Kivételes eset, amikor egy másik ország kormányfőjére szájkosarat kell tenni, hogy ne okozzon sok bajt

Bal lába a román kormányfőt triggerelte, ami miatt a magyar nagykövetet is bekérették. Jobb lába a nacionalista románokba rúgott bele. Utóbbiak bár nem jutottak be az Orbán-koncertre, de a magyar kormányfő provokációjára első kézből reagáltak: verbális és fizikai agresszióval. Fosztó László társadalomkutató szerint a diplomáciában kivételes jelenség, hogy szamárvezetőt adnak egy másik állam kormányfőjének, Orbán provokatív magatartása pedig sem a magyar-román kapcsolatokat, sem az erdélyi magyarokat nem szolgálja, különösen úgy nem, ha bárki is azt hiszi, hogy a magyar és a román miniszterelnök közötti adok-kapok követendő példa.

Fosztó László társadalomkutató egyik érdeklődési területe a nacionalizmus- és etnicitáselméletek, tapasztalatai szerint túlzás lenne azt mondani, hogy ami Tusványoson történt a Nemzet Útja és az Ortodox Testvériség aktivistái és a csendőrök között, az egyfajta etnikai konfliktusnak a lecsapódása volna. Arról ugyanis szó sincs, hogy a magyarok és a románok ne tudnának együtt élni. Fosztó nem hinné, hogy etnikai gyűlöletet kellene keresni, szerinte inkább a politikai diskurzus nacionalista vonulatának felerősödését látjuk kibontakozni, ami román és magyar részen is megjelenik.

„A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a politikum és közéleti szereplők mobilizációs modelljét látjuk, ami az utóbbi időben világszerte megjelenik, és egyre inkább polgárjogot nyer, miközben éppen a polgári öntudat ellen dolgozik, mert hívei megosztó, kirekesztő diskurzust folytatnak, ami egy neofasiszta vagy neolegionárius formát ölt Romániában, de ennek megvannak a magyarországi változatai is. Ezen nincs mit szépíteni, ebben már nagyon is benne van a magyarországi kormánypolitika is” – jelentette ki a kutató. Fosztó László szerint az pedig csak még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy nem csak Romániában vagy nem csak Magyarországon hódít teret magának a fasizmusra emlékeztető diskurzus, hanem még az Egyesült Államokban is sok példát lehetetett látni Donald Trump elnök regnálása idején, ez pedig bekerült a politikai eszköztárba, ezért a jövő kihívásának látja a jelenség marginalizálási módjának a megtalálását.

Elmondása szerint a nacionalisták arra építenek, hogy polarizálják a politikai szférát, ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy magukat állítják az igazi hazafiaknak, a többieket pedig a haza elárulóinak tekintik, akik gyengeségükkel kiszolgáltatják az országot a nemzet ellenségeinek.

A Nemzet Útja és az Ortodox Testvériség aktivistái például azt próbálják megjeleníteni, hogy szemben azzal, amit az állam intézményei adnak, ők a nemzet jogos képviselői, mert a gyenge bírósággal és a gyenge belügyminisztériummal szemben, akik csendőröket vezényeltek a féken tartásukra, ők valóban kiállnak a nemzeti értékekért, például az úzvölgyi konfliktushoz hasonló provokációs akciókat szerveznek, hogy a rendszerellenességüket és kritikáikat hangoztassák.

„Ezek a szervezetek próbálják túllicitálni a román pártok nacionalizmusát, vagy azon túltenni mindenféle állami intézmények kritizálásával” – tette hozzá Fosztó, aki szerint amit Mihai Tîrnoveanuék, a Nemzet Útja vezetője és társai elkövettek az Úz völgyében a 150 fakereszttel, az a jogállamiság megcsúfolása, mert egy jogállamban senki sem áll a törvény fölött, és ők mégis úgy gondolják, hogy egy morális indokra hivatkozva megkerülhetőek, mintha az ősi és hazafias jogra hivatkozni erősebb lenne a most érvényben levő jogoknál.

„Ez ellen nyilván azért nehéz konfrontatív politikát folytatni, mert az ő céljuk éppen ez: a provokáció. Hogyha valaki nem megfelelő módon válaszol erre a provokációra, akkor csak őket erősíti meg abban, hogy igazuk van. Különösen kockázatos, amikor ez egy kisebbség ellenében is történik” – fejtegette Fosztó. Érdeklődésünkre Orbán Viktor magyar miniszterelnök beszéde kapcsán megjegyezte, Orbán provokációra provokációval reagált, és nem csak a szélsőséges szervezetek tusványosi jelenlétére reagált azzal, hogy „sohasem állítottuk, hogy Erdély és Székelyföld román területi egységek lennének”, de egyben a román külügyet is megalázó helyzetbe hozta azzal, hogy a demarsot nyilvánosságra hozta.

„Ilyet mondani nyilván vörös posztónak számít a romániai nyilvánosságban, és Orbán Viktor ezt nagyon jól tudja. Székelyföld és Erdély egy vegyes lakosságú térség, tehát lehetne azt mondani, hogy Erdélyben nyilván nem kizárólag románok élnek. De az az állítás, hogy ezek nem román területi egységek, ez valamilyen formában tagadása az állam egységességének. Jól tudjuk, hogy Románia alkotmánya nemzetállamról beszél, amiben nincsenek regionális autonómiák. Nyilván ez egy provokáció. És az ilyen fajta megosztó szándékú beszédnek semmilyen pozitív hozadéka nincs az erdélyi magyar kisebbség számára. Nem segíti az erdélyi magyarokat, sem politikai, sem integrációs terén, épp ellenkezőleg, a román közvélemény elutasításának és támadásainak teszi ki a magyarokat” – tette hozzá. Szerinte az erdélyi magyar közösség számára létkérdés, hogy ne lehessen a szélsőségesek csapdájába csalni, és a politika ne tudja a saját céljaira felhasználni őket, mert ezzel saját maguk ellen dolgoznak. Viszont Orbán önmagát is lépre csalta, mert a megosztó és ellenségközpontú retorikája miatt belesodorta magát egy olyan helyzetbe, ahol már nem is tud másképpen beszélni, mint provokatív módon.

Emiatt pedig olyan beszédet mondott Tusványoson, amit nem egy kooperatív, vagy nem egy párbeszéd kezdeményező szándék vezényelt. „Ez a magyar nyilvánosság számára eljátszott hencegés volt” – szögezte le.

A tavalyi beszédéhez képest pedig jelentős, hogy a román külügy részéről volt egy diplomáciai lépés is, hogy küldtek egy ilyen előzetes „szamárvezetőt”, hogy mit nem szeretnének hallani.

„Ez csak fokozódik, hogyha úgy tűnik számukra, hogy ezt a másik fél nem vette figyelembe. De nem tudjuk, mi van ebben a jegyzékben. Azt tudjuk, hogy Orbán mit választott ki, meg mi volt az, amit felolvasott. Ha csak ennyi volt, akkor is, az már önmagában is elég. Diplomácia világában nem szokásos, inkább kivételes alkalom, hogy egy másik ország kormányfőjére, látogatásakor pórázt vagy szájkosarat próbálnak tenni, hogy ne okozzon sok bajt. Ebben én nem látok büszkeségre semmi okot” – mutatott rá a kutató.

Hozzátette, látta a kommentekben, hogy egyesek azt mondták, „Orbán jól megmondta nekik”, hogy „hülyét csinált a románokból”, de szerinte valójában nem a románokból csinált hülyét, és nem is a külügyből vagy egy szűk politikai szférából, hanem saját magából, mert sem az nem ad okot a büszkeségre, hogy egy kormányfőt terelgetni kell, sem az, hogy megalázóan bánunk másokkal.

Kisebbségi magyarként egyáltalán nem kellene pozitív példa legyen, hogy valaki beletörli a csizmáját a románokba. Ez sokak számára nem vonzó. Lehet jó székely ember az is, aki számára nem a románok megalázása a legfőbb erény. A legtöbb székely embernek nem ez a vágya… Ez csak ebben a kiélezett hangulatban, ebben a politikailag felpörgetett helyzetben kerül elő.

Úgy véli, a provokáló, ellenségteremtő, megosztó diskurzus nem csak a külső csoportokkal okoz konfliktust, hanem a belső feszültségekhez, megosztáshoz, hasadásokhoz vezet, etnikumon belül is, és az emberek egymást is egyre inkább ellenségnek nézik, és nem beszélő partnernek.

„A nacionalizmus és a politikai diskurzus ebbe az irányba való eltolódása kísértetiesen hasonlít a fasizmus korára. A dehumanizáló, gúnyolódó, másokkal ironizáló, lenéző módon bánó politikai diskurzus nem partnereket, hanem kiiktatandó ellenfeleket kreál szimbolikusan. Nem azt mondom, hogy már a fasizmus új korszakát éljük, de ennek a fajta verbális erőszaknak semmi jó eredménye nem lesz, ez teljesen biztos. Az eddigi tapasztalatok ezt mutatják” – tette hozzá.

Az RMDSZ hallgat, és ezt Fosztó László sunyításnak gondolja

A társadalomkutató bevallotta, nem nézi jó szemmel, hogy az RMDSZ a hallgatásával cinkosa ennek a fajta diskurzusnak, miközben a nacionalista hangvételű mobilizálás helyett épp, hogy több pluralizmusra lenne szükség, és a másfajta politikai, vallási és vallástalan nézeteket is képviselnie kellene. Fosztó szerint a szándékos provokáció és az RMDSZ hallgatása mögött az állhat, hogy jövő évben választások lesznek, és az RMDSZ-nek is kedvez az a helyzet, amikor az etnikai kártyát kijátszhatja, és úgy tüntetheti fel magát, mint az erdélyi magyarokat képviselő szervezet, amire az erdélyi magyaroknak hathatósan szüksége van.

Ez azért is kínos, mert a magyar média és a kormánypropaganda nagyon nagy hatással van az erdélyi magyarok politikai kultúrájára, ami olyan, amilyen, de nem kellene szélsőségesebbé tenni. Orbán beszédébe pedig több csúsztatás és antidemokratikus értelmezés is belefért, amit szerinte kritikával és fenntartásokkal kell kezelni.

„Ők sem értenek egyet ezekkel a dolgokkal, még a csúcsvezetésben sincs ilyen teljes szolgai alárendelődés, viszont opportunizmus az van, tehát ez a magyarázat számomra, és az, hogy ennyire egységesült a politikai vélemény, ez azért van, mert a propaganda ennyire erős, illetve azért is van, mert nagyon sokan úgy gondolják, hogy ez a virtuális nemzetegyesítés valóban egy egyesítésről szól. Miközben azt mindenki érzi és látja, hogy egyáltalán nem az történik, hogy egységesülne a magyar nemzet, ha az történne, a magyar beszélők jobban szeretnék egymást, közelebb éreznék magukat egymáshoz. Elég megnézni, hogy családokon belül mi történik, megosztja a családokat is ez a fajta diskurzus” – fejtegette Fosztó László.

Ugyanakkor nem gondolja, hogy nincs kritikai hang vagy kritikai gondolat Erdélyben, reméli, hogy az emberek egyre inkább megszólalnak, beszélgetnek, most már nem csak a konyhájukban, kirándulás közben az erdőben, hanem nyilvánosan is, mert úgy látja, egyre több emberben fölmerül, hogy mindez nem vezet jóra.

Orbán beszédét azzal kezdte, hogy „a román hadakon átvágva érkeztünk meg ide”, Fosztó a katonai, háborús retorika kapcsán hozzátette azt is, hogy ez a fajta – akár provokációként is értelmezhető – szóhasználat a nagyotmondás eszköze, a magyar kormányfő az önfényezés érdekében beszélt arról, hogy milyen vitézi módon átvágtak a „román hadakon”.

A kurucos retorika pedig már régóta benne van Orbán eszköztárban: „nyergeljetek, lóra ülünk”, „megfújjuk a trombitát”, innen-onnan érkezünk, csapataink így meg úgy járkálnak. Fosztó László a problémát abban látja, hogy háborús forgatókönyvet vetít rá egy olyan helyzetre, amiben messze nem a háború kellene a modell legyen, és ezt ő maga is tudja. Orbánnál a reálpolitikai és szimbolikus hőbörgés szintje egyszerre van jelen, viszont ez így nagyon veszélyes lehet, mert sok ember arra nem figyel, hogy azért vannak politikai alkuk, hanem arra gondol, hogy tényleg ezt most szó szerint kell venni, hogy most hősies cselekedeteket lát, és nem egy színjátékot, mert amúgy színjáték az egész.

A román-magyar találkozóhely mára ütközőpont lett,

Fosztó szerint Tusványos, a hajdani közéleti fórum, lezüllött a politikai performansz, spectaculum szintjére és a monológok színtere lett, ahol mindenki fújja a sajátját. Szerinte teljesen elveszett az eredeti szándék, hogy a tábor a magyarok és a románok találkozási pontja legyen.

„Már a magyarokkal sem beszélgetnek, hanem csak egy szűk, vazallusi kör jelenik meg Tusványoson” – szúrta oda Fosztó.

A románok távolmaradása szerinte azért is jellemző, mert a román politikai palettán egyetlen olyan politikai vezető van, aki csodálattal tekint Orbán Viktorra, és ez George Simion, az AUR társelnöke. Nyilván tudják és látják a román politikusok is, hogy itt nem beszélhetünk olyan fajta partnerségről, politikai eszmék szintjén, amit ők felvállalhatnának. Ez egy elég súlyos fejlemény, erdélyi magyarokként tudatában kell lennünk annak, hogy a román politikusok körében annyira nem nyerő ez a fajta politikai viselkedés. (Transtelex)