Avagy pénzért mindent? Mi is? Akkor valami nagy baj van!
A Telex mai számában érdekes írás jelent meg Ács Bori tollából: „Csak a falba vésett nevük maradt utánuk Auschwitzban” címmel, melyben arról tudósít a szerző, hogy Rajk László Auschwitzban járva fölfedezett jó néhány, a téglafalba vésett (magyar) nevet (is), némelyikről lenyomatot készített, és most özvegye, Rajk Judit jóvoltából ezekből a frottázsokból kiállítás nyílt Mementó címmel Rajk egykori műtermében.
A cikk nyitóképén „Weesel (?) Zoltán Debrecen, Hajdú m. Ungarn” feliratú tégla látható a falban.
Lássuk be, az a helyzet, hogy százezrek, milliók halálhíre kevésbé megrázó, mint közülük egyetlen, személyessé váló sors megjelenítése! A személytelen halmazt van kihez, egy konkrét, valaha élt, meggyilkolt emberhez kapcsolni! Ki volt ez az ember?
Egy másik téglán „Magyarország, Fröhlinger Sándor Ladamoc, 1944. jún. 15.” Még alá is írta, nehogy összekeverjék valakivel.
Amikor először jártam Auschwitzban a hetvenes évek végén – akkor még nem fabrikáltak belőle turista látványosságot, úgy és annyi volt belőle, mint 45-ben, büfé és emléktárgy-bolt nélkül, nem is volt annyira körbeépítve-lakva, mint ma (megjegyzem azért ahhoz is különös mentalitás szükségeltetik, hogy valaki békén éldegéljen kétszáz méterre a haláltábortól, minden nap annak látványával kelve, fekve), amikor szerintem inkább Treblinkát kell megnézni: az még érintetlen –, emlékszem, a sorban kiakasztott fotók között megragadta a figyelmemet egy tizennégy (vagy ki tudja, hány?) év körüli lány arca, különösen a szeme, mely már nem is félelmet, csak végtelen reménytelenséget, lemondást tükrözött. Nem tudom, mennyi ideig álltam ott, és az a szempár még évekig a retinámra kúszott.
Olvasom hát az írást, mely fotókkal illusztrálva beszél Auschwitzról, Rajkról, a technikáról, mellyel a műveket/lenyomatokat készítette, kis kitérővel: a név, mint identitás, mikor is megszakítja egy reklám. (Hogy melyik? Ez itt nem a reklám helye!)
Kis idő múlva másik, harmadik. De úgy, hogy első látásra, amíg nem olvasom el a szöveget, úgy tűnik, a cikk része! Hát akkor most biztos elrohanok Opelt, bútort venni?
Értem én, fontos a bevétel a pénzügyi gondokkal küzdő Telexnek, de, egy ilyen tárgyú írást kereskedelmi reklámokkal széttördelni! Ízléstelenség! Ez a kereskedelmi tévécsatornák és a bulvárlapok világa! Vagy csak volt?
A teljesség kedvéért: észre vételeztem a dolgot, és húsz perc múlva egyetlen kivétellel eltűntek a reklámok.
Az az egy miért maradt?