Trianon következményei több mint száz év után is itt vannak velünk.
Traumája nemcsak a magyarság, hanem a szomszédos népek lelkébe is beleégett – hangsúlyozta a Magyarságkutató Intézet (MKI) főigazgatója az intézet által szervezett Trianon tudományos konferencia megnyitóján. Kásler Miklós úgy fogalmazott, hogy a konferencia témájaként a legnagyobb magyar tragédia jelenik meg.
Trianonról nagyon sokat tudunk és nagyon sokat nem tudunk, sem az okairól, sem az előzményeiről, ugyanakkor, bár sok dolog ismert az utóéletéről, de ez a kép sem teljes még ma sem
– mondta Kásler Miklós, aki szerint
Magyarországot megszüntetésre szánták, ám az ország, a magyarság a trianoni kihívásra brutálisan erős választ adott, olyan szellemi választ, amely Nobel-díjakban, a tudományban, az irodalomban, a zenében nyilvánult meg, miközben az ország átalakította iparát, mezőgazdasága viszonyait, és az életszínvonalban 1938-ra majdnem utolérte Ausztriát.
– A Trianont követő időszakban ugyanakkor a meghirdetett úgynevezett wilsoni elvek egyetlen deklarátuma sem valósult meg. Trianon traumája azért égett bele nemcsak a magyarság, hanem a szomszédos népek lelkébe is, mert ezt a problémakört ők sem voltak képesek feldolgozni. Trianon az európai történelem egyik legnagyobb justizmordja volt – mondta a főigazgató, hozzáfűzve, hogy következményeit csupán szavak, nyilatkozatok szintjén orvosolták.
Kásler Miklós a konferencia jelentőségét hangsúlyozva arról beszélt, hogy az előadók komoly levéltári kutatásokat végeztek, így új ismeretek is elhangozhatnak. – Ez a konferencia mintegy előkészíti azt a monográfiát, melyet az intézet kutatói le tudnak tenni az asztalra, és az élet számos területére, politikára, hadviselésre, nemzetiségi kérdésekre is kiterjed – fogalmazott Kásler Miklós, aki ennek kapcsán az MKI jelenleg zajló egyik kutatására hívta fel a figyelmet, mely azt a történelmi eseményt dolgozza fel, amikor II. András (Endre) 1224-ben széles körű autonómiát biztosított az erdélyi szászoknak.
Raffay Ernő történész, az MKI Trianon kutatócsoportjának vezetője a köszöntőjében arról beszélt, hogy
a konferencián rendkívül komoly tudományos előadások hangzanak el, kizárólag szakmai alapon, levéltári forrásokra támaszkodva, mindenféle szélsőségektől mentesen.
Kiemelte, hogy a konferencián a tudományos és művészi élet számos jeles képviselője vesz részt, erre pedig úgy tekint, hogy ők jelenlétükkel valamennyien a Trianon kutatócsoport munkáját támogatják.
A távirati iroda kiemelte: a konferenciáján elhangzó előadások a politikatörténet, a nemzetiségi kérdés, a hadtörténet, a térképészet, a kultúra, az oktatásügy, a könyvkiadás, a jogtörténet, a lengyel–magyar kapcsolatok és a „görög Trianon” témaköreit ölelik fel.
A témakörök sokfélesége azt mutatja, hogy a trianoni országdarabolásnak sok, egymással összefüggő oka volt, illetve hogy Trianon napjainkig ható következményei is kiterjednek az élet szinte mindegyik területére.
A kilenc előadás közül öt a román–magyar, egy a lengyel–magyar kapcsolatokról, egy a görög–török viszonyról szól, egy a székely himnusz keletkezéséről mint a nemzeti összetartozás fontos tényezőjéről, egy pedig egy holland emberről, aki megértette és támogatta a magyarok Trianon elleni küzdelmét.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondta: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”
Az 1920-ban aláírt trianoni békediktátum kimondta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. (magyarnemzet.hu)
