Kikerül a művészettörténet a Nemzeti Alaptantervből.
A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztálya Művészettörténeti Tudományos Bizottsága tiltakozik a tárgy megszüntetése ellen. Nyáry Krisztián író, a Líra kreatívigazgatója szerint ahol a fiatalok nem ismerhetik meg a képzőművészet történetét és meghatározó alkotóit, ott a világ megismerésének és megértésének lehetőségét veszik el tőlük. Ungár Péter, az LMP társelnöke úgy látja, ez a lépés rombolja a magyar hagyományokat.
„Elfogadhatatlannak, átgondolatlannak, rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül ártalmasnak tartjuk a döntést, amely a képző-, ipar- és építőművészet több ezer éves múltjáról és kortárs alkotásairól úgy véli, hogy az nem szerves része az általános műveltségnek. Minthogy ezzel párhuzamosan a film- és médiaismeret oktatását is kivezetik a tantervből, a vizuális kultúra története, kortárs gyakorlata és elmélete teljességgel kívül kerül a gimnáziumi ismeretanyagon” – tiltakozik közleményében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Művészettörténeti Tudományos Bizottsága.
A tárgy kivezetése a gimnáziumi oktatásból ellehetetleníti az évtizedek óta nagy sikerrel folyó Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek e témában való megrendezését. Mindez a művészettörténeti egyetemi képzésre felvételizők számának csökkenését vonja magával, veszélyezteti az oktatás színvonalát, valamint a muzeológiai, műemlékvédelmi, múzeumpedagógiai, tudományos szakemberek utánpótlását.
Azt írják, hogy az állami bevételeket tekintve is jelentős kulturális turizmus alapja a múzeumok és műemlékek látogatása. A művészettörténeti ismeretek kivonása a középiskolai ismeretanyagból alapvetően veszélyezteti a kulturális turizmus iparágát, hiszen exponenciálisan csökkenti az értő befogadók számát.
A magyar művészet emlékei éppúgy részei a nemzeti kultúra örökségének mint magyar irodalmi hagyományaink vagy a magyar történelem ismerete. A problémával kapcsolatban már a NAT 2018-as átalakítása kapcsán is állást foglalt az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága, sürgetve a művészettörténet választható tárgyként való megtartását. „Alulírottak kérjük a döntéshozókat, hogy tegyék lehetővé ismét a művészettörténet tárgy választásának lehetőségét a gimnáziumokban, és állítsák vissza a lehetőségét a művészettörténetből való érettségi vizsgának.”
Élt százötven évet
Az ügy több közéleti szereplőnél kiverte a biztosítékot. Nyáry Krisztián író, a Líra kreatívigazgatója Facebook-posztban fejtette ki véleményét. Már a bejegyzés címe is beszédes:
KÖZÉPISKOLAI MŰVÉSZETTÖRTÉNET OKTATÁS: ÉLT 150 ÉVET.
Nyáry szerint hatalmas kár ez, és nemcsak azoknak a gyerekeknek, akik művészeti szakon tanulnának tovább. „A művészettörténet oktatását még báró Eötvös József emelte be a középfokú oktatásba az 1870-es években. A magyar oktatáspolitika legjobb korszakában az alapműveltség részének és a világ megértéséhez vezető hatékony eszköznek tekintették a képzőművészet nagy korszakainak és nagy alkotóinak megismerését.”
Idén még 50 iskolában érettségiztek belőle. Jövőre már csak művészeti szakgimnáziumokban jelenhet meg önálló tárgyként, – kivéve persze az egyházi és alapítványi fenntartású gimnáziumokat. Az érettségi lehetősége azonban már sehol sem áll fenn. Ahol tehát a fiatalok nem ismerhetik meg a képzőművészet történetét és meghatározó alkotóit, ott a világ megismerésének és megértésének lehetőségét veszik el tőlük
– fogalmazott Nyáry Krisztián.
Megmagyarázhatatlan, bődületes badarság
Ungár Péter, az LMP – Zöldek társelnöke is billentyűt ragadott. Facebook-posztban azt írja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia közleményben jogosan tiltakozik. „Az egész egy megmagyarázhatatlan, bődületes badarság. Közhelyszerű állítás az, hogy vizuálisan túlszaturált korban élünk. A mai fiataloknak annyi vizuális ingerrel kell megküzdeni, mint korábban szinte soha, aki ezek után a művészettörténetet feleslegesnek tartja, nem igazán tudja felmérni, hol és mikor él.
Ráadásul teszi ezt egy olyan kormány, amely az európai zsidó-keresztény hagyományok büszke védelmezőjének tartja magát. A hagyományunk egy jelentős része képzőművészet, zene, építészet, nem tett még rosszat élő embernek, ha meg tudta mondani, kicsoda Ferenczy István. Amúgy a vicc az egészben az, hogy a hagyományos magyar oktatásnak része volt a művészettörténet-oktatás, nem is véletlenül. Ezért ez a lépés rombolja a magyar hagyományokat.
Mint Ungár Péter fogalmaz, „Csák János a miniszteri meghallgatásán azt mondta, hogy a kultúrpolitika azért is fontos, mert a kultúra GDP-t termel. Tehát, hogy nem. Vannak igenis nem pénzre váltható értékek. Tudom, hogy nem készít fel senkit a munkaerőpiacra, ha tud két mondatot a Magányos Cédrusról, de attól még fontos. A kultúra nem azért fontos, mert termel GDP-t, hanem azért, mert azért termelünk GDP-t, hogy közösen kultúrát hozzunk létre, és kulturális közösség legyünk.”
Pajor Tamás zenész sem rejtette véka alá ironikus véleményét, amelyet szintén a közösségi médiában osztott meg.
Apámdejó! Müvésszetötrénet? Azmekminek? Ojan má nincsen is, ha vót egyátalán...
Asz csak a nyámnyilla, anyámaszonykatonálya, idekbeteg, tojjásfelyű, bevlárosi hüjegyerekeknek vallo, akik nem vótak katonák. Megmondom mijen otkatást kell indittani: verőemberr, kihalgatótiszt, beépítetügynők, lakósági infornátor, tőmbmegbízot... Na!
(Index)