Az atomenergia-termelést egyre inkább az olyan időjárásfüggő eszközök közé kellene sorolni, mint a szél- és a naperőműveket.
Alapvető kérdés, hogy Paks 1, amelynek a kormány újból meghosszabbítaná az élettartamát, illetve a 2030 után már szintén beindítani tervezett Paks 2, jelen éghajlati ismereteink tükrében, az általuk együttesen kibocsátott hűtővízzel mennyire melegítenék fel a Dunát – hangsúlyozta kedden a klímavédelemmel foglalkozó Másfélfokszakportál által szervezett, „Csontvázakkal teli szekrény Paks 1 és 2, de a klímaváltozás sem segít” című online sajtóklubján Baloghné Gaál Zsófia környezetmérnök, a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának alelnöke.
Bevezetőjében Vigh Péter, az oldal szerkesztője közölte, hogy alapvetően nem atomellenes vagy -párti álláspontot közvetítenek, hanem szakmai szempontokat ajánlanak az atomerőműépítés mellett igen eltökélt Orbán-ormánynak. A tavalyi francia példa nyomán, amikor vízállás-okok miatt az ország jelentős számú atomblokkjainak csupán kétötöde üzemelt, úgy véli, az atomenergia-termelést egyre inkább az olyan időjárásfüggő eszközök közé kellene sorolni, mint a szél- és a naperőműveket.
Baloghné Gaál Zsófia úgy vélte: az, hogy a kormány a 2032 utáni időszakra is meg kívánja hosszabbítani a jelenleg üzemelő Paks 1 élettartamát, egyértelműen kihat a Paks 2-es terv esetében már kiadott, környezetvédelmi hozzájárulásra, vagyis azt újra „meg kell nyitni”. Hisz így a két atomerőmű - feltéve, ha a még mindig csak az előkészítési szakaszban álló Paks 2 felépül - akár évtizedekig is együtt venné igénybe hűtésre a Dunát. A Paks 2-es egységből a Dunán valamivel feljebb távozna a 30 Celsius-fokosra tervezett hűtővíz, ami aztán értelemszerűen összekeveredne a Paks 1-estől érkező, akár 33 Celsius-fokot is elérő közeggel.
E hatások így összeadódnának, ráadásul amíg az új blokkok – amúgy is számos kérdés tisztázását későbbre toló - engedélyénél még nem kellett kötelezően vizsgálni az éghajlatváltozás várható hatásait, addig egy 2017-es uniós szabály értelmében ez ma már kötelező. Az pedig meglehetős sötét jövőképet fest, vagyis 2032-re 27, 2085-re pedig 30 Celsius-fok fölé nőne a Duna irányadó hőfoka. Ez azért gond, mert az atomerőműből távozó víz hőmérséklete egy fél kilométeres „hőcsóván” túl nem nőhet 30 Celsius-fok fölé.
Ráadásul – hangsúlyozta a szakember – ez az a hőfok, amely felett már érzékelhetően gyengül és sérül az élővilág. A Dunának ez a szakasza különösen védett Natura 2000-es terület.
Egy eleve 30 fok körüli Dunát pedig az atomblokkok legfeljebb „hűthetnek” – viccelődött Baloghné Gaál Zsófia. A Paks 2-re kiadott létesítési engedély szerint egyébként az új blokkok semmiben sem ronthatják Paks 1 üzemeltetési körülményeit. Márpedig tartósan magas Duna-hőmérséklet esetén elképzelhető, hogy a Paks 2 által kibocsátott hűtővíz miatt Paks 1 teljesítményét kell csökkenteni.
Ha a Duna közelíti a 30 Celsius-fokot, pontosabban a hűtővíz kibocsátási pontjától fél kilométerre ennél melegebb vízhőmérsékletet mérnek, az atomerőmű termelését ma is kötelező csökkenteni. (Ezt természetesen nem csak a folyó hőmérséklete, hanem a víz mennyisége, vagyis hozama, illetve a meder mélysége is befolyásolja.) Az ilyen nyári leállások egyre sűrűbbek. A Paksi Atomerőmű honlapja szerint idén július 13-án, 18-án és 19-én is kifejezetten a magas vízhőfok miatt fogták vissza a termelést 10-15 százalékkal. (Környezetvédők amúgy gyakorta eme szabály kijátszásával vádolják az állami áramtermelőt, amely ezt rendre visszautasítja. Igaz, az elmúlt hetek esőzései nyomán eme – általában augusztusban jelentkező - veszély most kevéssé fenyeget.)
A szakember hangsúlyozta: az áramtermelés visszafogása nem szokatlan, ami nem a nukleáris biztonságot vagy a működőképességet, „csupán” a megtérülést veszélyezteti. Paks 1 és Paks 2 a tehát jövőben is csak 30 foknál alacsonyabb Dunavíz-hőmérséklet mellett üzemelhet, ami egyre kevésbé borítékolható. A tagozati alelnök szerint az éghajlatváltozás is arra figyelmeztet, hogy a döntéshozóknak e téren is fontossági sorrendet kellene felállítaniuk. Nem lehet egy felszíni víz egyszerre ivóvízbázis, szennyvízbefogadó, horgászparadicsom, fürdőhely, öntözési bázis, belvíztározó, közlekedési útvonal és ipari hűtővíz. Utóbbi különösen fontos szempont az akkumulátorgyárak telepítése kapcsán. Baloghné Gaál Zsófia szerint mindezekről még most sem késő szakszerű, átfogó és átlátható vizsgálatokat végezni annak érdekében, hogy „ne hagyjuk a csontvázakat a szekrényben”.
Hiányoznak a hűtőtornyok
Ha léteznének alapos számítások Paks 1 és Paks 2 akár egyidejű hűtésére, lehet, hogy ismét előtérbe kerülne a hűtőtornyos megoldás – fogalmazott Baloghné Gaál Zsófia a paksi atomblokkok egyre romló hűtési kilátásainak esetleges megoldásait firtató kérdésünkre. Mindazonáltal előadásában hivatkozott egy 2011-es tanulmányra, amely a – vizet nem terhelő - hűtőtornyos megoldást még olcsóbbként is tüntette fel a nyíltvízhűtéshez képest. (Más szakértők szerint viszont a hűtőtorony akár félezermilliárddal is növelheti a költségeket.) A tagozati elnök a hűtéssel kapcsolatos eddigi döntések előkészítő elemzéseinek nyilvánosságát is hiányolta.
(Népszava)
