott. Ha Ravasz Ábel bejut, az ő dolga lesz ezt a programot megvalósítani.
Volt még egy emberük, Filip Mónika, aki oktatási államtitkár volt, de rövid idő után távozott a politikából. Nem sajnálja, hogy ő távozott a minisztériumból és a politikából?
Ő Brüsszelben van pozícióban jelenleg, amit én sajnálok, mert én szerettem vele együtt dolgozni. Ha viszont így döntött, azt el kellett fogadnom.
Volt egy vita közte és Gröhling miniszter között…
Nem, nem volt vita.
Filip Mónika azt állította, hogy probléma volt közöttük.
Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, erről Braňo Gröhlinget kell megkérdezni.
A magyar választók egy része számára fontos kérdés a kettős állampolgárság. Az elmúlt időszakban itt volt egy változás, könnyebbé vált a kettős állampolgárság felvétele, de azoknak a szlovákiai magyaroknak, akiknek nincs lakhelyük Magyarországon, ez továbbra sem lehetséges. El tud képzelni további változást ezen a téren?
Készek vagyunk erről beszélni, de érzékenyen kell eljárnunk. Ha valaki szlovák állampolgár, és nincs lakhelye Magyarországon, az első kérdés, hogy milyen viszony alapján szerezne magyar állampolgárságot. Ha odamegy élni, akkor adottak a szabályok. Mindig mindent lehet tökéletesíteni, ezért készek vagyunk tárgyalni, de ez a szlovákok számára is érzékeny téma, és nem akarunk úgy megfelelni az egyik félnek, hogy a másikat felbőszítsük. Főleg nem úgy, hogy néhány száz vagy ezer ember javára döntünk, miközben százezreket bőszítünk fel. Legyünk óvatosak. Én minden észszerű megoldást támogatok, de én közgazdász vagyok, nem államjogász.
Itt elsősorban érzelmi kötődésről van szó a szlovákiai magyarok részéről.
Épp erről beszélek. Ha érzelmekről van szó, az észszerű érvek háttérbe szorulnak, és ezzel nagy károkat lehet okozni, miközben végső soron semmi nem változik. Nem utasítom tehát el a dolgot, csak azt mondom, cselekedjünk óvatosan, és ne bőszítsük fel az embereket. (DENNIKN)