Magyarországon odakint most szörnyek járnak. Olyan szörnyek, akik gyerekeket molesztálnak, olyanok, akik falaznak a pedofiloknak, és olyanok is, akik politikai pedofíliát követnek el – miközben a legkevésbé sem érdeklik őket a gyerekek érzései. Vélemény.
Ha valaki 2024 január elsején azt mondja, hogy ez az év a magyar államfő és az igazságügyi miniszter lemondásának éve lesz, és a botrány után maradt romokból emelkedik majd fel Orbán Viktor új politikai kihívója, valószínűleg visszaküldik az ágyba, hogy aludja ki a szilveszteri macskajajt.
Most, október végén azonban láthatjuk, hogyan bukkantak fel a magyar közéleti állóvízben a szküllák és kharübdiszek, hogyan jártak vitustáncot, hogyan forgatták fel fenekestül mindazt, amit a magyar politikáról tudtunk, vagy tudni véltünk. S azt is láthatjuk, mennyire nem tudja megemészteni mindezt a magyar közélet – és hogy mennyien igyekeznek halászni a zavarosban.
Ennek a közéleti káosznak voltak pozitívumai is: talán soha annyian nem beszéltek még a gyermekvédelemről, mint most. S nem csak szimbolikus síkon, ahogy Orbán Viktor szokott, ha éppen „genderharcol” a gonosz Brüsszellel, vagy épp lefóliáztat pár könyvet. Hanem úgy igazán, tabutörő módon. Olyan dolgok szivárognak ki ugyanis például a nevelőintézetek falai mögül, amelyekről – bár sokan sejtették, de – senki sem beszélt. Vagy ha beszélt is, nem hallgatták meg. A gyermekek elleni erőszak témáját egy rövid időre emberi dimenzióba helyezte a történet, és többen lettek rá érzékenyek.
A kegyelmi ügy, melybe Novák Katalin és Varga Judit belebukott – és melynek részleteiről a hatalom továbbra is szemérmesen hallgat – nem csak a hatalom arroganciáját, a haveroknak nyújtott segítő kéz felháborító természetességét leplezte le. Hanem azt is, hogy a magát gyermekvédőnek beállító kormány számára a gyermekek valójában üres szimbólumok, nem jelentenek semmit – kivéve, ha szép kulisszát lehet belőlük építeni egy átadón, vagy éppen mögülük ordibálva lehet támadni a bokorban lapuló ellenségeket.
A hatalmat pedig meglepte, hogy a kegyelmi ügy ekkorát szólt. Meglepte, hogy a történet nyomán hány eddig zárva tartott ajtó nyílt ki, és hányan vannak, akik azt mondják, hogy ebből így ebben a formában elég volt. S a hatalom azóta is küzd azzal, hogy fogást találjon a történeten, eddig sikertelenül. De most újabb fejezethez érkeztünk.
Az ügy
A kegyelmi botrány kirobbanása után az addig a Fidesz ellenségeit a szexuális ragadozással összemosó propaganda kerülni kezdte a hasonló ügyeket. Most azonban kicsit máshogy, de újra elindult a gépezet. A közepében pedig Ábrahám Róbert, a kormánypárti revolvermédia egyik megmondóembere áll.
Ábrahám idén gyakran szerepelt a hírekben. Előbb Puzsér Róberttel való konfliktusa miatt, akit egy gyenge pillanatában meg is ütött. Majd azzal, hogy látványosan szakított korábbi munkaadójával, a Pesti Srácok revolverportállal és a Mediaworks kiadóval. Ezzel párhuzamosan pedig beindult YouTube-csatornája a Renitens.
A Renitensen pedig most megjelent két videó. Az egyik egy hónappal ezelőtti, és Osváth Zsoltról, a másságát nyíltan vállaló influenszerről szól, és egy, a sajtóban már sokszor taglalt történetről, miszerint Osváth egy 17 éves fiatallal váltott meztelen képeket. A másik videó egy hete került fel a csatornára: Ábrahám azzal vádolja benne Lakatos Márkot, a szexuális irányultságát szintén régen vállaló stylist-influencert, hogy egy 15 éves, árvaházban élő fiatalt kényszerített szexuális kapcsolatra.
A két influencert egy dolog köti össze: mindketten részesei voltak annak az influencer-tüntetésnek, melyet a kegyelmi ügy miatt szerveztek meg olyan internetes személyiségek, mint például Pottyondi Edina, Gulyás Márton vagy épp Azahriah.
Ábrahám pedig ennek nyomán kétszer egy órában egy teljes konteó-univerzumot épít fel, ahol minden mindennel összefügg. Az univerzum részét képezi, hogy az influencer-tüntetés valójában Magyar Péter felemelkedésének ágyazott meg, a „baloldal” tudatosan szexuális ragadozókkal működik együtt, és falaz nekik, és hogy a nem kormánypárti média mindezt elhallgatja.
Mikor az áldozat csak díszlet
Az alaphír, amit Ábrahám közöl a videójában, nagyon komoly dolog, és nagyon komolyan is kell venni. A Lakatos Márkról szóló videóban megszólal egy kitakart arcú, névtelenül nyilatkozó fiatal. Arról beszél, hogy 15 éves volt, állami gondozásban élt, mikor megkereste egy „kerítő”, aki egy ismert embernek, Lakatos Márknak „közvetítette ki”, hogy egy új cipőért létesítsen vele szexuális kapcsolatot.
A videóban megszólal egy másik kitakart arcú férfi is, aki azt mondja, a fiatal nevelője volt később, és a fiú neki számolt be erről az ügyről először. Ábrahám a bizonyítékaival az ügyészséghez fordult, a rendőrség pedig nyomozást indított az ügyben. Lakatos Márk tagadja a vádakat, és azt mondja, mindenben együttműködik a hatóságokkal.
Függetlenítsük a történetet a nevektől, és nézzük meg, mi teszi az egészet hihetővé a nyilvánosság számára. A legkiszolgáltatottabb fiatalok abuzálása, prostitúciója egy létező jelenség, ráadásul elképesztően gyakori is – nem csak az éjszakai életben keringő pletykák szintjén él, és nem csak füstös hátsó szobákban suttognak róla. A hétköznapok része, még ha a társadalom be is hunyja a szemét, mert nem akarjuk látni. Ezeknek az eseteknek a töredékére derül csak fény – de most végre érzékenyebbek rá az emberek.
A tragédia épp az, hogy a hatalom tulajdonképpen nem, vagy csak alig vesz róla tudomást. Eltartja tőle a kezét – de ez még a kisebbik bűne. A nagyobbik az, hogy gyermekvédelmi fantomokkal harcol, könyveket fóliáz le, civil szervezeteket vegzál és lehetetlenít el ahelyett, hogy az ilyen erőszakot lehetővé tevő intézményrendszerrel kezdene foglalkozni.
Ábrahám tehát ebből a szempontból nagyon jól tette, hogy medializált egy hasonló ügyet. A rendőrség kivizsgálja, és ha megalapozott lesz, akkor rács mögé kerül egy bűnöző. Közben pedig a nyilvánosság is tudomást szerez arról, mennyire gyakori a gyermekprostitúció Európa szívében.
Az egész azonban az elejétől kezdve gyanús – és nem az ügy miatt, hanem azért, ahogy Ábrahám ezt az egészet keretezi. A Lakatos Márkról szóló videó ugyanis egyáltalán nem az áldozatról szól, de még csak nem is a konkrét esetről – hanem legfőképpen az ellenzékről, és az azt körülvevő, Ábrahám-féle konteó-univerzumról.
Maga az áldozat a több mint egy órás videó 46. percében szólal meg először. Addig Ábrahám csak az univerzumát építgeti. Köt például az előző videójára, amelyet Osváth Zsoltról készített – és amelynek sztorijával korábban már meg is égette magát.
Az Osváth-ügy ugyanis jóval korábbra nyúlik vissza. Az egykori Való Világ-szereplőből lett influencert már hónapokkal ezelőtt azzal vádolták, hogy egy fiatalkorúval szexcsetelt és váltott vele meztelen képeket. Ezt az ügyet is Ábrahám robbantotta ki, hiszen a sztori még egy 2020-as videóinterjúból származik, melynek ő is szereplője volt.
Az influencer-tüntetés után azonban újra elővették, és tendenciózusan megvágták – az már nem került bele, hogy Osváth elmondta, a partnere 18 év felettinek adta ki magát, és csőbe húzták. A kormányközeli médiának emiatt helyreigazítást kellett közzétennie – Ábrahám pedig ekkor mondott fel először a Pesti Srácoknál, igaz, később visszakozott.
A Lakatos Márkról szóló videójában azonban Ábrahám még tovább bonyolítja az univerzumát: az ellenzéket összemossa az úgynevezett „biatorbágyi pedofilüggyel” is, melynek főszereplője a baloldali Szikra mozgalom egyik aktivistájának élettársa – akinek a mozgalomhoz egyébként semmi köze sem volt, és miután rengeteg pedofil anyagot találtak a számítógépén, még az első kihallgatása előtt öngyilkos lett. A kormánysajtó azonban Jámbor Andrásra, a Szikra vezetőjére akarta ráhúzni az ügyet, végül sikertelenül.
Ábrahám mindezt sokszor cáfolt konteókkal fűszerezi, és felállít egy összetett kapcsolati hálót, hogy ki mindenki gyanúsítható még pedofil bűnözők védelmezésével. Mindezt úgy, hogy egyetlen bizonyítékot sem mutat be, és egyetlen elítélő bírósági ítéletet sem tud prezentálni. Ő azonban meghozza az ítéletet, előre.
Ábrahám egy másodpercre sem tagadja, hogy a politikai támadás a fő célja, és nem az áldozatvédelem. A kegyelmi üggyel egy súlycsoportba helyezi Lakatos Márk ügyét – úgy is, hogy az előbbiben egy politikai kurzus legmagasabb állami tisztségviselői voltak érintettek, és létező bírósági ítéletek támasztották alá, míg az utóbbiban nincs szó sem választott tisztségviselőről, sem ítéletről. Csak egy celebről és egy vádról. Az influencernek azonban ez mindegy: ő a teljes ellenzéket össze akarja pedofilozni.
A reakciók
Ábrahám tehát nagyban gondolkodik, senki sem maradhat ki az összeesküvésből. Az ő világában mindenki Lakatos Márknak és Osváth Zsoltnak falaz. Az influencer-tüntetés résztvevői, akik Lakatosék bűntársai, a sajtó, amely elhallgatja az ügyet, Márki-Zay Péter, aki mindenről mindent tudott.
Az azonban nem esik le neki, hogy a valódi világban, az ábrahámi univerzumon és a Fidesz-buborékon túl senki sem úgy reagált, mint ahogy arra Ábrahám számított. A valódi sajtó például nem azért nem reagált azonnal Ábrahám videójának megjelenése után, mert „védi” Lakatost, hanem azért, mert nem bízik az önmagát már sokszor megégető, nyilvánosan tendenciózus Ábrahámban, és nem idézi őt azonnal és kritikátlanul. Helyette, ahogy helyes, elkezdi saját erőből felgöngyölíteni az ügyet.
A bizalmatlanság pedig nem véletlen: Ábrahám már hónapok óta a rogáni propagandagépezet új üdvöskéje. Ő volt az az influencer, aki eltávolodott a kormánypárti sajtótól – máig nem tudjuk, miért –, hogy ne lehessen a gépezet tagjának tekinteni. De közben továbbra is hithű fideszesnek vallja magát, miközben hozzájárul az alternatív, közösségi médiás gépezet építéséhez. Ő volt az az influencer, aki a lehető leghangosabban határolódott el Bese Gergő exatyától.
Az influencerek sem azért hallgatnak, amit Ábrahám gondol, hogy ezzel falaznak egy pedofil ragadozónak. Már az sem igaz, hogy hallgatnak: az ügy kipattanása óta nagyon sokan nyilatkoztak, mindannyian úgy, hogy nincs jobb- vagy baloldali pedofília. Csak elkövető és áldozat van. Ha Lakatos bűnös, a törvények rá is vonatkoznak. Ha nem, akkor karaktergyilkosság áldozata.
Amiről nem esik szó
Ábrahámot valószínűleg ez meglepte: a NER univerzumában valóban az a szokás, hogy a bajba került barátokat ki kell segíteni, az ügyekről pedig nagyokat kell hallgatni. Ettől függetlenül azonban továbbra is kitartóan építgeti a saját világát, amelyben minden ellenzéki pedofil vagy bűntárs.
S hogy miről nem beszél Ábrahám? Arról például biztosan nem, hogy pár napja lemondott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, Tóth Tamás, aki a katolikus egyházban felbukkanó zűrös ügyeket volt hivatott elsimítani. Tette ezt azután, hogy a Válasz Online cikkezni kezdett az egyházban elkendőzött papi pedofilbotrányokról.
De arról sem beszél, hogy a videójában megszólaló névtelen és arctalan nevelő miért csak az állítólagos történések után négy évvel beszélt az egészről, és miért csak Ábrahám Róbertnek. Hogy miért csak most született erről anyag, és miért van az, hogy a nevelő nem magától fordult a főnökeihez és a hatóságokhoz, ha erről az esetről tudomása volt. Mindezt letudja azzal, hogy a nevelőnek nem volt kompetenciája jelenteni az esetet, mert jóval később szerzett tudomást róla.
S arról sem beszél Ábrahám, hogy az ehhez hasonló, számtalan ügy miért történhet meg. Hogy milyen állapotban van az intézményrendszer, melynek az áldozatokat, a kiszolgáltatottakat kellene megvédenie, az állami gondozás rendszerétől kezdve a rendőrségig. S hogyha ennek az egésznek van bármilyen politikai kontextusa, az miért nem az állam, mely hagyta lerohadni ezeket az intézményeket, és elfordította róluk a tekintetét. Hogy aztán kegyelmet adjon egy elítélt pedofil segítőjének.
Pedig ezek azok a kérdések, amelyekre választ kellene adni. Az lenne a valódi gyermekvédelem. De ezt ezek szerint nem Ábrahám Róberttől kell várni, ő azzal van elfoglalva, hogy influencereket, melegeket, globalistákat és amerikai ügynököket vadásszon minden bokorban. Akár ott vannak, akár nem.
