Kormányhivatal az apjukat összerugdosó és fogyatékos fa..fej g..cinek nevező, gyermekeit súlyosan veszélyeztető anyát támogatja

• Gyerekek a saját édesapjukat ismétlődően bántalmazzák, alpári módon gyalázzák, fenyegetik
• A gyámhivatal erről évek óta tud, de nem tesz semmit
• A gyerekek az anyjukkal együtt – vélhetően az anyjuk nyomására – újra és újra feljelentik az édesapjukat minden alap nélkül, akit emiatt egyszer még ártatlanul rabosítottak is
• A gyámhivatal erről is tud, de emiatt sem tesz semmit
• Az édesapa eközben pontosan tudja, hogy a gyermekei áldozatok, és csak azért viselkednek így, mert a gondozó szülőjük – és a hatóságok is – azt közvetíti feléjük: egy különélő apával szemben akár súlyos bűncselekmények elkövetése is megengedhető
• A gyámhivatal ebben az ügyben is a gyermekek védelme helyett azt a szülőt támogatja, aki a saját gyermekeit lelkileg megnyomorítja és a hatóság félrevezetésére kapacitálja

Az alábbi közel sem egyedi eset mutatja, hogy a sokszor a gyermekvédelmi rendszer tagja, most ebben az ügyben a Pest Vármegyei Kormányhivatal hogyan múlatja semmittevéssel az időt, évekig ülve olyan ügyeken, melyekben soron kívül kellene intézkednie a veszélyeztetett gyermekek védelmében, ezzel visszafordíthatatlan károkat okozva bennük.

2023. májusában indult az a máig le nem folytatott gyermekvédelmi eljárás, melyben egy elvált édesapa kérte, hogy három gyermeke kapjon segítséget.

Azért kért segítséget, mert a gyermekek - anyai ellennevelés eredményeként - őt többször csoportosan összeverték a legalpáribb trágárságokat ordítva. A gyermekek ráadásul hangfelvételeket készítettek arról, ahogy összeverik a saját apjukat, miközben azt ordították például, hogy “szét fogjuk rúgni a seggedet”, “fogyatékos faszfej geci vagy”, majd ugyanezzel a hangfelvétellel elmentek a rendőrségre és feljelentették az apjukat, azt állítva, hogy fordítva történt és az apa bántalmazta őket. Pedig az apa volt az, aki anyai ellennevelés miatt több ízben kénytelen volt a 112-en azonnali rendőri segítséget kérni, hogy rendőrök védjék meg őt a saját gyermekeitől. Volt rá példa, hogy hónapok alatt gyógyuló sérülést is szenvedett, amikor a saját fia lelökte egy lépcsősoron, és boldogan nevetve a sorsára hagyta.

A rendőrség - bár először rabosította, - végül az apának adott igazat és azt állapította meg, hogy a gyermekek nem pusztán bántalmazták, hanem alap nélkül vádolták bántalmazással az édesapjukat, de ezzel lezártnak tekintette az ügyet, miközben a szándékosan gyermekeket elidegenítő anya miatt tették ezt a gyerekek.

Részlet a rendőségi jegyzőkönyvből, ahogy az előadó szembesíti az egyik érintett gyereket azzal, hogy az édesapjukat úgy szidalmazták „buzi, kibaszott geci, kibaszott csóró, bunkó paraszt…”:

Ebben az esetben az anya ellen azonnal eljárást kellett volna indítani, mert ez szerintünk hatóság félrevezetése a gyermekek részéről, amiről egyedül az anya tehet. Ha egy gyermek pedig ilyen bűncselekményt követ el, akkor annak az oka csakis az erre felbujtó szülő lehet. Főleg azért, mert az anya saját maga csatolta be a hangfelvételt, melyen jól hallható volt, hogy a gyerekek voltak a bántalmazók!

Az, hogy az anya a hamis vádakat megtervezte, nem lehet kérdés, ugyanis a gyerekeknek egy ízben titokban ételt csomagolt, majd a gyerekek ezt követően semmilyen élelmet nem fogadtak el az édesapjuktól, hiába kínálta újra és újra a kedvenceiket. Ehelyett azt mondták: „azért jöttünk, hogy megszívassunk”. Ezt követően az anya feljelentette az édesapát, hogy büntetésből nem adott enni a gyerekeinek. A körülmények alapján nem lehet kérdés, hogy az anya előre eltervelt módon, hazugságokkal próbálta börtönbe juttatni a saját gyermekei édesapját, méghozzá a közös gyermekeket felhasználva.

Az apa a saját gyermekeit természetesen nem jelentette fel mindezért, hanem a gyámhatósághoz fordult, akinek ilyenkor kötelessége lenne intézkedéseket tenni a gyermekek védelmében - akik pusztán áldozatai a saját anyjuk beteg magatartásának.

A gyámhivatalnak küldött bejelentés lényegi része lent olvasható:

Senki számára nem lehet kérdés, hogy amikor egy gyermekben ilyen mértékű gyűlölet fortyog, különösen a saját édesapjával szemben, az a gyermek szenved és azonnali segítséget igényel, főleg akkor, ha erre valójában semmi oka nincs, csak az elidegenítő szülő akarata miatt alakult ez ki benne.

Bár ilyen esetben, ha valós indok nélkül teszik ezt a gyermekek, akkor felmerül a kérdés az ilyen szülőnek miért van felügyeleti joga?

Ebben az esetben viszont az anya miután a gyermekeinél a szülői elidegenítéssel elérte, hogy az apjuk ellen forduljanak a gyermekek, felróható magatartását előny szerzésére használva a bíróságtól azt kérte, hogy szüneteltessék az apa kapcsolattartását és majd ő “lenyugtatja” és “megbékíti” a gyermekeket és felkészíti őket az apai családdal való “családegyesítésre”. Közben valójában a gyermektartás emelése volt a valódi célja: azonnal 250%-al kérte emelni a korábbi összeget… A bíróság kompetencia nélküli döntéshozója - még azelőtt döntött, hogy a rendőrség megállapította, hogy az anya és a gyerekek által megfogalmazott vádak alaptalanok - bedőlt ennek a bántalmazó szőlő által előadott, valós alapot nélkülöző kérésnek: úgy döntött, hogy egy évig szüneteljen a kapcsolattartás, hogy a gyermekek ezalatt “megnyugodjanak”, ezzel büntetve a gyermekeket és apát, az anyát pedig felróható tettéért megjutalmazva.

Az anya azonban - nem meglepő módon - ezt az időszakot arra használta fel, hogy még jobban a saját édesapjuk ellen hergelje a gyermekeket. Még azt is megakadályozta, hogy a gyermekek által kért ajándékokat elküldje a saját gyermekeinek a születésnapjukra. Sőt, hiába rögzítette a bíróság, hogy a cél az apa-gyermek kapcsolat újraépítése lenne. Az anya a gyereknek ezt mondta az édesapát eltiltották tőlük és semmilyen formában nem érintkezhetnek, de ez sem volt igaz.

Az apa könyörgött a gyámhivatalnak, hogy azonnal tegyenek valamit - elsősorban írjanak elő terápiát a gyerekeknek -, mert ahogy múlik az idő, a gyermekekben felépített gyűlölet visszafordíthatatlan változásokat fog előidézni. Jelezte, hogy a legnagyobb gyermek néhány hónap múlva nagykorú lesz, neki már utóbb senki nem fog tudni segíteni, csak majd ő saját magán, ha ez egyszer eszébe jut évek vagy évtizedek múlva. Az apa tudta, ha nincs terápia és csak az anyai ráhatás, amikor egy év után újra találkozni fog a gyermekeivel még rosszabb lesz a helyzet.

Az ilyen szülő által nevelt gyermekből szinte biztos, hogy súlyosan sérült felnőtt lesz, aki a gyermekeit ugyanúgy bántalmazni fogja, mint ahogy vele tették. Ezt az apa el akarta kerülni, de senki nem segített neki.

2023. májusában indult a védelembevételi eljárás, és több, mint másfél évvel későbbre, 2024. decemberére tűzte ki a bíróság, hogy az ügyben érintett két kisebbik gyermekével újra találkozzon az édesapa.

A gyámhivatalnak soron kívül, ami pár napon belüli intézkedést jelent, kellett volna a kiskorúak érdekében lefolytatni az eljárást és dönteni arról, hogy milyen intézkedés szolgálná a gyermekek érdekét (azaz a kapcsolat reparációját), de semmit nem tett máig sem, megsértve az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 50. § (8) szakaszát. Egy bármilyen jelentéktelen közigazgatási eljárás sem tarthat 60 napnál tovább, miközben jelen, soron kívül intézendő ügy, már több mint 600 napja nem mozdul semerre.

Ez azt mutatja, hogy a gyámhivatalnak a gyermek értéktelen.

Időközben 2024. januárjában nagykorú lett a legnagyobb gyermek, így gyámhivatal jogszabálysértő mulasztásával megoldotta, hogy vele már ne kelljen foglalkoznia. Az ő tekintetében már biztos, hogy felesleges és eredménytelen lett, és valójában jogszabálysértő és a bántalmazó szülőt támogató a “gyermekvédelmi” eljárás.

2024. áprilisában, azaz egy év semmittevés után végül szakértőt rendelt ki a gyámhivatal, holott már korábban a bíróság és a rendőrség által kirendelt szakértő is megvizsgálta a gyermekeket és éppen a szakértők vizsgálata alapján derült ki, hogy a gyermekeket az anya ellenneveli és a gyermekek által megfogalmazott, az apa általi bántalmazást illető vádak alaptalanok, és az apa-gyermek kapcsolat mielőbbi helyreállítása lenne szükséges, segítő szakember bevonásával.

Az édesapa 2024. április 14-én ismét panaszt tett a gyámhivatallal szemben:

Eddig az időpontig már több, mint egy éve várt hiába az édesapa, hogy a gyermekei ügyével foglalkozzanak, miközben az ügyet pár nap után le kellett volna zárni, de maximum 60 napon belül. A gyámhivatal ettől függetlenül ez alatt az idő alatt nem tett semmit, viszont szerintünk minden rendben van az ügyben. Vagy is ezt próbálták Csubakka védelemmel megmagyarázni a 2024. áprilisban, egy évvel az ügy indítása után:

A fenti levél levél érkezése óta újabb 9 hónap telt el a semmivel, és összesen több, mint másfél év. 20 hónap alatt a gyámhivatal még mindig semmit nem tett, hogy a gyermekek életét helyrehozza.

A középső gyermek az alábbi üzenetet írta az apjának az újbóli találkozást megelőzően:

“anya szolt h irjunk rad hogy mit szeretnenk vasarnap csinalni. oszinten veled semmit nem szeretnenk es semmit nem fogunk csinalni. amiota nem lattunk mindenki nagyon jol erezte magat. nem akarunk teged ujra latni. hala istennek van uj csaladod akikkel idot tolthetsz az unnepeken helyettunk. minden alkalommal amikor kapcsolat tartas lesz akkor mindig balhezni fogunk mert mi biztos hogy at nem megyunk hozzad es remelem nem ezzel szeretned tolteni 2 hetente a vasarnap reggeledet. nincs ertelme hogy el is gyere az atadas helye mert mi latni se akarunk. szerintem mar ideje lenne leszallni rolunk es inkabb toltsd az eleted az uj csaladoddal es ne azokkal akard akik rad se akarnak gondolni. szerintem mindakettonknek lenne jobb dolga vasarnap reggelenket minthigy folosleg odamenjunk.”

Az ügyben kérdéseket küldtük a gyámhivatalnak és a rendőségnek, amint válaszolnak cikkünket frissítjük:

• Miért nem foglalkoznak a cikkben érintett, lelkileg súlyosan veszélyeztett gyermekekkel, megsegítésükkel?
• Van-e intézkedési kötelezettsége a gyámhivatalnak, ha gyermekek egyértelműen megállapítható bűncselekményeket követnek el (testi sértés, becsületsértés, rágalmazás, hatóság félrevezetése)?
• Van-e intézkedési kötelezettsége a gyámhivatalnak, ha gyermekeknek nem pusztán megszakad a kapcsolata az édesapjukkal és az apai családdal, hanem ilyen mértékű agresszió hatja át a lelki világukat?
• Miért nem tartják be a rájuk vonatkozó egyértelmű jogszabályokat a határidők tekintetében, amivel szerintünk partnerek az elidegenítő gyermeket veszélyeztető szülő általi bántalmazásban?

Az ügyben érintett rendőségnek pedig az alábbi kérdést küldtük:

• Ha a gyermeket súlyosan veszélyeztető magatartással találkoznak, amelyben szerintünk a gyermekek elfogadhatatlan, ismétlődő bántalmazást követtek el, illetve szintén ismétlődően a hatóság megtévesztésében vettek részt, akkor miért nem indítanak hivatalból eljárást az állami szervezek megtévesztésére felbujtó szülővel szemben, miközben ez hivatalból üldözendő cselekmény kiskorú veszélyeztetése?